Ünnepélyes fogadalomtétel...

2022. november 16-án a szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont elsős gimnazistái Viszlay Eszter vezetésével a következő szövegű esküt mondták:

„Én, fészeklakó XY a 3. G osztály fantasztikus tagjainak fogadom, hogy alázatosan, hűségesen és tiszteletteljesen viszonyulok hozzájuk. A tojáshéj még ott van a fenekemen, ezt belátom, ezért a harmadikosokat mindig magasztalom. A buszon, ha pillantásukat észlelem, lelkesen adom át nekik a helyem. A menzán, mint Mózes tette a tengerrel, úgy válok én is ketté a tömeggel. Az osztályfőnököm mindig tisztelem, hülyeségeimmel sohasem stresszelem. Mostantól tanáraimra is mindig hallgatok, ezzel a kisebbeknek is példát mutatok. A Salkát most már mindig képviselem és ezentúl falkájának tagja leszek. Isten engem úgy segéljen!" 

Az események margójára a következő kérdések a válaszok fogalmazódtak meg.

Kedves Eszter!

A fogadalomtételre teljesen véletlenül érkeztem. Örülök, hogy szólt az igazgató úr az éppen zajló akcióról. Összefoglalnád, hogy minek az apropóján történt mindez?

Igazából több mindent megába foglalt az a bizonyos szerdai nap. Aznap tartottuk meg a diáknapot, amit iskolánk diákönkormányzata a 3. G osztállyal közösen szervezett meg, valamint a budapesti testvériskolánk is épp nálunk vendégeskedett. Emellett zajlott a gimnazista elsőseink avatása is, ami a fogadalomtétellel ért véget. Mint sok más iskolában, nálunk is már szokássá vált az elsősök avatása. Már október elejétől zajlott ez a folyamat, minden héten kaptak egy-egy feladatot, amelyek többé-kevésbé viccesek voltak, illetve, kihívást jelentettek az elsős diákoknak. Miután hétről-hétre teljesítették a feladatokat, eskütétellel zárták le ezt a néhány hetet.

A szöveg egyes szavainak, fogalmainak a háttértörténete értelemszerűen a nem Salkásnak ismeretlen. Mit jelent – magasztalni, helyet adni, kettéválni a tömeggel?

Igyekeztünk úgy összerakni ennek az eskünek a szövegét, hogy az legyen egyszerű, de mégis lakozzék mögötte valamiféle mondanivaló is. Így meg volt a sajátos kis „humora” is a szövegnek, de ha elgondolkozunk rajta, utalásokat vélhetünk benne felfedezni. Nem mindegyik esetben volt a szavaknak mélyebb jelentése és háttértörténete, de volt, amit szándékosan írtunk úgy, ahogy. Volt benne bibliai utalás is, amit helyénvalónak találtunk. Minél többször futjuk át az eskü sorait, annál inkább újabb és újabb jelentéseket fedezhetünk fel benne, mindenkiben másképp csapódik le. Ennek ellenére ez benne a szép, hogy mindenkinek mást jelent.

Számomra két mozzanat volt maradandó: a térdelés és a végszó: Isten engem, úgy segéljen! Mi ennek az üzenete?

A saját avatásunkból indultunk ki, amikor minket is letérdeltettek az eskütételhez. Mi is úgy gondoltuk, hogy ezzel nyomatékosítani tudjuk azt, hogy ez nem csak egy vicc volt. Az „Isten engem úgy segéljen!”, befejezés tűnt a legjobb választásnak. Ezzel rámutatunk arra, hogy a Jóisten segítségével mindaz, amit megfogadtak, teljesíthető és betartható.

Kétségtelen, hogy mindnyájan megtapasztaltuk már a világ hiábavalósága miatti keserűséget. Ismerjük azt a nem kevés keserves sírást is, és azt a reménytelen kétségbeesést, hogy semminek sincs értelme a világon, sem a mi életünknek, sem az emberiség nagy erőfeszítéseinek, sem a világmindenség csodálatos szépségének.

 Az is egyértelmű, hogy nemegyszer lázasan keressük a történelem kulcsát, amivel kinyithatnánk, hogy miként válnak valóra a nagy álmok, mikor teljesülnek az ígéretek, miért az a sok igazságtalanság és szenvedés, és hol találjuk a vigaszt, hogy életünk még sincs menthetetlenül elrontva?

 Mindazoknak, akiknek ismerősek ezek a gondolatok és ezek az érzések, azok jó, ha tudják, a végső vigasztalás kulcsa az, akit az Atya adott nekünk, szent Fiában, Jézus Krisztusban. Mert csak a kétségbeesés szakadékának széléről lehet a maga teljes valóságában látni és láttatni azt a misztériumot, hogy az Atya Egyszülöttje, bűneink bocsánatáért meghalt, megigazulásunkra feltámadt. Egyedül Ő tud megoldást adni reménytelen helyzetünkre.

 Örülünk és köszönjük, hogy növendékeink ráéreznek erre a különös értékrendre. Reménykeltő, hogy ünnepségeik forgatókönyvét maguk írják és maguk szerkesztik. Nem kétséges, hogy a Gonosz, amely ideig-óráig még hatalmat kapott, mindent megtesz, hogy Krisztus ügyét zátonyra futtassa. De az sem kétséges, hogy mivel fog végződni az a gigantikus küzdelem, amelynek mi is résztvevői vagyunk: Krisztus győzni fog, mert már egyszer s mindenkorra győzött. Ennek egyik jele volt 2022. november 16-án a megkapó, lenyűgöző eskütétel a szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpontban. Nagy köszönet és hála mindenkinek, aki részt vállalt a szent rendezvényben,

 Imával és áldással. Gábor Bertalan