A Betegek világnapja - Bodolló 2025

2025. február 13-án a bodollói Sarlós-boldogasszony filiális templomban ismét kiszolgáltatásra került a betegek kenetének a szentsége. A szentmise főcelebránsa és ünnepi szónoka Mons. Pásztor Zoltán, püspöki helynök volt, akivel együtt misézett: főtisztelendő Dr. Szalay László, nagyidai, Fedorka Zsolt, csécsi, Susko Mihály buzitai, Lucsko Márton jánoki plébános atya, Pankulics Patrik, hacsava - ájfalucskai és szepsi görög katolikus parókus, valamint Gábor Bertalan szepsi esperes-plébános.

A minap, február 11-én, ünnepeltük a Betegek világnapját, ami ismét arra emlékeztetett bennünket, hogy minden ember számára fontos a testi-lelki egészség, az emberi méltóság és a testvéri együttérzés. Ezt a napot 1992-ben, szent II. János Pál pápa kezdeményezésére hozták létre, azzal a céllal, hogy felhívják a figyelmet a betegek helyzetére és a gyógyítók nélkülözhetetlen szerepére.

Miért fontos ez a nap? – azért, mert:

• A betegek világnapja lehetőséget ad arra, hogy támogassuk a betegséggel küzdőket és családjaikat.
• Elismerést nyújtsunk az egészségügyi dolgozóknak, akik fáradhatatlanul segítenek másokon.
• Felhívjuk a figyelmet az egészség megőrzésének és a megelőzés fontosságára.

És mit tehetünk mi e nappal kapcsolatosan?

• Mutassunk együttérzést: látogassunk meg egy beteg ismerőst, egy családtagot, vagy küldjünk nekik bátorító üzenetet.
• Támogassuk a helyi kórházakat, az egészségügyi alapítványokat és a szervezeteket.
• Gondoskodjunk a saját egészségünkről, de figyeljünk oda a másokéra is.

Vagyis ez a nap nemcsak a betegekről szól, hanem az emberi összefogás, az empátia és a támogatás erejéről is. Egy kis figyelmesség, egy jó szó, vagy egy kedves gesztus sokat jelenthet azoknak, akik nehézségekkel küzdenek. Cselekedjünk együtt azért, hogy a betegek világnapja mindenki számára a remény és vigasztalás ideje legyen!

A másik ember gondozása mindenekelőtt azt jelenti, hogy ápolnunk kell kapcsolatainkat, amelyek Istenhez, egymáshoz, a teremtett világhoz és önmagunkhoz fűz bennünket. Mindnyájunknak, ennek a megvalósításán kell szorgoskodnunk. Gondoljunk az irgalmas szamaritánusra (vö. Lk 10,25–37), aki képes volt lelassítani, megállni, sőt kész volt a másik felebarátjává válni. Figyeljük meg gyengédségét, amellyel ellátta szenvedő testvére sebeit.

Az idei, immár 33. világnap alkalmából Ferenc pápa üzenetében megerősítést küldött a szenvedőknek. „Hogyan legyünk erősek, ha testünket súlyos fájdalmak gyötrik, ha a drága kezelésre nincsenek meg a szükséges eszközeink? Hogyan lehetünk erősek, ha szerettünk szenved, és nem tudunk segíteni neki? Ha nyitottak vagyunk Isten - gyógyító erejére: könnyebben rájövünk arra, hogy az Ő gondviselő segítsége, kegyelme, a Szentlélektől kapott különös ereje nélkül tehetetlenek vagyunk, de ugyanakkor azt is megtapasztaljuk, hogy Isten közel van és marad mindenkihez, aki szenved. Ezért meg kell tanulnunk megbecsülni a betegek, az orvosok, a gondozók, a családtagok, a barátok és az ismerősök közötti kegyelemmel teli pillanatok szépségét és jelentőségét.

Emlékeztünk tehát életünk központi igazságára: azért születhettünk erre a világra, mert valaki elfogadott bennünket. Szeretetből, szeretetre vagyunk teremtve. Közösségre és testvériségre kaptunk meghívást. Létünknek ez a dimenziója mindenekelőtt a betegség és a törékenység idején jelent megtartó erőt, amelyet mindnyájunknak együtt, közösen kell gyakorolnunk, hogy meggyógyítsuk napjaink betegeit és társadalmunk betegségeit. Imádkoztunk ma is itt közösen, hogy a Szűzanya példája nyomán mi is megkeressük és megtaláljuk, Isten velünk kapcsolatos tervét és őszintén ki tudjuk mondani: íme, az Úr szolgája, szolgálója vagyok, történjék velem szavaid szerint.

Ne felejtsük tehát: a betegek, az elesettek és a szegények az Egyház szívében vannak. Emberi figyelmünk és lelkipásztori gondoskodásunk középpontjába őket kell állítanunk. Ne feledkezzünk meg erről! Bízzuk önmagunkat ismét a Boldogságos Szűz Máriára. Továbbra is kérjük a Betegek Gyógyítóját, hogy járjon közben értünk és segítsen a közelség és a testvéri kapcsolatok mestereivé válnunk!

Találkozásunk egybeesett a házasság hete rendezvénysorozatával is, amikor is köszönettel adóztunk sajátos kultúránk szellemi, lelki és kulturális értékeinkért. Napjainkban egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a házasság, a család a Teremtő egyik legcsodálatosabb ajándéka és gondoskodása az emberiség számára, amelyben a házasfelek megtapasztalhatják a feltétel nélküli szeretet, a hűség és az őszinte megbocsátás értékét egy neki rendelt, csetlő-botló társán keresztül.

 A házasság szentségében egy férfi és egy nő saját szabad elhatározásából elkötelezi önmagát, hogy egy életen át házastársa bátorítására, segítésére és védelmére fog törekedni. Ilyen módon a házasság felelősségteljes, biztonságos és meghitt közösséget jelent és áldásul szolgál a társadalmi élet minden szegletére.

 A házasság hete tehát olyan széleskörű összpontosításra és összefogásra törekszik, amely gyakorlati példamutatással, tudományos kutatások eredményeivel, valamint bibliai és erkölcsi érvekkel támasztja alá a házasság örökkévaló értékét. Bátorítani akar minden olyan helyi kezdeményezést, amely hidat épít az adott közösség környezetében élő házaspárok és családok felé és segíti életük boldogulását. Nyíltan beszél a házasság mindennapi valóságáról, örömeiről és feszültségeiről. Igyekszik bölcs és gyakorlati tanácsokkal ellátni a házasokat és a házasulandókat, valamint ébren tartani a teljes helyreállás reményét azokban, akiknek a kapcsolata válságban van, vagy valamilyen ok miatt megszakadt.

 Imatalálkozónk is ezt szolgálta. Alkalmat és teret kívánt adni a kikapcsolódásra és a töltekezésre, valamint újabb lelki, szellemi és kulturális élményt szerezni, hogy a hétköznapok gyűrődését könnyebben tudjuk elviselni és a megpróbáltatásokból mindig győztesen kerüljünk ki. Minderre egyedül nem vagyunk sem képesek, sem elegek, sem elég erősek, ezért bízattunk egymásra. Szükségünk van a Teremtő kegyelmére és egymás segítségére. Ezt az Isten és az egymás iránti hovatartozási készséget és egymásrautaltságot újítottuk meg a liturgikus cselekményben.

 Az Úr Jézus nem ment el részvétel nélkül a betegek mellett. Osztozott fájdalmukban. Amerre csak járt, mindenütt jót tett – olvassuk a Szentírásban. Az Általa alapított Egyháznak is ez a küldetése. Gyógyítani a bűn okozta sebeket. Ezt tettük ma is, amikor Szavát hallgatva és befogadva, szentségeinek erejében részesültünk. A katolikus közösségeink a világ minden táján igyekeznek gondoskodni a betegekről, hála a sok misszionáriusnak, akik az evangélium hirdetése mellett kórházakat is építenek és fenntartanak. Ezek az irgalmas szamaritánus mai fogadói, amelyek a keresztény szeretetről tanúskodnak a világnak. Számos országban azonban még sok a tennivaló, a gyógyítás továbbra is luxusnak számít. A szegényebb államokban például hiányoznak a különböző védőoltások és sok esetben még a legegyszerűbb betegségeket sem képesek orvosolni. Hála Istennek a szűkebb pátriában mindebből nincs akkora hiány. Ezért köszönetünket fejezzük ki az egészségügyi dolgozóknak, az orvosoknak és az ápolóknak, hogy erejüket megfeszítve végzik szolgálatukat.

 Ismételten köszönjük a szent együttlétet is, itt a templomban és otthon a rádiókészülékeknél. Köszönjük a házastársak hűségét és egymásba kapaszkodását. Köszönjük papjainknak a szentségek méltó kiszolgáltatását, a vikárius úr becses látogatását, homíliáját és liturgiánk vezetését. Köszönjük a kedves hívek áhítatos imáit és a szentségek méltóságteljes vételét. Köszönjük technikusaink közreműködését az élőadás kapcsán.

 Örömmel közöltük, hogy február 15-én, szombaton, Bodollón, a helyi kultúrházban 18:00 órai kezdettel a Crux zenekar és Gyalom református ifjúsági csoportosulás Isten-dicsőítő zenés áhítatot tart, amelyre ezúton tisztelettel és szeretettel hívtunk és vártunk mindenkit, aki a ma fiataljainak lelkületével szereti dicsőíteni Istent és megélni az összetartozás egységét Jézus Krisztusban.

 Itt legközelebb a templomban március 13-án, csütörtökön találkozunk - délután félöt órai kezdettel.

 Végezetül köszöntöttük a közelmúlt születésnapi ünnepeltjeit, nevezetesen: főtisztelendő Susko Mihály buzitai plébános atyát, Maklári Júlia sekrestyésünket, valamint Király Tamás, okleveles szobrász-restaurátort és édesanyját, Rózsikát, akiknek ezúton is köszönjük áldozatkészségüket. Isten éltesse őket, erőben, egészségben. Isten bőséges áldása, a Szűzanya oltalma és védőszentjeik hathatós közbenjárása kísérje további életútjukat.