A nagyidai templom

A nagyidai templom

     Nagyidáról a ma ismert első feljegyzés IV. Béla királyunk idejéből származik, mégpedig 1251-ből, amely egyben azt is jelenti, hogy Nagyida Árpád-korabeli település. ?Ida (.) ague Ida? a neve. A település neve a későbbi századok során Ida, Magna Ida, Nagyda, Nogida, Nogiga formákban fordul elő. 1461-ben ?oppidumként?, vagyis mezővárosként említik. 1536-ban Nagy ida a neve, 1770-ben pedig Nagyida.
     Hogy mikor keletkezett a nagyidai plébánia, arról történelmileg hiteles adatok nem maradtak ránk. A település egyházáról és papjáról a XIII. század második felében - 1257-ben - történik említés. A középkorban, 1300 és 1319 között Nagyida papját Marcellnak hívták. 1408-ban plébánosa Joannes (Joannes plebanus de Nagida). A katolikus templom védőszentje pedig Szent Márton.
     Arról sincs hiteles adat, hogy mikor épült fel a település első temploma. Azt azonban szinte bizonyosra vehetjük, hogy a jelenlegi templom helyén állhatott, mégpedig azért, mert a templomkertben volt a falu első temetője.
     A reformáció idején a templom és a plébánia a reformátusok tulajdonába került, akiktől 1742-ben gróf Csáky Imre nagyváradi püspök és bíbornok, későbbi hercegprímás, mint Nagyida ura, azt tőlük visszavette. Ez a templom az 1818-as nagy tűzvész idején leégett, s helyére újat építettek. A templom jelenlegi formáját ekkor nyerte el. A település ekkori kegyura, gróf Csáky Brúnó a templom hajóját jóval meghosszabbítatta, a szentély alá pedig - külön bejárattal - sírboltot építtetett családja számára. Közadakozásból a korábban fehérre meszelt templomot belülről ?kicsinosították?.
     A későbbiek során 1938-ban és 1968-ban tatarozták, 1969-ben pedig kicserélték a régi tetőzetet. 1970-ben belülről is felújították és a régi padokat újakra cserélték fel. Hasonlóan felújították az oltárokat és az orgonát is. A templom történetéhez tartozik, hogy 1892-ben laurdesi Szűz Mária tiszteletére új oltárt állítottak fel. Ugyanebben az évben Demko György egyetemi tanár egy Szent Mártont ábrázoló képpel ajándékozta meg a templomot. A templom leromlott talajkövezetét az 1895-ben elhunyt Schell Rezső báró, a templomra hagyományozott 1000 koronájának felhasználásával műkőlapokra cserélték ki.
     A fennmaradt dokumentumok szerint a római katolikus plébánia anyakönyveit 1744-ben kezdték vezetni, az anyakönyvvezetés része volt a hitéletnek és az egyházi nyilvántartásnak. A nagyidai római katolikus egyház anyakönyvei is ezt szolgálták folyamatosan. Azonban az 1782-től 1818-ig használt anyakönyvek az 1818-as tűzvészben megsemmisültek.
     A régi időkben a nagyidai plébániához tartozott Komáróc, valamint három tanya, mégpedig a Gombos, a Ferenc és a Béla tanya. Vannak adatok arról is, hogy a középkorban, leányegyházként Szeszta is a nagyidai plébániához tartozott, azonban a kassai egyházmegye megalakulását követően Csécshez csatolták.
     A templomon kívül báró Schell Gyula uradalmi kastélyában volt házi kápolna, amelyet egykor a Csáky család a szent kereszt tiszteletére építtetett. Több értékes kép és ereklye díszítette ezt a kápolnát.
     A római katolikus egyháznak Nagyidán egykor jelentős birtokai voltak. Tulajdonát képezte a Brezsányi féle kastély is, s mintegy 80 hektár mezőgazdasági terület, amelyet a második világháborút követően államosították. 1970-ben 2500-an vallották magukat Nagyidán római katolikusnak.

Nagyida egykori katolikus plébánosainak névsora

Marcell (1300-1319)
Pál (1332-1337)
Jakab (1350-tól
Johann (1406-tól
Bukássy Ádám (1742-1749)
Flaskay Mátyás (1749-1761)
Jezeszky János (1761-?
Viczmándy Lajos (1782-1805)
Makranszky András (1805-1808)
Csoltó József (1808-1813)
Ferdinándy Sándor (1813-1834)
Kádas István (1834-1846)
Drizsnyey János (1846-1848)
Fedák Lajos (1848-1898)
Zagolla Ferenc (1898-1938)
Kenedich János (1838-1990)
Semán Tibor (1990-1992)
Rebres Mihály (1992-