Teljessé lesz...

Gábor Bertalan | 2025. január 27.
Teljessé lesz...

Liturgikus emléknapján, január 27-én, a Szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpontban osztályszentmise keretében emlékeztünk Szent Angélára, az orsolyita rend alapítójára. Nem véletlenül, hiszen az iskolaközpont hitoktatója és pszichológusa tisztelendő Szabó Nóra Sára, kedves nővér, az orsolyita rend oszlopos tagja, annak a kassai közösségnek, amelynek áldott elődei Salkaházi Sárát is nevelték és oktatták.

Nagy köszönet és hála Sára nővérnek, hogy szent Angéla szeretetének és okos bölcsességének lelkesítő példáját követve, tanítását igyekszik hűségesen megtartani és életpéldájával megvallani. Köszönet és hála azért is, hogy volt készsége és bátorsága a határon túlra jönni, ahol nemcsak államhatárokat, de nyelvi, kultúra és más helyi szokásokat is kész a Szentlélek segítségével leküzdeni.

Angéla a Garda-tó melletti Desenzanóban született 1474-ben egyszerű emberek gyermekeként. Tízéves korában elveszítette szüleit, ezért nagybátyja magához vette nővérével együtt. Angéla először remete szeretett volna lenni, majd belépett Szent Ferenc harmad-rendjébe, és azon volt, hogy az evangéliumi tanácsokat minél tökéletesebben valóra váltsa.

Huszonkét évesen fölfigyelt arra, hogy a legtöbb gyermek iskolai és hitbeli képzés nélkül nő fel. A szegény emberek nem tudták megfizetni gyermekeik iskoláztatását, s maguk a szülők is többnyire teljesen tudatlanok voltak, ezért összegyűjtötte a szegények lányait, hogy hittanra tanítsa őket. Ebből a tevékenységből olyan szemmel látható áldás fakadt, hogy Angélát meghívták a közeli Bresciába, hogy ott is folytasson hasonló tevékenységet. Kezdetben csupán a szegény lányok hitoktatása volt Angéla szándéka, de ez kiteljesedett, és fő életműve a szegény leányok teljes körű nevelése lett. Eljuttatta őket az Istennek szentelt életre, amennyiben azt óhajtották.

Angéla életének kiemelkedő eseménye volt a Szentföldre tett zarándoklat 1524-ben. Útközben Kréta szigetén hirtelen elveszítette szeme világát. Ennek ellenére nem tért haza, hanem végigjárta a zarándoklatot. Hazatérőben ugyanazon a helyen, ahol elvesztette szeme világát, hirtelen visszanyerte látását. Egy évvel később, 1525-ben, ami szentév volt, Angéla Rómába zarándokolt, hogy elnyerje a jubileumi búcsút. VII. Kelemen pápa magánkihallgatáson fogadta.

Hazatérése után, 1535. november 25-én, Alexandriai Szent Katalin emléknapján, a Szentlélek közreműködésével, Bresciában közösséget alapított. Huszonnyolc lány Istennek szentelte magát, és csatlakozott Angéla művéhez. Az alapító eszményképe a radikális Krisztus-követés volt. Ezt maradéktalanul a vértanúk valósították meg, ezért tisztelte őket Szent Angéla, és ezért választotta Szent Orsolyát, a vértanú szüzet a Társaság pártfogójául. A rend tagjait később ezért nevezték el orsolyitáknak.

A Szent Orsolya Társaság tagjai a világban élhettek Istennek szentelt életet, Isten és az Egyház szolgálatában dolgoztak. Ezzel megelőzték korukat. Abban a korban, hogy az Istennek szentelt nők a világban éljenek és rendszeres apostoli munkát végezzenek, sok egyházi méltóság szemében elképzelhetetlennek látszott még. A Merici Angéla által kidolgozott szabályzatot a veronai püspök engedélyezte ugyan, és később a pápa is jóváhagyta, de ez a mozgási szabadság nem sokáig tartott.

A társaság eleinte még az alapítónő szellemében dolgozott tovább, de alig néhány évvel Angéla halála után klauzúra alá helyezték őket. 1566-ban a Szentszék elrendelte minden olyan női rend föloszlatását, amely nem klauzúrás és nem ünnepélyes fogadalmas. A Szent Orsolya Társaság tagjai engedelmességből vállalták a klauzúrás szerzetesi életformát. A rend Angélának köszönhető előretörését azonban már nem lehetett teljesen visszafordítani. Az orsolyiták számára a klauzúra csak a közös ima szempontjából lett kötelező. Ez pedig már hatalmas újításnak számított az addigi gyakorlattal szemben.

Angéla 1540. január 27-én szentség hírében halt meg Bresciában. Sírja hamarosan zarándokhely lett, Borromei Károly bíboros sokat fáradozott boldoggá avatása érdekében. Ennek ellenére Angélát csak több mint 250 évvel a halála után, 1807-ben avatták szentté.

Liturgikus emléknapját 1861-ben vették föl a római naptárba, május 31-ére. Amikor a Boldogságos Szűz királynői méltóságának ünnepét erre a napra tették (1955), Angéla emléknapját áthelyezték június 1-jére, majd 1969-ben halála napjára, január 27-ére.

Angéla elgondolásai saját korában különösen modernek voltak. Azokban az időkben, amikor a nevelés szinte embertelenül szigorú volt, Angéla ezt írta lelki leányainak: „Könyörögve kérlek titeket, arra törekedjetek, hogy lányaitokat szeretettel kapcsoljátok magatokhoz, szelíd és jóságos kézzel vezessétek őket, ne parancsolgatva vagy szigorúsággal.

Ez más szóval azt jelenti, hogy ha a reménység zarándokaiként a gyengékbe és a bátortalanokba bátorságot öntünk, ha szeretettel intjük őket, fölszabadítjuk őket, életpéldánkkal tanúságot teszünk arról a jó hírről, ami már a térben és az időben megélhető, s azon túl teljessé lesz.