2004-12-28 Szent Család ünnepe

Szent Család ünnepe

1. Természeti és humánökológiai rombolás
Jókai Anna Ima Magyarországért című versében két sorban összefoglalja a természeti és humánökológiai pusztítást: ?fulladunk a füstben, a folyóinkban cián // sorvasztja a lelkünk a ránk tukmált Isten-hiány?.
A természeti környezet esztelen rombolására emlékeztet a nagyvárosok fölött elterülő szmog, vagy a tiszai ciánszennyeződés. Az elkötelezett természetvédőknek is köszönhetően egyre több gondot fordítunk mindannyiunk életterének a védelmére, az ökológiai katasztrófák elhárítására. De ? amint II. János Pál pápa a Centesimus annus enciklikájában rámutat (38 p.) ? kevés gondot fordítunk a ?humánökológia? védelmére. A ?humánökológia? védelme alatt elsősorban a család védelmét érti a pápa.
A családot, mint az intézményt, valóságos humánökológiai katasztrófa fenyegeti. ?A házasság fölbonthatatlanságát egyre kevésbé becsülik; az együttélésnek törvényes elismerést követelnek, s egyenlővé teszik a törvényes házassággal; kísérletek történnek az egyneműek házasságának elfogadtatására is; s kezdik vitatni magát a család fogalmát.? (Ecclesia in Europa, 90.)
A gyermekek számának folyamatos csökkenése következtében a családszerkezet szinte visszafordíthatatlanul átalakult. Az idős emberek többsége magára marad, ellátásuk lényegében a társadalomra hárul, az viszont nem tud a problémával megküzdeni.
A válások következtében megnőtt az egyszülős családok száma, ami miatt sok családban nem adottak az egészséges gyermeknevelés feltételei. Pedig a gyermekeknek nem csak az élethez van joguk, de az emberhez méltó neveléshez is, amit az ép család tudna biztosítani.
A röviden fölvázolt tendenciák mutatják a humánökológiai rombolást. A család intézményének válsága az a kicsiny kődarab, mely egy humánökológiai lavinát képes kiváltani, ha ugyan ez a lavina már el nem indult! Mivel egy humánökológiai lavina az egész társadalmat képes alapjaiban megrengetni, ezt a problémát nem lehet tovább a szőnyeg alá seperni. Az esélyegyenlőségi minisztérium léte mutatja, hogy kormányzati szinten is felismerték a veszély nagyságát. Egy katasztrófa elhárításához azonban közös összefogás igényeltetik, ahogy megtörtént ilyen pl. a tiszai árvíz idején. A veszély most más jellegű, de semmivel sem kisebb! Éppen ezért szükség lenne egy átfogó, az egész társadalmat ? benne az önkormányzatokat, iskolákat, egyházközségeket ? érintő együttműködésre. A családok humánökológiai védelme megkívánja egy gyermek- és családbarát szemlélet kialakítását a közvéleményben. Az írott és elektronikus sajtónak itt pótolhatatlan szerepe van, de nem becsülendők le az önkormányzatok vagy iskolák saját újságjai sem, ahol teret adhatnának az ép és egészséges családi élet bemutatásának.
2. Mit tehet az egyház? ? kérdezhetjük. Mindenekelőtt rámutat a baj gyökerére, ahogy ezt Jókai Anna megfogalmazta: ?sorvasztja lelkünk a ránk tukmált Isten-hiány?. Ki kell mondani, hogy a mai családok túlnyomó része nem vallási közösség. Ma ? Szent Család ünnepén ? a Szent családra tekintünk, mint példaképre. Az evangélium beszámol arról, hogy ?Jézus szülei minden évben fölmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére? (Lk 2,41). A Szent Család vallási közösség volt, s többet tett, mint amit a törvény megkívánt: Mária is fölzarándokolt, noha asszonyoknak ez nem volt kötelező; ezen kívül a 12 éves Jézust is magukkal viszik, noha fiúgyermeknél ez csak a 13. életév betöltése után volt kötelező. Ez a családi, vallási közösség valóban nevelt, példával nevelt! A hitükből élő keresztény családok ma kevesen vannak ? akárcsak az elkötelezett természetvédők. A szerepük azonban nem kisebb, mint a természetvédőknek. Elkötelezett vallásos családi életükkel kell felhívni a figyelmet a fenyegető humánökológiai katasztrófára, és kérni buzgó imában a mennyei Atyát ? Jókai Annával együtt: ?törvényed vezessen, // hogy e kis nép oda ne vesszen? Ámen. Verőcei Gábor/MK