A pokol kapui sem vehetnek erőt...

Az Úr Jézus mindent az Atyában tesz, az Ő jelenlétében (Mt 11,25-27). Ezt a titkot csak a kicsinyek, akik nincsenek eltelve önmagukkal, a tudásukkal, a pozíciójukkal, veszik észre. Mindazok, akik elbizakodottak és az Atyát a saját elképzeléseik szerint igazítják vágyaikhoz, elzárják magukat Tőle. Isten nem automata, hogy bedobok egy imát, aztán beírom, hogy mit szeretnék érte és megkapom. Ez egy torz istenkép. Akár dolgozunk, akár a nyári pihenésünket töltjük, vagy betegeskedünk, jusson időnk Istenre. Merjünk kicsiny lenni, hogy jobban megismerjük a Fiút és Általa az Atyát, aki ugyan emberközeli, de rejtőzködő Isten. Elrejtőzik a természetben, az emberekben, az élet napi eseményeiben, és arra vár, hogy észrevegyük. Nap mint nap hozzánk, felénk jön. Érkezik.

Izajás próféta (Iz 10,5-7,13-16) Isten kezében a világtörténelmet formáló katonai és politikai tényezőket nem önálló, szuverén erőknek tartja, hanem olyan eszközöknek, amelyekkel a Teremtő gondviselő szeretetének művét viszi végbe. Asszíria szándéka az volt, hogy legázolja Izraelt, Isten viszont meg akarta tisztítani népét, elmélyíteni hitét és tovább vezetni az örökkévaló isteni ígéretek felé, ezért e tervének megvalósításához felhasználta Asszíriát.

Ha mindez az ószövetségi népre érvényes volt, vagyis, ha nem hisznek, nem maradhatnak fenn, mennyivel inkább érvényes ez az Újszövetség népére és minden egyes Krisztusban hívő lélekre, mégpedig nem annyira politikai vagy erkölcsi értelemben, hanem ontológiai mélységben.

Isten megteremtette a világot, előhozva a nemlétezésből. Az ember alatti világot, a kőzeteket, a növényeket, az állatokat olyannak teremtette, hogy létben tartó szeretetéért cserébe nem vár tőlük viszont-szeretetet. Az embernek szánta, ajándéknak teremtette. Az ajándékot pedig szeretjük, értékeljük, hiszen a szeretet kifejezőeszköze, de ugye nem tőle várjuk, hogy szeressen, hanem attól, akit megajándékozunk vele.

Ha azonban mi, akiket a Teremtő személyes, nevünkön szólító szeretettel szeret, s akiket a teremtett világ javaival megajándékozott, szeretetét nem viszonozzuk - ösztöneinknek engedelmeskedve kielégíthetjük szükségleteinket - csak vegetálunk, nem válhatunk igazán emberré. Az anyag, amelyből testünk felépül, halálunk után lebomlik, majd visszakerülve a természet nagy körforgásába fennmarad, de énünk, személyünk, ha hiányzik belőle az Isten iránti szeretet, torz istenképet eredményez.

A mai Evangéliumban (Mt 11,25-27) az Úr Jézus megfeddi azokat a városokat, amelyekben a legtöbb csodáit tette, mert nem hittek szavának, s nem tartottak bűnbánatot. A jajok, amelyeket mond rájuk, nem fenyegetőzés, nem is puszta siránkozás, hanem a legnagyobb szeretet jele: annak kifejezése, hogy az emberi létezés, sem egyénileg, sem közösségileg nem állhat fenn az Isten igéjébe vetett hit és megtérés nélkül. Aki azonban hisz Isten szavának, vagyis a testté lett isteni Igének, Jézus Krisztusnak, annak léte – még ha földi sátra összedől is – mindörökre fennmarad.

Jó lenne megtanulni és így olvasni a letűnt 20. század történetét is. Új és új borzalmas tények kerülnek napvilágra, s még fognak is egy darabig a fasizmus, a kommunizmus és napjaink liberális fekete könyveiből. Olyan rettenetek, amelyek mögött nem lehet nem felismerni a Sátán műveit. Megdöbbentő és mélységesen elkeserítő, hogy hány és hány embert sikerült és sikerül napjainkban is a beteg, velejéig romlott, isten- és emberellenes ideológiának megfertőznie, hogy szabad akaratukból, erejük és tudásuk legjavát e pokoli rendszerek céljainak szolgálatába állítsák. A gépezet ma is működik, s bár egykori alkatrészei később azzal védekeztek, hogy ők csak parancsra cselekedtek, de vajon ez elégséges magyarázat százezrek és milliók halálára? Netalán Isten a felelős, aki mindezt elnézte? Vagy valóban ilyen gyenge és tehetetlen az Isten? Igen, ennyire. Az agresszió ellen nem lép fel csodás módon, hanem a mindenkori áldozatokkal együtt elszenvedi az erőszakot. Úgy tűnik, újra és újra alulmarad, vereséget szenved, mégis Ő irányítja a történelmet, hogy a vértanúk vére életet teremjen, szeretete örökre szóló győzelmet arathasson.

Imádkozzunk és áldjuk együtt a mennyei Atyát, aki a mennyek országának titkait elrejtette a bölcsek és okosak elől, és a kicsinyeknek nyilatkoztatta ki. Kérjük kegyelmét, hogy mi is e kicsinyek közé tartozzunk és a Szentlélekben elnyerve a prófétaság lelkét, kicsi és nagy történelmünket megtanuljuk Isten oldaláról nézni és szemlélni.

Segítsen minket továbbra is, hogy a rettenetek mögött mindig felfedezzük a gondviselő, a szüntelenül jelen lévő, személyes, minden egyes hajszálunkat számontartó Atya szeretetét, és meglássuk az Ő üdvözítő tervét, amelynek beteljesülését nem akadályozhatja meg semmilyen földi, sem alvilági hatalom.

Adja meg nekünk kegyelmesen, hogy Igéjének erejébe mindenkor megkapaszkodjunk, s a szentségek életadó vízéből mindig bátran és bizalommal merítsünk, hiszen bármilyen külső, vagy belső veszély fenyeget is, azokon, akik az Igéből és a Szentségekből élnek s mindenestül Belé vetik bizalmukat, ígérete szerint - a pokol kapui sem vehetnek erőt.