Ne csak a földi, de az örökboldogságot is...

Hála Istennek ezekben a napokban és órákban – szerte a nagyvilágban – sokan hivatkozunk, emlékezünk Szent István Királyra.

Mi, itt, a Bódva-mentén és környékén élők a Hidvégardói polgármesteri hivatal meghívására és vendégeként a Makranci önkormányzat és a Cserépszín éneklőcsoport aktív részvételével szintén emlékeztünk, mert tudjuk és továbbra is tudatosítani akarjuk, hogy a nemzet a nyelvében él, dalában érez és a kultúrájával tanúskodik.

Már hagyománnyá vált, hogy a Kárpát-medence gazdái Szent István Király ünnepe kapcsán búzát ajándékoznak, amelynek lisztjéből elkészül a megáldandó kenyér és a liszt többi része szétosztásra kerül az arra rászorulók között határon innen és határon túl.

Az idén ez az ünnepség a Magyar Agrárkamara jóvoltából Edelényben volt, ahol régiónkat, a Szepsi egyháztanács oszlopos tagja, Juhász Jenő okleveles mérnök úr és becses felesége képviselte.

Ezúton is nagy hála és köszönet a becses adományért, amit majd advent folyamán fogunk szétosztani az esperesi körzet egyes intézményeinek, ezzel is megmutatva szellemi, lelki és anyagi értékeink iránti felelősségtudatunkat és sorsközösség vállalásunkat.

Lélekben felsorakozva Szent István király és az első szent magyar család erénykövetésére - jelezni kívánjuk: úgy akarjuk járni az élet útját, hogy mi is tiszták legyünk, hősök és szentek.

Az életvitelhez azonban erő kell. A kenyér az egyik ilyen nélkülözhetetlen anyagi erőforrás. A szűkebb pátriában augusztus 16-án, Hidvégardón kezdtük a közös hálaadást most, amikor a határokban lassan befejeződnek az aratási munkák. Magtárba kerül a kenyérnekvaló és hála Istennek, a malmokban van mit őrölni. A pékségekben, a különféle üzemekben, és a háztartásokban van miből kenyeret sütni, élelmet készíteni. Mindezért illik hálát adni a Teremtőnek, és köszönet mondani a földműveseknek és a munkásoknak. Ma ezt mi is ünnepélyesen megtettük, azáltal, hogy Isten és az ember jóságát megköszönve, hálával és tisztelettel vettük kezünkbe az új kenyeret, mint a Teremtő áldását és az emberi munka gyümölcsét. Közösen kértük Istent: szeretetével kísérje továbbra is életünket, hogy ne csak a földi, de örökboldogságunkat is elérjük.