2004-02-15 ÉVKÖZI 6. VASÁRNAP

| 2015. április 11.

ÉVKÖZI 6. VASÁRNAP


Sokan olvassuk térden állva, megilletődve, vissza-visszatérve, ízlelgetve a Hegyi beszéd gyöngyszemét, Jézus boldogság-ígéreteit ? elsősorban a Máté evangélium 5. fejezetéből. A hegyről tanító Jézus lüktető, 9-szer ismétlődő ?boldogság-litániája? megnyugtat, mint a vízesés ismétlődő zuhanásával csiszolja, mélyíti a kőkemény szívünket. Vannak azonban olyanok is, akik a XIX. század erős keresztényellenes kritikájával ismétlik: ópium a népnek; aztán beállnak a szerencsejátékosok sorába, húznak, majd legtöbbször veszítenek, előveszik a horoszkópot, okkult spiritizmusba kezdenek, vagy felvételüket kérik a Scientology egyházába. Ám a ?tudás tudománya? még nagyobb tudatlanságba, kiábrándulásba, elkeseredésbe taszítja őket.
1. Ma a boldogság-ígéretek Szent Lukácsnál feljegyzett változatát olvassuk. Azonnal feltűnik a különbség: Jézus sík mezőn beszél, nem 8, vagy 9 boldogságot hirdet meg, csak négyet, ám négy jaj-kiáltás kíséretében. Vajon melyik az igazi, melyik az eredeti? A szentírástudósok szerint mind a két változat az apostoli egyház gyűjteményéből való, amely az Úr sokszor és sokféle formában elmondott szavaiból keletkezett. Máté mintegy verset írja le, míg Lukács 4-4 mondatos ellentétpárban. Számomra az elbeszélő, hosszabb forma ? talán Liszt: Christus oratóriuma Beati pauperes ? tétele hatására megragadóbb, a lukácsi változat viszont pedagógiai értelemben nélkülözhetetlenebb. Ez a most hallott forma mélyen profetikus, mondhatnánk teológiai. Nem hiába kötötte vele össze az egyház Jeremiás próféta híres sorait: ?Átkozott az az ember, aki emberben bízik, áldott az az ember, aki az Úrban bízik? (17,5.7). Az ószövetségi bölcsesség-irodalomban nem ritka ez a szembeállítás, mindig prófétai értelme van az ember sorsát illetően. Az evangélista ezt a folytonosságot vette észre Jézus szavainak 4 boldogság és 4 jajkiáltás formájában történt leírásában.
2. ?Boldogok vagytok, ti szegények, akik most éheztek, akik most sírtok?. Micsoda kiáltó ellentét? Hogyan lehet szerencsés az, aki nincstelen, akinek ennivalója sincs, ráadásul szomorú? Jézusnak ez a rejtélyes, átkot és áldást rejtő kijelentése minden pszichológiai meggondoláson túli emberismeretről tesz tanúságot. Olyan mélységről, amit nem 30 éves kora ismeretanyagából merít, hanem a mennyei Atya titkaiból. Boldogok, akik most ilyen vagy olyan hiányokkal küzdenek, mert ők nyitottak Isten jóságára, irgalmasságára, szeretetére, ők nem telítettek, ők nem jóllakottak, elégedettek, bezártak, velük csak jót tehet az Isten, hisz másra nem is számíthatnak. Jézus nekik ígér élet-örömöt, élet-értelmet, igazi boldogságot. 1970-ben VI. Pál pápa meghívására egy munkáspap tartotta a lelkigyakorlatot a Vatikánban. Eredeti, szokatlan és forradalmi volt. Jacques Loew atya saját tapasztalatai alapján magyarázta: ahhoz, hogy Jézus boldogság-ígéreteit megértsük, szükséges, hogy ?ezt a boldogságot valamiképpen maguknak a szegényeknek a kezéből kapjuk?. Elmesélte többek között annak a kilencgyermekes brazíliai családanyának a példáját, aki koldusszegény volt. A keresztény közösségben azonban felfedezte, mit jelent az, hogy az embert meghallgatja az Isten. Amikor ez az asszony saját imádságáról beszélt, azt mondta: ha úgy érzem, a szóbeli imádság nem elég, akkor hallgatással imádkozom. Ez a legszegényebbek leghatásosabb imádsága (vö. Elmélkedések Jézus Krisztusról, 30).
3. ?Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, akkor minden embernél szánalomra méltóbbak vagyunk? ? mondja Szent Pál. Jézus függetlenné akar minket tenni az anyagi javaktól, az emberi érdekektől, mások véleményétől, mindentől, ami mulandó, emberi, földi. Azt akarja, hogy feltétlenül bízzunk az Istenben, ne csak szavainkkal, udvarias gesztusainkkal, hanem szívünk mélyéből, egyedül benne bízzunk, és ne az emberekben! Manapság sem kisebb a veszélye annak, hogy érdekcsoportok, tehetős, befolyásos emberek, szervezetek, újonnan keletkezett vallási mozgalmak, vagy üzletek káprázatos ígéretekkel halmoznak el. Terveiket az Úr legtöbbször keresztül húzza, nevetségessé teszi, minket pedig ?átkozottá?, alul maradottá, ha hallgatunk rájuk. Cimborák, üzleti társak, hízelgők, szövetségesek hagynak faképnél, mi pedig egyik pillanatról a másikra csalódottak, magányosak, még szegényebbek leszünk.
Boldogok vagytok, boldogok, boldogok ? ismétli nekünk is Jézus, hogy hinni tudjunk benne. Isten logikájára tanít minket, hogy szívünk is szerinte dobbanjon. A lélekbúvár Gyökössy Endre, a híres pasztorál-pszichológus, tovább gondolta, folytatta a 4, a 8 boldogságot. Segítsen közelebb Jézus életet mentő, ajándékozó, gazdag szeretetének megértéséhez:
Boldogok, akik tudják, miért élnek, mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek. Boldogok, akik összhangban vannak önmagukkal, mert nem kell szüntelenül azt tenniük, amit mindenki tesz. Boldogok, akik tudják, hogy másoknak is lehet igaza, mert békesség lesz körülöttük. Boldogok, akik nevetni tudnak önmagukon, mert nem lesz vége szórakozásuknak. Boldogok, akik meg tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól, mert sok zavartól kímélik meg magukat. Boldogok, akik észreveszik egy diófában a bölcsőt, az asztalt és a koporsót s mindháromban a diófát, mert nemcsak néznek, hanem látnak is. Boldogok, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni, mert sok barátot kapnak ajándékba és nem lesznek magányosak. Boldogok, akik megbecsülik a mosolyt és elfelejtik a fintort, mert útjuk napfényes lesz...(Boldogságok az isteni boldogságmondások margójára) Ámen. Pákozdi István/M