Ünnepélyesen meggyújtottuk az adventi koszorú első gyertyáját...

Valami szépet szeretnék mondani,
a szívemet örömmel kitárni,
ádvent titkos szent ünnepén,
Jézusom várlak: Leborulok én,
szívem hozom, bűnös szívemet,
jöttödre készíts föl engemet,
hiszen Te vagy az örök szeretet!

Ismét ránk köszöntött az adventi szent idő. Szent, mivel másként éljük meg, mint általában többi hétköznapokat. A Karácsonyt megelőző 4 hét a várakozás ideje, amit másként élünk meg gyermekként és másként felnőttként. Ez a másság azonban nem pusztán az évek függvénye, de a felismerésé: megértettük, hogy 2000 évvel ezelőtt az emberiség történelmébe testben és lélekben belépett az Isten.

Ezt felismerni, beismerni és elismerni csak virrasztva lehet. Föl kell ébreszteni éberségünket, rácsodálkozásunkat arra a valóságra, amit az Isten a valóságban beteljesített. Egy lett közülünk. Gyermekként érkezett közénk, hogy ne féljünk Tőle. Anyától született, családba, népbe, nemzetbe, közösségbe. Fészekbe.

Jó ezt manapság is tudatosítani, amikor a szörnyű jelek, aggodalmak, félelmek, háborúk, földrengések, természeti csapások láttán és hallatán gyakran eltölt bennünket a félelem. Az Úr Jézus ezekkel kapcsolatosan azt mondja: „Emeljétek fel a fejeteket. Vegyétek észre, közel a szabadulásotok”. (vö. Lk 21,28).

Hogyan lehet ezt megtapasztalni? Az Úr Jézus két fő támpontot ajánl. Az első az, hogy ne nehezítsük el a szívünket (Lk 21, 34). Kétségtelen, hogy vannak hibás vágyaink a szívünkben, olyan dolgok, amelyek lelassítják az életritmusunkat, mert olyasmit keresünk a valóságban, ami nincs. Ha nem akarjuk elnehezíteni a szívünket, akkor újra rá kell találnunk vágyaink megfelelő mélységére. Értegetnünk kellene, hogy mi az, amire valójában vágyunk, és mit kínál a valóság.

A második támponttal kapcsolatban az Úr Jézus azt mondja: „Vigyázzatok, legyetek éberek” (Mk 13,33), virrasztva imádkozzatok. Előbb ki kell nyitni a szívszemünket. Ez nagyon fontos útmutatás, mert sokszor mondunk imákat, de nem történik velünk semmi, mert csukva van a szívszemünk, vagyis nincs meg bennünk a bizalom és a figyelem tekintete, amivel a valóságra nézünk.

Az Adventi időszak éppen azzal kezdődik, hogy kinyitjuk a szemünket, belépünk a szívünkbe, és elkezdünk virrasztva imádkozni. Ez történt a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpontban is advent első hétfőjén, amikor az iskola aulájában közösen ünnepélyesen meggyújtottuk az adventi koszorú első gyertyáját.