Most és mindörökkön, örökké...

Viktor és Jutka 10 esztendeje, hogy Isten és az Anyaszentegyház színe előtt örök hűséget esküdtek egymásnak. A jubileum kapcsán megkértek, hogy megújíthassák fogadalmi esküjüket. Kérésüknek örömmel tettem eleget, mivel aránylag kevés házastárs tartja számon, hogy minden évforduló a házasélet sok kegyelmi betetőzésének a becses alkalma. Feltételezett engedélyükkel teszem közé ezt a nem mindennapi eseményt.

 Ismerve egymást, tudom, hogy szívük tele van hálával Isten és egymás iránt. Az elmúlt évek sok öröme az Ő ajándéka volt, de Ő állt mellettük a szenvedésben, a megpróbáltatásban és a kísértések pergőtüzében is. A hűséghez Ő adta nekik az erőt. Gyermekekkel áldotta meg őket.

 Az áldó szertartás kezdetén arra kértem őket, hogy szeressék továbbra is egymást és az Istent. Ő legyen a legfőbb kincsük és végső céljuk. Ne csak időben, de lelkületben is jussanak egyre közelebb Hozzá és egymáshoz, hogy egykor, mint hűséges gyermekeit fogadhassa őket, és az örökélet boldogságát adhassa nekik jutalmul.

 Imádkoztunk, hogy szeressék továbbra is egymást. Legyen köztük ezután is békesség és egyetértés. Egymás gyengéit viseljék el kölcsönös türelemmel. Hordozzák közösen az élet terheit. Ezzel is gyűjtsenek olyan kincseket, amelyeket a moly nem pusztít el és a rozsda nem emészt meg.

 A 10 éves jubilánsok Istennek hálát adva, így újították meg az egymásnak tett ígéreteket:

 Viktor és Jutka! Az Anyaszentegyház nevében kérdezlek benneteket:

 Akartok-e továbbra is Isten segítségével sírig tartó hűségben és egymást segítő szeretetben élni? Akarunk.

Akartok-e továbbra is Isten segítségével, mint a világ világossága, hitetekről és a felbonthatatlan szent házasságról jó példát adni a világnak? Akarunk.

Akarjátok-e továbbra is Isten segítségével gyermekeiteket Istenfélelemben és az emberek iránti szeretetben nevelni és segíteni? Akarjuk.

 Mindezek után a jubilánsok kezet nyújtva egymásnak így mondtak köszönetet egymásnak, egymásért a Szentháromságú Egy-istennek.

 Jóságos Istenem, ez ünnepi órán,/

Megköszönöm Néked, életemnek párját./

Köszönöm munkáját, könnyét és mosolyát,/

Köszönöm értem hozott sok áldozatát./

Köszönöm az együtt töltött éveket,/

A gyermekeket és az ezzel járó terheket./

Köszönöm a gondokat, amelyekben osztozhattunk,/

Köszönöm a jókedvet, amelyekkel gazdagodtunk./

Köszönöm, hogy ő csak az enyém és én övé vagyok,/

Köszönöm, hogy egyedül magamra sohase hagyott./

Köszönöm, hogy nem veszítettem el szíve szeretetét,/

Köszönöm, hogy együtt vihettük az életnek keresztjét./

Mivel most ezt mind megköszönöm, eskümet megújítom:/

Esküszöm, hogy őt el nem hagyom./

Isten engem úgy segéljen. Ámen./

 Csak kérni és kívánni lehet, hogy a Mindenható ajándékozza meg őket és a többi hitvestársakat továbbra is a szép családi élet kegyelmével. Mások is kérjék az erősítő áldást! Segítse őket, hogy gondolattal és cselekedettel mindig a jóra törekedjenek, csak Benne bízzanak, kegyelme ajándékait elnyerjék, az őket egybefonó szeretetet megőrizzék, és a földi élet után Hozzá, a lét teljességére biztonságosan eljussanak, hiszen az Ő akaratától függnek életük percei.

 Mivel Ő őrizte és tartotta meg őket 10 éven át a házasság szentségében, ezért sokasítsa meg irántuk irgalmát és engedje, hogy gondviselő oltalma alatt a Kis-Boldogasszony közbenjárására továbbra is áldják szent Nevét, amely legyen áldott most és mindörökkön, örökké. H: Ámen.