2004-12-07 Advent 2. vasárnapja

Advent 2. vasárnapja

1. ?Készítsétek az Úr útját!? (Lk 3,4). A mai evangéliumban egy Izajás prófétától eredő felszólítást hallottunk az útkészítésre vonatkozóan: a völgyeket töltsétek fel, a halmokat hordjátok el, a görbét egyenesítsétek ki, a göröngyöset simítsátok el. A több ezer éves szöveg nem egy akkori ? útépítést ígérő ? kampányfogás része, hanem egy jövendölés része. Deutero Izajás könyve megjövendöli a zsidó nép babiloni fogságból való szabadulását (vö. Iz 40,3). A fogságból való visszatérést ? Mikeás prófétához (Mik 2,13) és a ma hallott Báruk prófétához (Bár 5,9) hasonlóan ? úgy képzelte, hogy maga Isten fogja népét vezetni, mint ahogy az egyiptomi rabságból is hazavezette. Manapság is szokás, ha egy kiemelten fontos állami vendég érkezik az országba, akkor legalább azt az útszakaszt rendberakják, amerre a vendég közlekedni fog. A kátyúk eltüntetése a megbecsülés, sőt a szeretet jele is lehet. Amikor Keresztelő Szent János felszólít, hogy ?készítsétek az Úr útját?, akkor természetesen lelki útkészítést ért rajta, mellyel előkészülünk az Úr Jézussal való találkozásra.
2. Miért van szükség lelki útkészítésre? Azért, mert az anyagi javak hajszolása olyan halmokat és hegyeket képes összehordani, melyek eltakarják az embertől Istent. Ezeket a halmokat el kell hordani. Azért szükséges a lelki útkészítés, mert a hitetlenség, a buta előítéletek valóságos lelki űrt, mély völgyeket, szakadékokat vágott az emberekben. Ezeket a völgyeket (hiányokat) fel kell tölteni. Azért szükséges a lelki útkészítés, mert az emberi gazság olyan kanyargós utakat alakított ki, melyek megkerülik az igazságot. Ezeket a görbe utakat ki kell egyenesíteni. Azért szükséges a lelki útkészítés, mert az erkölcstelen életmód olyan göröngyös utat alakított ki, melyen az erény csak botorkálva haladhat előre. Ezeket a göröngyöket simává kell tenni. De hogyan lehet az anyagi javak hegyeit elhordani, a hitetlenség völgyeit feltölteni, a hazugság kanyarait levágni, az erkölcstelenség göröngyeit elsimítani? A bűnbánat szentségével! A bűnök ugyanis elszakítanak Istentől és az Egyháztól, enyhébb esetben csak meglazítják Istenhez és az Egyházhoz ? vagyis a keresztény közösséghez ? fűző kapcsolatot. A bűnbánat szentsége ? a gyónás ? viszont megerősíti Istenhez és az Egyházhoz fűző kapcsolatot. A gyónás hasonló az útkészítéshez: eltünteti a bűn kátyúit, simává teszi lelki haladásunkat. A gyónással, mint lelki útkészítéssel egyrészt megmutatom Isten iránti megbecsülésemet, sőt szeretetemet; másrészt ?kibékülök az Egyházzal, amelyet megsebeztem bűnömmel, és amely imájával közreműködik megtérésemben.? (LG 11). Tapasztalatból tudja mindenki, mennyivel jobb egy sima úton haladni, mint kátyúkon zötykölődni. A szentgyónást elvégző hívő is tapasztalatból tudja, mennyivel jobb nyugodt lelkiismerettel élni, mint a bűn okozta lelki nyugtalansággal. Válasszuk hát a bűn kátyúitól ellehetetlenített életút helyett a bűnbánat által készült sima és egyenes utat. A Jézus által kijelölt úton (vö. Jn 14,6) haladva biztonsággal jutunk el az örök életbe. Ámen. Verőcei Gábor/MK