Népünk előre megy s nem hátra...
A polgári év utolsó estéjén, amikor szokássá, sőt kívánatossá vált a humor, az élcelődés, talán senki sem fog megbotránkozni, ha visszatekintésünket az egyik közismert szlogennel kezdjük: Piros lett a paradicsom nem sárga – Magyarország előre megy, nem hátra. Valóban? Ez nem csupán a politikusok, a kormánypártok és szimpatizánsainak az állítása? Valóban előre megyünk?
Az evangélium ma is elénk tárta a Gyermek-Jézus találkozását az első tisztelőivel: édesanyjával és a pásztorokkal és beszámolt a körülmetélésről és a névadásról a templomban. A történésben a profán és a szenthelyek váltják egymást. Hasonlóképpen, mint a mi életünkben is. Ma este különös köszönet, az otthon melegéért, a család, a közösség biztonságáért. Köszönet és hála a családi fészekért, ahol emberré, jó és igaz emberekké nevelődtünk.
Köszönet és hála a templomért is, ahol megkereszteltek, ahol elsőáldozók lettünk, ahol megbérmálkoztunk, ahol szentségi házasságot kötöttünk, ahol pappá szenteltek, ahol megtörtént az első szentmise... Igen, köszönet és hála – a testi és a lelki otthonért. Köszönet és hála, mert egyik sem profán. Szent a családi fészek és szent a templom. Jó ezt ma belekiáltani ebben a „fészektelen” és „templomtalan” világba!
Istenünk – köszönet és hála áldott elődeinkért is, akik elénk élték az élet értékrendjét. Hálánk és köszönetünk jele legyen a készség: tovább adni, előélni értékeinket áldott utódainknak – otthon és a templomban. Ma is helyén való a fohász: ne hagyjátok a templomot, templomot és az iskolát!
Köszönet és hála, hogy értjük az idők jelét, úgy, mint Mária, aki szívébe véste a pásztorok, az egyszerű emberek, az angyalra figyelők szavát. De megjegyezte az öreg Simon és Anna prófétaasszony jövendölését is… S nemcsak, hogy megjegyezte, de engedte, hogy visszhangozzék benne, amikor elveszett a 12 éves Jézus, amikor a felnőtt Jézus elindult hazulról, amikor Kánában fogytán volt a bor, vagy amikor látta egyszülött Magzatát a Kálvárián, két lator között…
Minden bizonnyal a napi imádság, a szombatonkénti zsinagógai istentisztelet, a jeruzsálemi templom évenkénti meglátogatása segítette elő tisztánlátását a jövőt illetően.
Ez a tisztánlátás mindenkinek megadatik, aki az Úr Jézus személyében és tanításában keresi, éli és gyakorolja ezt az életmagatartást. Adja Isten, hogy továbbra is legyen számunkra is egyértelmű a sorrend: Isten, haza, család, nemzet, kultúra, anyanyelv… Ha mindez így van, már pedig remélem, hogy így van, akkor ma is, daloljuk el bátran: Piros lett a paradicsom, nem sárga – magyar népünk előre megy, nem hátra…
Egyházközösségünk a pénztárosának, Ing. Kuzma Norbert beszámolója szerint a pénztárnapló kimutatása alapján a 2022-es pénzügyi elszámolás a következő:
A 2021-es évből 8.862 eurót hoztunk át.
A 2022-es év bejövetele összesen: 34.423 euró
Ebből a főbb tételek:
- persely és gyűjtések: 962 euró
- bérleti díjak: 317 euró
- a makranci filia éves hozzájárulása: 500 euró
A 2022es év kiadása összesen: 25.928 euró
Ebből a főbb tételek:
- a templom áram és vízfogyasztása: 365 euró
- a plébánia áram, gáz és vízfogyasztása: 706 euró
- adók és illetékek: 241 euró
- adomány a kisegítőknek: 250 euró
- az internetes közvetítéshez szükséges technika: 140 euró
- a plébánia kamerarendszere: 603 euró
- kötelező gyűjtések és egyéb kötelezettségek az érsekség felé: 465 euró
A 2022-es évet összesen 17.357 euróval zárjuk. Adományaikat köszönjük – Isten fizesse meg!
Az idén plébániánk templomaiban 104-en részesültek a keresztség szentségében:
Bodollón – 0,
Makrancon - 10,
Szepsiben – 94 keresztelés volt.
A házasság szentségét 15 pár szolgáltatta ki egymásnak:
Szepsiben – 10 pár,
Makrancon – 5 pár,
Bodollón – 0 pár kötött szentségi házasságot.
72 testvérünket kísértük utolsó útján:
Szepsiben – 50,
Makrancon – 17,
Bodollón – 5 testvérünktől vettünk végső búcsút.
