Várunk egy Gyermeket...

Templomainkban, otthonainkban, tereinken, középületeinkben és iskoláinkban is meggyújtottuk adventi koszorúink 2. gyertyáját is, annak jeléül, hogy nagylelkűséggel várjuk Krisztus Urunk érkezését. Krisztus itt élt közöttünk, de egyéni és közösségi életutunk végén újra eljön - ítélni élőket és holtakat. Ám, addig sem hagy bennünket magunkra. Itt hagyta nekünk önmagát, Testét és Vérét, hogy amíg második eljövetelét várjuk, rejtetten mindig köztünk lehessen. Szól hozzánk a Szentírás szavában, hogy útbaigazítson minket. Erősít bennünket szentségeiben. Vizsgáztat - mások szükségleteiben.

Boldogok, akiket készen talál, amikor megérkezik – szavában, szentségeiben és embertársainkban! Ne legyünk ábrándozók, vágyálomkergetők! Életünkben jelen van a jó és a rossz egyaránt. Ezért Urunk, Jézus Krisztus példája nyomán mindnyájunknak, meg kell küzdeni a kísértésekkel, a hamis dolgok fondorlataival, hogy hűségeseknek és a nagylelkűeknek bizonyuljunk.

A gyertyák szaporodó és növekvő fénye, jutassa eszünkbe: az élet örök búcsúzás, jó lenne távozáskor fényt hagyni, mint a Messiás.

Templomunkban Balta Rita és Drága Vanda, a szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont növendékei végezték az ünnepélyes gyertyagyújtás szertartását, Balta Rita és Mohňásky Lilla az iskolaközpontban,  ahol névnapja kapcsán külön köszöntőben részesült Kuzma Barbara, aki sokoldalúan képviseli értékeink őrzését, ápolását és továbbadását.

Városunk történelmi egyházainak templomaiban örömmel hallgattuk a Velkey Mária vezette Vox Columbellae vegyes kar éneklését, templomunkban Mentes Mihály közismert versét:

Várunk valamit, kicsinyek, nagyok:
Fekete égre fényes csillagot,
Ködös éjjelre hajnal bíborát...
Aranyserlegbe az öröm borát.

Várunk valakit: gyermeket a gyermek,
Gyermeket a nagyok, kik gyermekké lesznek,
Valakit, aki az éjjelre hajnal,
Aki az égen Nap tűz-sugarakkal,
Aki serlegünkben az öröm bora,
Akit nem un meg a lelkünk soha.

Várunk valakit, várunk néma vággyal,
Amint még nem várt senkit soha senki,
Akiről tudjuk (írva vagyon róla),
Bölcsője jászol, szegény rajt' a pólya.
És lelkünk-szívünk érte eped...

Várunk egy Gyermeket.