A szentek közösségének misztériumai...

Nekünk már nem kell újra bejárnunk azokat az egyetlen emberi élet alatt be sem járható szakadékos mélységeket, amelyeket Isten népe végig járt, sőt, amit okulásunkra meg is írtak. Amint a természettudományos ismereteink is a már megismert és rendszerezett törvényekre épül, úgy az erkölcsi életben sem szabad azt gondolnunk, hogy nekünk mindent elölről kell kezdenünk, mindent ki kell próbálnunk, mindenről tapasztalatot kell szereznünk. Aki hisz Jézus Krisztusban, az éppen azt az óriási előnyt élvezi, hogy tudja: fölösleges ott kísérleteznie, ahol már biztos és egyetemes érvényű tapasztalathoz jutott az Egyház az ő Alapítója és szentjei által, és ezt a tapasztalatot egyszer s mindenkorra szentesítette.

Elég volna tehát a próféta ma olvasott három intelmét (Oz 11,1-4, 8c-9) szívünkre venni, hogy elindulhassunk a szentség útján. Ozeás három nagy tényt állít elénk élete és szolgálata végén: ne építsünk a földi, emberi hatalomra, mert ingatag, állhatatlan és mulandó; ne imádjuk kezünk alkotását; s végül éljük át, hogy árvák vagyunk itt a földön, és csak a teremtő Istennél találunk örök otthonra.

Ez a legutolsó az, amelyből kiindulva a másik kettőt is helyesen tudjuk élni. Hiszen létünk egészen nem magyarázható meg a kozmoszból, amelynek anyagából vétettünk, különben nem tudnánk rákérdezni a létezésére; egy család, egy közösség, egy nemzet tagjai vagyunk, kapcsolatokban élünk, de legbensőbb énünket, személyünk legmélyét még a hozzánk legközelebb állókkal sem tudjuk teljesen megosztani.

Ez az idegenség, árvaság mégis kincs, mert ez óv meg minket a hamis bizakodástól és a bálványimádástól. Ahhoz, hogy igazán közösségre léphessünk egymással, elengedhetetlen, hogy mi is, ők is megvalljuk egzisztenciális magányosságunkat, s azt, hogy nem is akarunk senkié sem lenni ezen a világon, hanem egyedül Istenhez akarunk tartozni. Ez a közös tapasztalat a szentek közösségének alapja.

Az Úr Jézus szavai a mai evangéliumban (Mt 10,7-15) megrendítően őszinték. Nem áltatja tanítványait kényelmes úttal, nem ígér sima terepet. Ehelyett így kezdi: „Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé.” Ez nem egy szónoki túlzás, ez maga az apostoli valóság. A tanítvány soha nem uralkodik, nem hódít, nem érvényesíti saját akaratát, hanem jelen van, mint a bárány, szelíden, kiszolgáltatottan, de nem védtelenül, mert Istené.

A világ, amelybe a tanítvány megy, sokszor valóban farkas-természetű. Cinikus, elutasító, ellenséges. Egyszer idegenkedik a hit világától, máskor nyíltan gúnyolja. Az Úr Jézus azt javasolja, hogy ne a világ eszközeivel válaszoljunk. „Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és egyszerűek, mint a galambok!” Ez az Ő missziós stratégiája.

Az okosság bölcsességet, előrelátást, kiváló helyzetfelismerést jelent. Az egyszerűség pedig nem naivitás, hanem belső tisztaság és tiszta szándék. A tanítvány nem taktikázik, de nem is vak. Tudja, hova megy, de nem esik kétségbe, ha ellenállással találkozik. Ismeri az emberek szívét, de nem ítélkezik.

Az Úr Jézus előre figyelmeztet a nehézségekre: üldöztetés, vádaskodás, árulás, meg nem értés családon belül és kívül. S aztán hozzáteszi: „aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül.” A hűség itt kulcsszó. Nem a gyors eredmény, nem a siker, hanem a kitartás, az állhatatosság, a rejtett hűség. Úgy élni, hogy kiálljuk a hűség próbáját!

Urunk, Jézus Krisztus tehát nem áltat minket, hanem őszintén megmutatja az előttünk lévő utat, ami keskeny, nehéz, néha veszélyes, de Vele mindig járható. Természtes, hogy ilyekor félünk a világ zajától, az emberek ítéletétől és a saját gyengeségünktől.

Ne felejtsük figyelmeztetését: ne aggódjunk, mert a Szentlélek vezet majd bennünket. Imádkozzunk, hogy adja meg nekünk a kígyó okosságát és a galamb szelídségét! Tanítson meg kitartani, amikor nehéz, és megmaradni Benne, amikor minden elbizonytalanít! Erősítsen meg mindnyájunkat, hogy az Ő nevéért vállalni tudjunk minden kockázatot, közösséget és tanúságtételt! Segítsen minket Szentlelke által, hogy mindvégig hűségesek maradjunk Hozzá. Kozmikus árvaságunk élményén túl tapasztaljuk meg a Hozzá való tartozás hasonlíthatatlan örömét, és Szentlelkét befogadva új minőségű kapcsolatokra lépjünk Vele, Benne és Általa testvéreinkkel, megélve a szentek közösségének misztériumát.