Összeegyeztetni a szemlélődést és a cselekvést...

Makranc község önkormányzata július utolsó hétvégéjén rendezte meg a „Makranci Nyár – 2025” hagyományos falunapi találkozóját, amelynek keretében a teljesség igénye nélkül, részt vett több jeles hazai és határon túli kulturális közösség és személyiség, köztük Varga Miklós, valamint Szikora Róbert és az R-GO zenekar.

Vasárnap a római katolikus templomban hálaadó szentmise volt a kapott kegyelmekért és mindazon ajándékok felismeréséért, amit a Gondviselés a jövőben is adni készül, hogy az itt élők továbbra is készeknek bizonyuljanak a párbeszédre: összefonni és összevarrni a szakadozó lelki, szellemi és kulturális szálakat – határon innen és határon túl.

A szentmise azért is bírt különleges jelentőséggel, mivel a hétvégén, egy határon átnyúló együttműködési pályázat részeként a makranci és a hidvégardói önkormányzat között a kapcsolatok kölcsönös megerősítéseként JUDr. Szalay Gábor és Tirpák László polgármesterek képviseletében egyezmény született. Mindkét település közéleti és társadalmi vezetői, valamint egyházi előjárói és tagjai ugyanis hittel vallják és remélik, hogy a közös sorsközösség-vállalás, a lelki, a szellemi és a kulturális értékekhez való őszinte ragaszkodás, a közös imádság, a szentségek ünneplése, az igehirdetés és a tanúságtétel: mind-mind elősegítik és mélyítik a közösségek lelki egységét és az összetartozás tudatát.

Egységet teremtve önmagunkban a kötelességek és a hit konkrét tetteinek hűséges megélésében - odafigyelve a Szentlélek sugallatára, kiindulva mindig az Isten Igéjén való elmélkedésből - a csend és az imádság áldott pillanatainak gyümölcsei így érlelődnek meg az egyén és általa a közösség számára. Ma - nagyobb teret engedve a csendnek - a keresztény életnek ezt a dimenzióját úgy személyes, mind közösségi értékként, korunk embere számára prófétai jelként kellene visszaadni és szerezni. A nyári napok gondviselésszerű időszakai így jelentenek és adnak alkalmat arra, hogy megtapasztaljuk az Istennel való bensőséges kapcsolatok szépségét, elősegítve ezzel, hogy nyitottabbak, befogadóbbak legyünk a Teremtő, a természet, önmagunk és egymás iránt.

Adja Isten, hogy az itt élők lelki, szellemi és gazdasági életakarásának mértéke és erőforrása továbbra is az Úr Jézus szeretete, Igéjének világossága és nélkülözhetetlen kegyelme legyen, ami saját lehetőségeinken túl támaszt nyújt mindenkinek – határon innen és határon túl (vö. Fil 4,13) – hangzott a köszöntő a szentmise záró áldása előtt.  A Nagyszülők és az Idősek V. világnapja alkalmából közös ima hangzott el XIV. Leó pápa idei imaszövegével és emlékképével.

A szentmisét követően az egyház és az önkormányzat vezetői, valamint az egyháztanács tagjai közös ebéden vettek részt a helyi kultúrházban, ahol alkalom nyílott további kötetlen beszélgetésre és testvéri találkozásra.

Ismételt nagy köszönet és hála mindenkinek, akik - itt és most - bölcsen és kiegyensúlyozottan, megértve az idők jeleit, a határ mindkét oldalán fontosnak tartják összeegyeztetni napjainkban a szemlélődést és a cselekvést, a pihenést és a fáradozást, a csendet és a tevékenységet.

Imádság a nagyszülők és idősek ötödik világnapjára

„Boldog, aki nem veszítette el a reményt”

(Sir 14,2)

 Urunk és Istenünk!

 Milyen gyönyörűek ezek a Te szavaid!
Segíts minket, hogy életünk zarándokútját a Tőled származó reménnyel eltelve folytassuk!
Segíts, hogy ebbe az egyre megosztottabb világba a közösség reményét vigyük!
Segíts, hogy ebbe a háborúk által megsebzett világba a béke reményét vigyük!
Segíts, hogy ebbe az elembertelenedő világba az idősek mosolyának szépségét vigyük!
Segíts, hogy unokáink, szeretteink és mindazok számára, akikkel találkozunk, gyengédséged emlékét hordozzuk!
Segíts, hogy ebbe a Rólad megfeledkező világba az egyedül Tőled származó újélet reményét vigyük!
Mert Számodra, Urunk, semmi sincs elveszve. Veled, minden újrakezdődik!

Ámen.