Összefonni és összevarrni...

Bátor Péter Botond atya, a magyarországi alapítású pálos szerzetesrend tagja, erdélyi elöljárójaként, aki jelenleg Hargita-fürdőn él és közismert többek között a motorozás iránti szenvedélyéről és a lelki adoptáció szorgalmazásáról, hogy 9 hónapon át, március 25-től, december 25-ig, naponta imádkozzanak egy-egy veszélybe került magzatért, 2025. július 21-én 30 motoros-társával Makrancra zarándokolt.

A hívek nagy örömmel, tisztelettel és szeretettel köszöntötték a szokatlan zarándokokat abban a templomban, amelynek építését az áldott ősök 1907-ben fejeztek be első szent királyunk, Szent István Király tiszteletére.

Új oltárát 2007. április 21-én szentelte fel az akkori főpásztor Alojz Tkáč, kassai metropolita-érsek, aki Erdő Péter bíboros ajándékaként elhelyezte benne a szent Király és felesége Boldog Gizella, Bajorországból kapott csontereklyéjét, amit később kiegészítettek, a gyermek - Szent Imre, sőt még később, Boldog IV. Károly, az utolsó magyar apostoli király csontereklyéjével.

A makranciak a 100 éves évforduló kapcsán így kívántak emlékezni Szent II. János-Pál pápa szavaira, aki 2000-ben, a Nagyjubileum Évében, többek között ezt mondta: ne felejtsétek, történelmetek egy szent Királlyal, sőt egy szent családdal kezdődik.

A hívek első ereklyés körmenetüket 2012. augusztus 20-án tartották, falujuk szülöttje, főtisztelendő Dr. Szalay László, nagyidai plébános atya vezetésével, aki az ünnepség kezdetén megáldotta templomuk új toronyóráit. A második ereklyés körmenetet, faluk egy másik pap-szülöttje, főtisztelendő Gajdo József, az akkori jánoki, ma már bolyi plébános atya vezette. Azóta minden évben – az idén, immár 13. alkalommal tartják.

A szentmisék végén - a négyes ereklyét - egy hajdani, Szent-jobb jelképre helyezik, amelynek eredete sokáig ismeretlen volt számukra. Véletlenül találtak rá. 1945-ig Kassán a Szent Mihály kápolna közelében felállított Országzászlórúd csúcsán volt látható. Miután onnan erőszakkal eltávolították, valaki Makrancra menekítette, elrejtve azt egy nyári-konyha padlásán. Restaurálását a Béres testvérek végezték. Csodálatos munkájukat ezúton is köszönjük.

Augusztus 20-án, a feldíszített ereklyetartót az egyháztanács tagjai veszik a vállukra. Ezzel is kifejezve készségüket, hogy a múlt örökségéhez hűen akarnak ragaszkodni, hiszen miként az Intelmek 8. pontjában olvasható „az atyák azért atyák, hogy fiaikat gyámolítsák, a fiak pedig azért fiak, hogy szüleiknek szót fogadjanak”.

Örömmel közölhető az is, hogy az idők során a község újabb kinccsel gazdagodott. Felszentelésre került Dankó István mestermunkája - Szlovákiában elsőként - a Fénykereszt, ami a hívek közadakozásából és az önkormányzat hathatós támogatásával történt, ezzel is jelezve, hogy az itteniek a jövőben is készek hűen ápolni, őrizni és tovább adni szent elődeik áldott örökségét. Felkiáltójelként felmutatni a Keresztet, mint a szolidaritás, a sorsközösség-vállalás szent jelét. Mostanság sajnos, sok országban ledöntik, vagy meggyalázzák a Keresztet, ezért ők fényes jelként állították a falujuk szívébe érkezőknek, hogy e jelben győzni lehet. A Kereszt által, és égi pártfogóink: Szent István, Boldog Gizella, Szent Imre és Boldog IV. Károly életpéldája nyomán - családjainknak, népünknek és nemzetünknek útmutatói, tanítói és tanúi lehetünk.

A minap a Szentatya, XIV. Leó pápa egyik beszédében azt hangsúlyozta, hogy a megosztottság, a bombák és a háborúk idején is lehetséges a találkozás, amire lehetőségeket kell teremteni. Ehhez azonban meg kell küzdenünk a megosztottsággal és fel kell ismernünk, hogy napjaink egyik legnagyobb kihívása - a találkozás. A jó ügy sikeréért azonban együtt kell cselekedni. Egységet kell teremtenünk a megtört szívekben, úgy a sajátunkban, mint a másokéban. Fel kell ismernünk, hogy Isten szívében - egyek vagyunk és a szív az Istennel és a másokkal való találkozás legszentebb helye.

A sport, beleértve a motorozást is – ha jól élik meg azok, akik azt gyakorolják - azzal a nagyszerűséggel rendelkezik, hogy a konfliktus - találkozássá, a megosztottság - befogadássá, a magány - közösséggé alakítható. 

A lelki találkozón a reggeli dicséretben és a szentmisében ezért is imádkoztunk, hogy zarándoklétünk szeretetközösséggé váljon, amely mások felé új látásmódot közvetít: gyűlölet helyett szeretetteljes közösséget teremt - határon innen és határon túl.

A szentmise után a makranci önkormányzat jóvoltából szeretetvendégség volt a helyi kultúrházban, majd meglátogatva a Szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpontot, újabb alkalom nyílott a párbeszédre: összefonni és összevarrni a szakadozó lelki, szellemi és kulturális szálakat.