Zeneművészettel az Isten felé...

Hála és köszönet, hogy a Szepsi Boldog Sakaházi Sára Egyházi Iskolaközpontban advent III. vasárnapjának délutánján a becses publikum részt vehetett Tóbisz Titusz adventi koncertjén: Bányász Péter, Nagy Júlia, Nagy Gabriella, Nagy Zsófia, Bojszko Kevin, Balta Rita, Smajda Bernadett, a Salka Banda és az iskolaközpont gyermekkórusa közreműködésével, amelyet az Úr születése ünnepének közeledtében rendeztek meg.

A színvonalas zenés áhítat visszaigazolta Szent Ágostonnak hajdan a zenéről szóló értekezésének egy mondatát: musica est scientia bene modulandi, vagyis a zene a jó modulálás tudománya, olyan művészet, ami a szívet az Isten felé vezeti.

A zene egy kiváltságos út az emberi lény legfőbb méltóságának megértéséhez és a legeredetibb hivatásának a megerősítéséhez. Ezúton is köszönet és hála az intézménynek, a kezdeményezőknek és a közreműködőknek.

„Cantare amantis est” latin kifejezés magyarul azt jelenti: „Az énekel, aki szeret”. (Szent Ágoston - Sermo 336). Ez azt sejteti, hogy az éneklés a szeretet kifejezése, amelyben a lélek, az érzések, a test és a szív együtt van jelen, vagyis aki énekel, az szereti azt, akinek énekel. Aki énekel, az a szívében lakó szeretetét, vágyakozását és gyengédségét fejezi ki – ez által szeret. A gondolatot megfordítva is lehet értelmezni: „Amare cantori est”, vagyis „Az szeret, aki énekel”. De Szent Ágoston egy másik híres mondása is említhető: „Qui bene cantat bis orat - Aki jól énekel, az kétszeresen imádkozik”. 

Szent Ágoston megfogalmazásai teljes mértékben a zene, a fegyelem és a kinyilatkoztatás helyének szentelt élet elismerését jelenti.  Boldogemlékű XVI. Benedek pápa szívesen emlékeztetett arra, hogy „az igazi szépség megsebez, megnyitja a szívet, kitágítja azt”. A szép zene az Isten hangja a világmindenségben.

A szépség keresése során a zene bölcs és nyugodt szemléletet ad azoknak, akik azt művelik, hogy könnyebben legyőzzék a megosztottságot és az ellentéteket. Ha egy zenekar hangszerei vagy egy kórus hangjai – harmóniában vannak egymással, megvédik önmagukat a disszonanciáktól és korrigálják a disszonanciákat.

A harmonizálás azt jelenti, hogy összefogják azokat a különbségeket, amelyek egyébként ütközhetnének, így lehetővé téve számukra, hogy egy magasabb egységet hozzanak létre. De a csend is hozzájárul ehhez a célhoz: az nem hiány, hanem felkészülés, mert benne formálódik az üzenet lehetősége, így a szünetekben az igazság bontakozik ki.

A vezénylés, a dirigálás is a meghallgatás művészete, benne a felelősségvállalás, a tanulás, az egymásra figyelés természetes hajlama tükröződik. Ezt bizonyítja a „próbák” gyakorlata is, amelyek a megosztás egyik formája, ahol minden gesztus a bizalom cselekedete, és inkább a meghívás, mint parancs eszköze. XVI. Benedek pápa a művészet szívének tartotta azt a képességet, ami a szépségen keresztül Isten jelenlétének egy szikráját visszhangozza.

Jó volt ma is az aulában fiatal arcokat látni. Jelenlétük, hangjuk, tehetségük jelzésértékű: nagyfokú kreativitást sejtet. Elkötelezettséget az anyanyelv, a kultúra, a szellemi és a lelki örökség iránt.

Sőt, jó volt mindezt tudatosítani akkor, amikor az esti koncert lehetőséget adott arra is, hogy felhívjuk a figyelmet az oktatásra és annak elkötelező szerepére, hiszen világszerte fiúk és lányok milliói vannak kizárva bármilyen formájú iskolából.

Köszönet és hála mindazoknak, akik maguk köré gyűjtik az ifjúságot, és akik törődnek a fiatalok oktatásával. Karácsony közeledtével csak kérni és kívánni lehet: tartsunk ki az imában, hogy felismerve az idők jeleit Isten adja meg nekünk továbbra is a béke ajándékát: sejtegessük, értegessük, ízleljük, lássuk és belássuk, hogy a zeneművészet Isten felé vezeti a szívet.