A lét teljességébe, az angyalok és a szentek társaságába...

A mai evangéliumban (Jn 1,47-51) többek között ez olvasható: Egy alkalommal: Amikor Jézus látta, hogy Nátánáel közeledik hozzá, így szólt: „Nézzétek, ez egy igaz izraelita! Nincs benne kétszínűség. Nátánáel megkérdezte: Honnan ismersz engem? Jézus így felelt: Még mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak a fügefa alatt. Nátánáel erre elismerte: Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael Királya. Jézus így szólt: Azért hiszel, mert azt mondtam: Láttalak a fügefa alatt. Nagyobb dolgokat is fogsz látni ennél. Majd így folytatta: Bizony, bizony, mondom nektek: látni fogjátok, hogy megnyílik az ég, és Isten angyalai fel-alá szállnak az Emberfia felett”.

Az Apostolok Cselekedeteiben pedig ez olvasható (ApCsel 1, 13): „Amint megérkeztek, fölmentek az emeleti terembe, ahol együtt szoktak lenni: Péter és János, Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Alfeus fia, Jakab, a buzgó Simon és Jakab testvére, Júdás.” de a többi evangélista is említést tesz ezzel kapcsolatban - Mk 10,3; Lk 6,14; és Mk 3,18. Jó ezt olvasni, hallani és hallgatni különösen nekem, mivel Nátánáelt – később Bertalan apostolként említi a Szentírás.

„Még mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak a fügefa alatt.” Ez a rövid mondat elég ahhoz, hogy Nátánáel felismerje: itt az Úr Jézus nemcsak az ő szavait hallja, hanem a szívét is látja. A fügefa egykor a békesség, az elmélkedés, sőt a törvény tanulmányozásának a helye volt, ebben a konkrét esetben bizonyára a törvénytudók találkozási helye. Amikor az Úr Jézus azt mondja: „láttalak”, ez nem azt jelenti, hogy valahonnan messziről észrevette őt. Inkább ezt: ismerlek téged. Ismerem a gondolataidat, a kérdéseidet, a rejtett imáidat, a kételyeidet, a vágyakozásodat. Sőt, még azt is tudom, amit te talán még meg sem fogalmaztál önmagadnak.

Ez a felismerés döbbentette meg Nátánáelt: az Úr Jézus nemcsak egy tanító, nem csupán egy próféta, hanem képes betekinteni az emberi szív legrejtettebb zugába is. Ő nemcsak az arcokat ismeri, hanem az emberi történeteket is, amelyekről senki más nem tud. Nátánáel hirtelen rájött: a Messiás nemcsak külső csodákkal képes hatni, hanem úgy is megszólítani, hogy az belül, belülről változtassa meg az embert.

Isten láthatatlan szolgái – Szent Mihály, Gábor, Rafael főangyalok, akiket a mai napon ünneplünk – nemcsak az ég lakói, hanem küldöttek, hírnökök, oltalmazók. Mihály a küzdelem angyala, ő emlékeztet minket arra, hogy a gonosz elleni harc valóságos, de nem vagyunk egyedül. Gábor a hírnök, az örömhír hozója, aki Szűz Máriának és Zakariásnak is közvetítette Isten szavát. Rafael a gyógyító, az úton lévők kísérője és a testi-lelki sebek orvosa. A három főangyal azt üzeni nekünk a mai napon, hogy Isten nem távoli uralkodó, hanem jelen van az emberi történelemben, küzdelmeinkben, útkereséseinkben és fájdalmainkban.

Szent Mihály arkangyal neve – és a név a Bibliában mindig a lényeg hordozója – csodálkozó örömteli felkiáltás és figyelmeztetés is egyben: „Ki olyan, mint az Isten?” A sátán, az őskígyó lázadása éppen abban áll, hogy Isten fölsége nem örömre, hanem irigységre hangolja, olyan akar lenni, mint az Isten, de Isten és az ő kegyelme nélkül. Erre a lázadásra próbálta rávenni Ádámot és Évát, s ezzel kísért minket is nap mint nap. Hétköznapjaink meg vannak jelölve a Szent Mihály és a sátán közt folyó küzdelemmel, amely ugyan már örökre eldőlt, de még tart az utolsó napig. A győzelem szerzője Krisztus, aki a keresztfán diadalmaskodott a bűn fáján győztes sátán fölött, Mihály és angyalai az ő erejében küzdenek. Mi is ebből az örök győzelemből merítsünk erőt a harchoz, naponta elmondva a világ fölött a nagy ördögűző imádságot: „Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben...”.

Gábor az isteni örömhír, az evangélium angyala. Az üzenet, amellyel köszöntötte Máriát, az egyetlen igazi jó hír az emberiség számára, hiszen Isten Fiának megtestesülése az egész világ üdvösségre rendeltségét adja tudtára. Reggel, délben és este ezért imádkozzuk őseink szokását követve: „Az Úr angyala köszönté a Boldogságos Szűz Máriát...”. Rafael az, ki útjainkon elkísér, és nem csupán hűséges társunk, hanem – nevéhez híven – Isten gyógyító kegyelmének is közvetítője. Az ő pártfogását kérjük minden hosszabb utazás előtt: „A béke és boldogság útján vezessen minket a mindenható és irgalmas Isten, és Rafael angyal kísérjen utunkon, hogy békében, épségben és örömmel térhessünk vissza otthonunkba!”

Mondjunk ma mi is hálát és köszönetet, hogy Urunk, Jézus Krisztus minket is ismer, sőt ismeri szívünk szándékait is. Köszönjük meg, hogy az őt szolgáló angyalokat hozzánk is elküldi, hogy segítsenek minket. Szent Mihály védjen minket a kísértés idején a gonosz ereje ellen! Szent Gábor tanítson bennünket meghallani Isten szavát! Szent Rafael kísérjen minden utunkon és hozzon gyógyulást testünknek, lelkünknek, lelkületünknek, szellemiségünknek! Ne csak a földi dolgokat lássuk, hanem felismerjük az isteni világ közelségét! Köszönjük meg, hogy élő tanúi lehetünk annak, amit csak az eleven hit szemével lehet látni. „Látni fogjátok a megnyílt eget, s hogy az Isten angyalai föl- és leszállnak az Emberfia fölött”.

Urunk, Jézus Krisztus, köszönjük, hogy a három arkangyalod neve és üdvtörténeti küldetése által rádöbbentesz bennünket emberi életünk hármas meghatározottságára: földi létünk folytonos úton levés és küzdelem, s az út és a harc közben erőt ad az örömhír, az angyali üzenet, ami a biztos győzelem és célba érés biztositéka. Kérünk: mennyei szolgatársaink pártfogása és hathatós segítsége révén életünk egész folyamán érezzük, hogy mellettünk állsz, mi pedig mindvégig ott legyünk és maradjunk a Te oldaladon, végig az égig, amíg csak fel nem vetetünk a lét teljességébe, angyalaid és szentjeid boldog társaságába.