Utat mutatva az üdvösségre...

2023. február 2-án Urunk, Jézus Krisztus bemutatásának - a hajdani Gyertyaszentelő Boldogasszony - ünnepén a szentmise gyertyaszenteléses körmenettel kezdődött a mellékoltártól. A pap fehér miseruhában, a segédkezők kíséretében vonult a szertartás helyére. A hívek a templomban égő gyertyával a kezükben várakoztak. Becsengetésre a nép a kántornő vezetésével népéneket énekelt, majd Mihályi Molnár László, az egyháztanács  főkúrátora így szólt Isten-népéhez:

Kedves testvéreim! Negyven napja Urunk Jézus Krisztus születésének örömünnepét ültük, és ma van az a boldog nap, amikor arra emlékezünk, hogy Szűz Mária és Szent József bemutatták a Gyermek Jézust a templomban. Ő ezáltal látszólag csupán az ószövetségi törvényt teljesítette, voltaképpen azonban hívő népével találkozott. Azok a jámbor öregek, akik a Szentlélek indítására a templomba mentek, és ott – szintén a Szentlélektől megvilágosítva – felismerték az Urat, örvendező lélekkel tettek tanúságot róla. Hozzájuk hasonlóan minket is a Szentlélek gyűjtött egybe. Vonuljunk tehát Urunk, Jézus Krisztus oltárához, járuljunk bizalommal Krisztus Urunk elé, ahol meghallgathatjuk nekünk szóló üzenetét és találkozhatunk vele a kenyértörésben addig, amíg majd nyilvánvaló dicsőségében nem találkozunk Vele a lét teljességében.

A mai ünnep a karácsonyi ünnepkör lezárása is, ezért kezdődött ünnepségünk a betlehemnél, de - Simeon jövendölésével - egyben a Passió kezdete is. A húsvéti misztérium ugyanis kezdettől fogva jelen van Szűz Mária életében, aki szívében előre átélte Fia szenvedését és halálát. Maga a sugalmazó Szentlélek is azt akarja, hogy ne idillként szemléljük Urunk, Jézus Krisztus gyermekségének történetét, hanem Szűz Máriához hasonlóan vegyük észre életünk árnyékait, és merjük vállalni az emberi lét fájdalmas valóságát, ahogyan vállalta azt Urunk Jézus Krisztus is, a mi irgalmas és hűséges Főpapunk, akiben az Atya felkarolt és örök üdvösségre hívott meg minket a Szentlélek által.

Szent II. János Pál pápa 1997-ben a megszentelt élet világnapjává is nyilvánította Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepét, amikor az egész világon hálát adunk Istennek a papi és a szerzetesi hivatások kegyelméért.

“A papi és szerzetesi hivatás különleges isteni ajándék, amely szerves része Isten minden emberről és az egész emberiségről alkotott hatalmas üdvözítő szeretettervének. Első számú kötelességünk tehát az, hogy a szüntelen imádság által élő maradjon az isteni kezdeményezést kérő lelkület a családokban, a plébániákon, a mozgalmakban, az apostolkodásra elkötelezett egyesületekben, a szerzetesi közösségekben és az egyházmegye életének minden területén. Imádkoznunk kell azért, hogy az egész keresztény nép növekedjen az Istenbe vetett bizalomban. Azzal a meggyőződéssel, hogy az „aratás ura” nem szűnik meg egyesektől kérni, hogy szabadon kötelezzék el magukat a vele való szorosabb együttműködésre az üdvösség művében. Azoknak pedig, akiket Isten hív, figyelmesen kell hallgatniuk, és bölcsen megérteniük az isteni tervet, nagylelkűen és készségesen elfogadni azt, komolyan el kell mélyíteniük a papi és szerzetesi hivatás sajátosságait, hogy felelősségteljesen és meggyőződéssel tudjanak megfelelni.” - írta volt XVI. Benedek pápa.

Az áldóima és a szenteltvíz hintése után az ünnepi menet az oltárhoz vonult, ahol a szentmise a hagyományos módon folytatódott.

Öröm, hála és köszönet volt a szívünkben, hogy az ünnepi szentmisén részt vett tisztelendő Sára nővér is, a kassai Orsolya-nővérek oszlopos tagja, aki a növendékek és a tantestület nagy örömére és megelégedésére hitoktatóként áldásosan működik a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpontban. Imádkoztunk és hálát adtunk érte és minden Istennek szenteltért, valamint a jelenlevőkért, hogy akikre ma templomunkban ráragyogott a megszentelt gyertyák fénye, megértve az idők jeleit, növekedjenek az evangéliumhoz való hűségben, a világosság tanúiként járják az élet útját, reményt ébresztve minden emberben, megosztva velük bánatukat és aggodalmaikat, reményeiket és örömeiket, utat mutatva nekik az üdvösségre.