Szeretni Istent, egymást és önmagunkat...

2023. május 23-án a szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont gimnazistái a hívekkel egyetemben ismét együtt imádkoztak a szentmisében, amely Nagy Mátyás és Kléri Ágnes ifjú házasokért volt bemutatva, akik május 6-án kötöttek szentségi házasságot itt a templomban. Örülünk, hogy Matyi – az iskola egykori diákja - szíve választottjával, Ágival, hídként, szent jelként, hűséggel ragaszkodva gyökereinkhez tudatos felelősséggel vállalta az evangéliumi értékrendet, értéket feladó világukban. (Az ifjú pár a világhálón kapcsolódott be a liturgiába.)

Örülünk, hogy együtt és ismét kölcsönösen imádkozhattunk és könyöröghettünk egymásért és az érettségiző negyedikesekért, valamint a vizsgáztató pedagógusokért.

Nagy köszönet és hála – ahogyan Viszlay Eszter is fogalmazott a szentmise záró áldása előtt - a közös tanúságtételért május 16-án a Fészekben, ahonnan Főpásztoraink is nagy megelégedéssel és elismeréssel távoztak. Köszönjük a közélet és a társadalmi élet képviselői sokoldalú megértését és támogatását. Köszönjük a diákok, a pedagógusok, a kórusok, a kisegítők, a rendezők, a technikusok igyekezetét és szorgalmát, valamint az adományozó nagylelkűségét és a művész úr példamutató alkotási elkötelezettségét.

Ismételten köszönjük a magyar kormány erkölcsi és anyagi támogatását gyökereink, lelki, szellemi és anyagi értékeink őrzése, ápolása és továbbadása érdekében. Köszönjük a Jövőért Alapítvány nélkülözhetetlen közreműködését az Iskolaközpont létrehozásában, ahol a hűség, a hitünkről való biztos ismeret és a kor követelményeinek világos felismerése olyan feladatként élhető meg, amelyre leghatékonyabban az egyházi iskolák tudják felkészíteni a fiatalokat.

Nagy kegyelem ugyanis, ha egyszer csak felismerjük, hogy nem természetünk fogyatkozásai, bűneink, hibáink és gyarlóságaink a mi legnagyobb gyöngeségeink, hanem az, ha nem tudunk és nem is akarunk szeretni és imádkozni. Ugyanakkor arra is rádöbbenünk, hogy semmire sem kell jobban vágynunk, mint megtanulni, és úgy szeretni, ahogyan az Úr Jézus szeretett, és úgy imádkozni, ahogyan Ő imádkozott. Nem konkrét tettekről és nem is konkrét imádságokról van itt szó, hanem arról az élő forrásról, ahonnan minden imádságunknak és jócselekedetünknek kell fakadni: a Szentlélekről.

Adja Isten, hogy a csíksomlyói zarándokútra és templomunk búcsú ünnepére - Pünkösdre - készülve hűségesen várakozzunk és virrasszunk, amíg erő nem tölt el minket a magasságból, hogy el ne merüljünk a reménytelenségben és vissza ne forduljunk az életszentség útján, vagy elhagyjuk őrhelyünket, ahová állíttattunk.

A viszontszeretet és az imádság forrását szítsa fel szívünkben a Vigasztaló, aki a lelkünkön sebet ejtve, hogy bár sokkal gyöngébbek, rosszabbak és tehetetlenebbek vagyunk, mint azt valaha is gondoltuk, de Ő itt van velünk és értünk, aki sokkal jobban szeret minket, mint azt valaha is el tudtuk volna képzelni, hogy Őáltala, Ővele és Őbenne helyesen és jól szerethessük Istent, egymást és önmagunkat.