A nekünk szánt feladatot...

Lassan immár 10 éve lesz, hogy 2015. augusztus 21-én a Boldog Salkaházi Sára Magyar Tannyelvű Egyházi Óvoda, Alapiskola és Gimnázium leendő növendékei és tantestülete, élükön Nagy István igazgatóval, hálaadó igeliturgiára gyűltek össze, a szepsi római katolikus templomba. Akkor, a szeptemberben kezdődő új iskolaévben a Szlovák Köztársaság Hírügynöksége jelentése szerint 25 új oktatási intézmény kezdte meg működését, ugyanakkor 18 megszűnt. Az új oktatási intézmények között szerepelt a szepsi Boldog Salkaházi Sára Magyar Tannyelvű Egyházi Iskolaközpont óvodai, alapiskolai és gimnáziumi részlege is – 210 növendékkel.

 A meghívón egy Seneca-idézet volt olvasható: „Nem azért nem merjük a dolgokat, mert nehezek, hanem, mivel nem merjük tenni őket, azért nehezek”. A dolgok akkor nehezek, ha nincs hozzá bátorságunk, ám bátorságot senki sem képes adni önmagának. A bátorság ott növekszik, ahol látunk valakit, aki bátor és tettre kész. Számunkra példaként szolgált akkor is és ma is: a kassai születésű Boldog Salkaházi Sára vértanú szociális-testvér életútja. Mindazok, akik ismerik élettörténetét, tudják, hogy egy-egy reménytelennek tűnő élethelyzetben milyen odaadó bizalommal ragaszkodott a mindig hűséges Istenhez.

 Az értékmentés sohasem volt egyszerű. Néha könnyebb, máskor nehezebb. Napjaink nem kis kihívása, hogy egy olyan világot kell tovább építenünk, amelynek középpontjában nem a gazdasági élet, a siker, a haszon, de a személy, az emberi méltóság, az elidegeníthetetlen értékek szakralitása áll. Olyan közeget, amelyik bátran és határozottan felvállalja keresztény múltját.

 Szerény meggyőződésünk: ehhez újból meg kell tanulnunk imádkozva cselekedni, hogy – itt és most – olyan világot valósítsunk meg, ami az eget szemléli, de közben eszményképeket keres és követ. Misszió ez a javából. Misszió és nem agresszió. Szelíd magatartás, ami sohasem lehet harcos, mert akkor nem lenne evangéliumi. Újból felfedezni az igazi értékek mibenlétét nem más, mint megtalálni az evangéliumi hit gyümölcsét: a tudományok, a művészetek, a zene, az emberi értékek harmóniáját. Mindez a nemzedékek találkozása nélkül lehetetlen, mert gyökerek nélkül nincs növekedés. Új hajtások nélkül viszont nincs virágzás, és nincs gyümölcs sem, vagyis mindezek nélkül nincs jövő.

 Jó Pásztor vasárnapján, május 11-én, Boldog Salkaházi Sára liturgikus emléknapján hálaadó szentmisére gyűlt össze a szepsi plébánia-templomban az iskolaközpont diáksága, tantestülete, a szülők, az iskolabarátok, a város polgármestere, az önkormányzat képviselő testülete és a hívek közössége, a budapesti Kolping és kisvárdai Szent László Iskolaközpont küldöttsége, valamint főtisztelendő Dr. Száraz János, somodi plébános atya, aki doktori disszertációját lelki honfitársunk, Boldog Salkaházi Sára szociális vértanú-testvér életéről és munkásságáról írta.

 Ezúton is hála és köszönet mindenkinek, aki a helyén van és maradt, mert prófécia sincs emlékezés nélkül, ezért kell gyakran találkoznunk. Annál is inkább, mivel furcsa világot élünk, amikor nemcsak a régi, jól bevált valódi európai értékeket: a családot, a nemzetet, a kultúrát, a munkát, az anyanyelvet – akarják lecserélni valami másra, hanem a kontinensünk népességét is. A tét tehát nem kicsi. A harc a közeljövőben még inkább éleződni fog.

 Köszönet és hála, hogy ezt a tagadhatatlan tényt látjuk és láttatjuk – határon innen és határon túl. Ennek egyik jele volt Dr. Semjén Zsolt, miniszterelnök-helyettes levele is, amelyben örömét fejezet ki, hogy az összefogás maradandó gyümölcsöt termett és egy olyan iskolát adott, ahol generációk nevelkedhetnek, erősödhetnek magyarságukban és kereszténységükben.

 A 10 éves jubileum kapcsán az iskolaközpont a Szociális Testvérek Társaságától Budapestről megkapta Boldog Salkaházi Sára vértanú-testvér kézzel írt önfelajánló imájának a hiteles másolatát, amit köszönő beszédében Nagy István iskolaigazgató boldogan mutatott be az ünneplő közösségnek és mondott köszönetet Istennek és minden jóakaratú embernek a kapott lelki, szellemi és anyagi ajándékért.

 Mi, határon túliak talán gyakrabban tapasztaljuk, mint a hazaiak, hogy nem minden sikerül úgy, amint azt szeretnénk. A kisebbségi sors nagyfokú alázatra, de ugyanakkor kölcsönös bizalomra ösztönöz, int és tanít minket. Ezért ismételten tisztelettel megköszönünk minden erkölcsi és anyagi segítséget és támogatást és arra kérünk mindenkit, segítsük, gyámolítsuk, pártfogoljuk továbbra is egymást. Imádkozzunk azért is, hogy a jövőben is, bárhol is éljünk a világban – Boldog Sára testvér életpéldájára – Isten akaratát felismerjük és a nekünk szánt feladatot hűségesen elvégezzük.