Testvérként elfogadni és befogadni egymást...

2025. február 15-én, szombaton, Bodollón, a helyi kultúrházban 18:00 órai kezdettel a Crux zenekar és Gyalom református ifjúsági csoportosulás Isten-dicsőítő zenés áhítatot tartott, amelyre tisztelettel és szeretettel kapott meghívást mindenki, aki a ma fiataljainak lelkületével szerette volna dicsőíteni Istent és megélni az összetartozás egységét Jézus Krisztusban.

Jó volt együtt lenni, hallgatni és énekelni a szent zenét, mint a béke eszközét, ezzel is bizonyítva Ferenc pápa a minap mondott szavainak igazát: „A zene szépség, mert a zene a béke eszköze. Olyan nyelv, amelyet minden nép, különböző módon beszél, mégis úgy, hogy megérinti mindenki szívét. A zene segíti a népek közötti együttélést.”  

Beszédében a pápa az édesanyját is említette, aki gyerekkorában operarészleteket énekelt neki, de beszélt azokról a gyerekekről is, akik „nem énekelhetnek, nem énekelhetik az életet, akik sírnak és szenvednek a világ oly sok igazságtalansága, háborúja és konfliktusa miatt. A háborúk elpusztítják a gyerekeket. A háború mindig vereség”.

Ki ne látná a harmónia szükségességét kérni, hogy az egymással ellentétes helyzetekben és a konfliktusokban a Szentlélek az egész világon állítsa helyre a szívekben, a családokban, a társadalomban, az egyházakban és az egyházi közösségekben az óhajtott békét, az egységet és a kölcsönös tiszteletet?

Igen, a Szentlélek, aki erőt ad ahhoz, hogy „ne adjuk fel” a béke akarását. Vagyis „továbbra is beszéljünk a békéről annak, aki háborút akar, megbocsátásról annak, aki bosszút hint el, befogadásról és szolidaritásról annak, aki eltorlaszolja az ajtókat és akadályokat emel, életről annak, aki a halált választja, tiszteletről annak, aki szeret (mást) megalázni, a hűségről annak, aki minden köteléket elutasít, összekeverve a szabadságot a felületes, homályos és üres individualizmussal”. (Ferenc pápa)

Adja Isten, hogy a Szentlélek beavatkozása révén ez az est is a szűkebb pátria közösségeinek testvéri megerősítését és a különböző keresztény egyházak közötti tiszteletet, a megbékélést és a kiengesztelődést szolgálja, valamint azt, hogy a Szentlélek adjon bátorságot az itt élőknek a párbeszédhez, ami a mindennemű háború végéhez vezethet.

Köszönet és hála a rendezőknek és a közreműködőknek, hogy a jelenlevők megérthették: az evangéliumi értékeket úgy kell képviselnünk, hogy nem hagyjuk magunkat megfélemlíteni a nehézségektől, a kigúnyolástól, az esetleges ellenállástól, amelyek ahogyan a múltban, úgy ma sem hiányoznak. Valóban nagy szükségünk van a reményre, a béke, a testvériség, az igazságosság, a szolidaritás, a sorsközösség vállalás távlatára. Az életben ez az egyetlen járható út, nincsen másik út.

Az egyetemes küldetés hatékony teljesítése érdekében az Evangéliumot a mai világban úgy kell hírül adnunk, hogy túllépünk nemcsak a földrajzi határokon, hanem az etnikai és a vallási sorompókon is, ami azt jelenti, hogy a kapott értékek kölcsönös tiszteletben tartása mellett testvérként elfogadjuk és befogadjuk egymást.