A kelyhet többé nem engedi el...

Bodollón a Sarlós-Boldogasszony filiális templomban megtartott novemberi fatimai engesztelő imatalálkozó főcelebránsa és ünnepi szónoka Makovics István, kihelyezett jánoki lelkipásztor, megbízott iskolalelkész volt, akivel együtt misézett Pásztor Lorenzo karitászlelkész atya, aki a közeljövőben ünnepli születésnapját /nov.21/.

Az Isteni Irgalmasság ájtatosságát a MR budapesti stúdiója élőben közvetítette, sőt felvételről a dicsőséges rózsafüzér közös imáját is. Nagy köszönet és hála ezért is.

A szentmisében megemlékeztünk a szintén 1964 novemberében született /nov.26/ - boldogemlékű, nagykaposi születésű Rebres Mihály, volt királyhelmeci plébános atyáról is, akitől a viszontlátás reménységében - egy éve vettünk végső búcsút.

A kántori szolgálatot és az énekeket Bányász Emőke, okleveles tanár-, és kántornő vezette. Felolvasott – Király Antal, okleveles mérnök. A közvetítést a komáromi stúdióban Tóth Szilveszter és Csepregi László, a templomban önkénteseink: Cehelnik István és Melega Mária segítették. A képi közvetítést Kuzma Norbert, okleveles mérnök és leánya, Kuzma Zoé, a Boldog Salkaházi Sára, Egyházi Iskolaközpont öregdiákja biztosították.

Ma népünk összes szentjére és boldogjára is emlékeztünk. Ma van a magyar mindenszentek. Eredetileg november 6-án volt az egyházmegyék ereklyéinek emléknapja, megemlékezve azokról a szentekről, akiknek az ereklyéit az egyes templomokban tisztelték.

A mai napon azonban nemcsak rájuk emlékeztünk, hanem mindazokra is, akiknek nincs külön ünnepük, de itt éltek a Kárpát-medencében, akár a honfoglalás előtt, vagy utána. Névtelen szentek ők, egyháziak és világiak, férfiak és nők, akik hősies fokon gyakorolták a keresztény erényeket. Vannak köztük olyanok is, akiket a népi kegyelet és az emberemlékezetet meghaladó kultusza övez, de köztük vannak a hétköznapok ismeretlen hősei és szentjei is, a mindennapok vértanúi és Istenbe temetkezett misztikusai. Mivel népeink köréből sarjadtak ki, ezért Isten színe előtt különösen is számíthatunk testvéri segítségükre. Megkülönböztetett említésre méltóak többek között a radi minorita vértanúk, név szerint Iglódi István, minorita novícius, aki hitvaló vértanúként halt meg 1639. november 6-án a kisgéresi erdőben.

Ma - szentjeinkre emlékezve - imatalálkozónkra ismét elhoztuk a makranci templom féltve őrzött kincseit: az első szent magyar család ereklyéit - Szent István király, Boldog Gizella és Szent Imre ereklyéit, kiegészítve Boldog IV. Károly ereklyéjével. Figyelmeztetésül és bátorításul - Szent II. János Pál pápa 2000-ben, a Nagy Jubileum évében a Szent Péter Bazilikában, az ott egybegyűlt zarándokoknak mondott szavait: Ne felejtsétek, történelmetek egy szent királlyal, sőt egy szent családdal kezdődik!

Életutunkon, itt a Kárpát-medencében, szentjeink és boldogjaink életvitelében és magatartásában jó visszaemlékezni Isten csodálatos tetteire népünk körében. Áldott csontdarabjaik emlékeztessenek bennünket keresztény gyökereinkre és azokra a kegyelmi adományokra, amelyekkel Isten elhalmozta népünket, hogy annyi viszontagság, külső és belső ellenségeskedés ellenére - hála Istennek - megmaradtunk, itt vagyunk és készek vagyunk megvalósítani a Gondviselés további tervét velünk és általunk.

Ma van édesanyanyelvünk napja is. Imádkoztunk, hogy kincsünket, ősi örökségünket az evangélium tanításának fényében és hitében megőrizzük és azt gyermekeinknek és unokáinknak kamatoztatva továbbadjuk.

Ismételten megköszönjük a lelkes, fizikális és virtuális együttlétet. Köszönjük lelki atyáink áldott szolgálatát is. Köszönjük, hogy ma is megtörték számunkra Isten Szavát és az Élet Kenyerét. Köszönjük, hogy papi életük – a megtöretés és az odaszentelődés révén - életajándékozás.

Köszönjük, hogy - a határ mindkét oldaláról, úgy, mint korábban is - ismét többen voltunk együtt. Köszönjük, hogy sokan visszaindultak, sőt újak is jöttek. Szükségünk van erre a kölcsönös megerősítésre, mert lám, a mi időnk sem könnyű. A mi nemzedékünk sem kivétel. A sorozatos megpróbáltatásokból nekünk is ki kell venni a részünket. Adja Isten, hogy a napjaink ránk eső próbatétel-mozzanata minket se keserítsen el. Áldott elődeink életpéldája bátorítson -bennünket is észrevenni az idők jeleit - a különböző helytállásban, megcselekedve és nem feledve - közismert mottónkat: Múltunk a reményünk – Krisztus a jövőnk!

Tisztelettel közöljük kedves mindnyájukkal, hogy a legközelebbi találkozónk december 13-án, vasárnap lesz, félöt órai kezdettel. Előtte lelkiatyáink kiszolgáltatják a bűnbánatszentségét. Remélhetőleg már még jobb lehetőségek közepette.

A szentmise végén tisztelettel köszöntöttük főtisztelendő Pásztor Lorenzo atya, karitászlelkészt, aki a napokban ünnepli - születésnapját.  Ezúton is köszönjük, hűséges papi szolgálatát, életáldozatát, elmélkedéseit, választékos kifejezésmódját, példamutató igényességét a liturgiában.  Kértük most is számára Isten áldását, majd tisztelettel felkértük, hogy a liturgiánk végén - az első szent magyar család ereklyéjével - áldjon meg bennünket, a rádióhallgatókat és népünket, határon innen és határon túl.

Mint már említettük, hogy ma van a szegénység és az édesanyanyelvünk napja is. Ezzel kapcsolatban megszívlelve, meghallgattuk és köszöntöttük jubiláló lelkiatyánkat is, Reményi Sándor /1890 – 1941/ Az ige című versének soraival, Lisovszki Áron előadásában:

Reményi Sándor - Az ige

Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,

És áhítattal ejtsétek a szót,

A nyelv ma néktek végső menedéktek,

A nyelv ma tündérvár és katakomba,

Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek!

E drága nyelvet porrá ne törjétek,

Ne nyúljon hozzá avatatlanul

Senki: ne szaggassátok szirmait

A rózsafának, mely hóban virul.

Úgy beszéljen ma ki-ki magyarul,

Mintha imádkozna,

Mintha aranyat, tömjént, mirhát hozna!

És aki költő, az legyen király,

És pap, és próféta és soha más,

Nem illik daróc főpapi talárhoz,

S királyi nyelvhez koldus-dadogás.

Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,

Vigyázzatok: a nyelv ma szent kehely,

Ki borát issza: Élet borát issza,

Előre néz s csak néha-néha vissza -

S a kelyhet többé nem engedi el!