Nemcsak világunknak, olykor hitetlen, kétkedő önmagunknak is...

2023. május 26-án főtisztelendő Dr. Szederkényi Károly Miklós c. prépost, esperes, plébános, temetőlelkész a rábízott hívekkel egyetemben Kassára látogatott, ahol Köteles László, okleveles mérnök idegenvezető kalauzolása után az Árpád-házi Szent Erzsébet székesegyházban Mons. Dr. Gábor Bertalan, szepsi esperes-plébánossal, volt évfolyamtárssal a kánonjogon, koncelebrált szentmisét mutatott be.

Életrajzában többek között ez is olvasható: 1993-ban licenciáztam, 1994. június 16-án pedig ledoktoráltam liturgika tudományából. Ezt követően élt bennem a vágy, hogy még tovább tanuljak, külföldön, akár csak a nyelv gyakorlás érdekében is. Paskai László bíboros úr azonban más lehetőséget kínált számomra. Azon a nyáron ajánlatot kaptam, hogy legyek Farkasréten Bíró Imre atya munkatársa, a plébánosi hivatal öröklési jogával, mivel Imre atya akkor már nagyon beteg volt. Elfogadtam a felkérést. Augusztus 1-jén, Imre atya meghalt. Hamarosan megkaptam farkasréti plébánosi kinevezésemet, szeptember 1-jei hatállyal, így 35 évesen kitüntetésként egy neves, káplános hely felelős-lelkipásztora lettem, egy közismert tekintélyes egyházi személy utódjaként. Kinevezésemben a bíboros úr kiemelten értékelte azt is, hogy teológiai doktorátust szereztem. Hamarosan más megbízatásokat is kaptam: a Prímási Bíróság bírája lettem, majd pedig helyettes esperes. Farkasréti szolgálatom alatt végeztem el a kánonjogi képzést, és 1999. február 3-án licenciátust szereztem.

Tizenhat évig szolgáltam a farkasréti közösséget. Folyamatosan és fokozatosan egy bensőséges családi közösség alakult ki körülöttem. Ez volt első plébánosi helyem, sok mindent ott kellett megtanulnom, az adminisztrációt, a közösség szervezést. Szabályosan létrehoztuk az egyházközségi képviselőtestületet, és annak szolgáló csoportjait. E mellett önkéntes felajánlásokkal sok közösségi kezdeményezés indult. A gyermekek liturgikus szolgálatában meghatározó volt a lányokból álló kiskórus és a csak fiúkból álló ministráns közösség. Rendszeres zarándoklatok, táborok, operalátogatások erősítették az egyházközség tagjainak közösséggé formálását. Ez a nagy lelki család állt mellettem Édesanyám halálakor. Tőlük kaptam életem egyik legnehezebb időszakában erőt és bátorítást. Édesanyám halálát követően sajátos feladatot kaptam. 2006. januárjában, elindíthattam a magyarországi Mária Rádiót, amelynek két évig szervezője voltam, majd két évig első igazgatója lettem. Ezzel egy időben nevezett ki Erdő Péter bíboros úr a Budai-Középső esperes-kerület esperesévé. A Mária Rádiótól történt elbocsátásom után főpásztoromtól újabb feladatot kaptam, a Budapesti Katolikus Központi Temetőlelkészség megszervezését, majd annak vezetését.

2009-ben töltöttem be 50. életévemet és 25 éves papi jubileumomat. Zuglóban, Farkasréten és számos helyen ünnepelhettem ezüstmisémet. Abban az évben, ezüstmisés körutam egyik erdélyi állomásán értesültem Lipp László atya sajnálatos haláláról. Akkor kért fel Udvardy György püspök atya, hogy segítsek, helyettesítsek Gazdagréten. Szeptemberben pedig Erdő Péter bíboros úr plébániai kormányzónak nevezett ki Gazdagrétre. Ebben az átmeneti évben felismertem, hogy ezen a plébánián sok a megoldandó feladat. Nagyobb szükség van rám itt, mint előző helyemen, Farkasréten, ahol már biztonságban és kényelmesen élhettem a már jól megszerveződött lelkipásztori életemet. A főpásztor megadta nekem a szabad döntés lehetőségét. A szeretett farkasréti plébániáról azonban le kellett mondanom, hogy Gazdagrétre kaphassak plébánosi kinevezést. Az Úr tudomásomra hozta, hogy ezt a kihívást kell vállalnom, bár annak idején László atyának azt mondtam, hogy semmi pénzért nem cserélnék vele, és nem jönnék ide. Akkor felismertem az egyház és a hívek nagyobb szükségét az árván maradt gazdagréti egyházközségben, talán úgy, amint az Úr Jézus, aki szánta a tömeget, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok, vagy mint Assisi Szent Ferenc, aki a hozzáfogott a romos templom újjáépítéséhez. Ugyanabban az esperes-kerületben maradtam. Itt a korábban Farkasréthez tartozó földrajzi terület egy részének plébánosa is lettem, amit 1991-ben csatoltak a gazdagréti egyházközséghez.

Örülök, hogy itt Gazdagréten építhetem az Egyházat, az élő kövek gazdagréti egyházközségét, és a valódi kövekből kibontakozó templomot, Isten hajlékát, a Szent Angyalok földi lakóhelyét.

Eme papi élet kicsi szeletje is ékes bizonyítéka annak, hogy Isten a görbe vonalakkal is egyenesen ír. Élet-ceruzánkat néha meg-meghegyezi, de csak azért, hogy írása általunk olvashatóbb, hitelesebb és gyümölcsöző legyen nemcsak világunknak, de olykor hitetlen, kétkedő önmagunknak is.