A somodi templom
A somodi templom
A templomok ég felé ujjként mutató tornyai biztos pontot jeleznek a zaklatottan változó világ vándorának. Őrzői a régmúltnak, a jelenben bástyái a mindenkor érvényes igazságnak, a remény ébrentartói a sokak számára bizonytalan jövő irányában.
A nyugat felől Somodi felé érkező a tornai vár csodálatából észrevétlenül kerül már a távolból a domboldalon hosszan elnyúló település és templomának kiemelkedő tornya gyönyörűségébe. Ez nem egyszerűen látvány, táj, hanem otthon. Otthona a kereszténységnek és keresztényeknek, akiknek meggyőződését, törekvéseit, szorgos kezemunkáját hirdeti az istenháza. Egyben közkincs, amiről történelme tanúskodik.
Kérem, járják végig, csodálják meg velem együtt ezt a gazdag múltat. A jó Isten pedig segítsen, hogy az itt élőkben önbecsülést és bátor öntudatot, szeretetet és megújuló tettrekészséget ébresszen égből rendelt otthonunk iránt. Az ideérkező tapasztaljon vendégszeretetet, érezze egy ősi település ma élő lakosságának múltat megbecsülő, a jóság erejével jövőt építeni hajlandó tudatos törekvéseit.
Az Abauj-Torna megyében, a jászóvári hiteles levéltárból 1693-ban másolatban kiadott, 1611-ben kelt okmány szerint hajdan város volt: Somogyinak nevezték. Már 1595-ben a szepesi káptalannak, mint földesurának évi adót fizetett és más szolgálmányokat teljesített. Az abban az időben fönnálló Krisztus Szt. Teste imádására szentelt kápolnának ma már a helye sincs meg. 1689-ben már mint plébánia létezett, mert attól az időtől vannak anyakönyvei, melyeket Kajcsa Miklós somodi és debrődi plébános, egyszersmind jászói conventtag kezdett vezetni. Azt, hogy az említett szepesi káptalan, amely földesúr a templom és a plébánia kegyura is volt, Jézus társaságának szerzetes káptalanja volt-e, az az említett okmányból nem állapítható meg, de a hagyományból és a keresztelési anyakönyvnek feljegyzéseiből az tűnik ki, hogy Jézus társaságának rendje Somodiban valamikor földesúr volt. Ennek a szerzetesrendnek 1773-ban történt megszüntetése után földesúrként a királyi kamarát említik. 1777-ben a földbirtok a hozzákötött kegyurasággal együtt az akkor megalapított rozsnyói püspökségre szállott. A jelenlegi templom és plébánia épület építését 1775-ben kezdték meg és 1780-ban báró Andrássy Antal, rozsnyói püspök idejében fejezték be. Attól az évtől a templom Szt. Márton püspököt tiszteli védőszentként.
A templom falai kőből épültek, téglabolthajtásos befejezéssel. Padlózata négyszögű faragott gönci kövekkel volt kirakva. A templom főbejáratának ajtaja vasból, a sekrestye dupla ajtaja fából készült, amit kékre festettek. Három oltár volt eredetileg a templomban: A fő oltár képe Szt. Márton püspököt ábrázolja, ahogyan alamizsnát oszt a szegényeknek. A kép jobb oldalán szent Katalin, bal oldalán szent Borbála látható. A tabernákulum két oldalán aranyozott kerubinok vannak, valamint hat aranyozott puha fából készült gyertyatartó. A tabernákulum feketére festett, aranyozott szegéllyel és aranyozott kereszttel. Tetejében két kis ülő angyalka, kezükben kis gyertyatartóval látható. Az oltárlépcső két oldalán két magas, fekete politúrozott gyertyatartó van. A jobb oldali kis oltár képe a szeplőtelenül fogantatott Szűz Máriát ábrázolja, az oltáron két aranyozott háromágú gyertyatartó van. A bal oldali kis oltár képén ábrázolt Xavéri szent Ferencet Fekete István, az Egyház hű híve 1867-ben készíttette. Szintén két aranyozott háromágú gyertyatartóval van ellátva.
Egy Nepomuki szent János kép amely eredetileg a főoltár bal oldalán a vesperás helyén volt, az elhunyt patrónus akarata szerint a Mária oltárhoz a falra függesztve látható.
A keresztelőkút kőből, egy darabból faragva készült érc víztartóval. A papi szék (katedra) puhafából készült kékre festve, aranyozott jelvényekkel ékesítve. A kóruson egy 1858-ban felújított orgona van.
A toronyban lévő harangok egyike 3 mázsás, a másik 160 kg-os. 1866-ban a templom tetejét egészen újra készítették. Az eddig ismertetett adatok az 1870-es canonica visitatio alapján ismertek.
1901-ben a templomot teljesen megújították.
A belső berendezést kicserélték, a korabeliek nehezményezik, hogy festését leegyszerűsítették. A főoltáron. középen szent Márton püspök szobra élő nagyságú, a bal oldalán fent Árpádházi szent Margit, lent szent László király, jobb oldalán fent Árpádházi szent Erzsébet, lent szent István király látható. A jobb oldali mellékoltárt Jézus Szíve tiszteletére, amely mellett még szent Teréz szobra van, a bal oldalit pedig a Boldogságos Szűzanya tiszteletére állították, mellette található a szószék. A hajó közepén lévő oszlopokon jobb oldalt a Fájdalmas Szűz Anya Jézussal az ölében, bal oldalon a Szűzanya szent Domonkossal szobrok vannak. A kórus alatt a lourdesi Szűzanya, szemben pedig Szent József szobra van.
Az oltárok gazdagon aranyozott díszítései állandó ünnepélyességgel ragyognak.
1944 januárjában a háborús bombázások a templomtornyot teljesen ledöntötték és kiégették. A harangokat a háborúba elhurcolták. 1946-1947 -ben a templomnak csak egy lapos, tornyot helyettesítő födémzetet készítettek. 1983-1986 között a hívek nagylelkű adományaiból és áldozatkész munkájával hozták a mai állapotába a templomot és tornyát. A felújított templomot 1986. április 27-én ThDr. ONDERKO István kassai egyházmegyei kormányzó áldotta meg.
A következő lelkiatyák szolgáltak Somodiban:
Kajcsa Miklós 1689 ? 1713
Török István 1715 ? 1724
Sartoris György 1727 ? 1736
Szepesi János 1736 ? 1769
Spáczay László 1769 ? 1819
Bilisits János 1819 ? 1829
Bárczy Boldizsár 1829 ? 1858
Kádas Antal 1859 ? 1876
Horvay Károly 1876 ? 1877
Tamás Mátyás 1877 ? 1888
Zsendovics János 1888 ? 1895
Tomori István 1895 ? 1912
Répássy Ádám 1912 ? 1912
Tarsovits Lajos 1912 ? 1953
Vécsey Gyula 1953 ? 1955
Eperjesi István 1955 ? 1974
Józsa L. János 1974 ? 1983
Bartko Elek 1983 ? 1995
Weiszer Attila 1995 ? 1996
Danko István 1996 ? 1997
Gajdo József 1997 ? 1998
Hajduk Róbert 1998 ? 1999
Pásztor Lorenzo 1999 ?
