Pásztorköszöntő

Egyházunk a húsvéti szentidő 4. vasárnapján – Jó Pásztor vasárnapját ünnepli, amikor különös hangsúllyal imádkozunk papi és szerzetesi hivatásokért és hálát adunk papjainkért.

Ferenc pápa a hivatással kapcsolatosan a mai napra írt körlevelében így fogalmaz: A „hivatás” szót ne a szó szűkebb értelmében értsük, és ne csak azokra vonatkoztassuk, akik az Urat az Istennek szenteltség egy sajátos útján követik. Mindannyian meghívást kaptunk, hogy részt vegyünk Krisztus küldetésében, abban, hogy újraegyesítsük a szétszórt emberiséget és kiengeszteljük Istennel.

Általánosabban fogalmazva, minden emberi személy – még mielőtt megtapasztalná a Krisztussal való találkozást és elfogadná a keresztény hitet – az élet ajándékán keresztül, alapvető meghívást kap.

Mindegyikünk Isten által akart és szeretett teremtmény, akiről Istennek egyedi és különleges elgondolása van, és ezt az isteni szikrát, amely ott lakozik minden férfi és nő szívében, ki kell bontakoztatnunk életünk során, hozzájárulva egy olyan emberiség növekedéséhez, amelyet szeretet és egymás elfogadása jellemez.

Arra kaptunk meghívást, hogy egymás őrzői legyünk. Az egyetértés és az egymással való osztozás kötelékeit építve gyógyítsuk a teremtett világ sebeit, hogy így el ne vesszen a teremtés szépsége. Vagyis, hogy egyetlen családdá váljunk a teremtett világ csodálatos közös otthonában, a világ elemeinek harmonikus sokféleségében. Sőt, ebben a tág értelemben nemcsak az egyéneknek, hanem a népeknek, a közösségeknek és a különböző csoportosulásoknak is van „hivatásuk”.

A szentmisék záró áldása előtt köszönetnyilvánítások hangzottak el. Adja Isten, hogy egyházközségeink hívő népe úgy egyénileg, mint közösségileg is a sajátos hivatását felismerve gyógyítsa a teremtett világ sebeit.