Mogyorós szemlélet...

Mindenszentek ünnepén és Halottak napján elhunyt szeretteinkre emlékeztünk. Meglátogatva sírjaikat, hálát adtunk és köszönetet mondtunk Istennek értük és mindazon jóért, amit általuk kaptunk. Hálánk, tiszteletünk és köszönetünk jeleként gyertyát gyújtunk sírjaikon és virággal díszítettük azokat.

Közös emlékezésként az egyházi iskolában Sára nővér irányításával Viszlay Eszter és diáktársai közreműködésével 15 könyörgésben 15 célcsoport tagjaiért imádkoztunk. Az első gyertyát az elhunyt pápákért és püspökökért gyújtottuk meg. A második gyertyát az elhunyt lelkipásztorokért. A harmadik gyertyát az elhunyt szülőkért és nagyszülőkért. A negyedik gyertyát az elhunyt rokonokért. Az ötödik gyertyát az elhunyt kántorokért, a tanítókért, a nevelőkért és hitiktatókért. A hatodik gyertyát az elhunyt sekrestyésekért, harangozókért és templomtakarítókért. A hetedik gyertyát templomunk, plébániánk és középületeink elhunyt építőiért, fenntartóiért és anyagi támogatóiért. A nyolcadik gyertyát népünk elhunyt politikusaiért, a társadalmi és közélet vezetőiért. A kilencedik gyertyát az elhunyt ellenségekért, üldözőkért, rágalmazókért és rosszakarókért. A tízedik gyertyát azokért, akiket megbántottunk, és akiknek lelki kárt okoztunk. A tizenegyedik gyertyát azokért, akiket életünk során megbotránkoztattunk, bűnre csábítottunk és esetleg most miattunk szenvednek. A tizenkettedik gyertyát a háborúk, az üldözések, a lágerek és a koncentrációs táborok elhunyt áldozataiért. A tizenharmadik gyertyát a temetőinkben nyugvó összes halottért, és községeink minden halottjáért, akiknek teste idegen földben pihen. A tizennegyedik gyertyát azokért, akiknek már hozzátartozói nem élnek, akikről megfeledkeztek, vagy akikért már külön senki nem imádkozik. Tizenötödik gyertyát azokért a meg nem született gyermekért, akik spontán magzatvesztés vagy művi vetélés áldozatai lettek.

 Az emlékező diákok és a jelenlevők elmélkedésre egy mogyorót kaptak, hogy végig gondolva a mogyoró belső titkát, párhuzamot vonjanak az élet és a halál misztériuma felett. A mogyorót feltörve, belső részét el lehet fogyasztani, lehet ízlelni, de el lehet ültetni is, hogy idővel fává terebélyesedhessen, és új termésnek adjon lehetőséget.

 Az Árpád-házi Szent Erzsébet Idősek Otthonában koncelebrált szentmise volt, bűnbánati és szentáldozási lehetőséggel tudatosítva és megtapasztalva, hogy csak az a remény nem enged megszégyenülni, amellyel az élő Istenbe és egymásba kapaszkodunk, s amellyel azt várjuk, amit Szentlelkével már végbevitt a mi Urunk, Jézus Krisztuson, feltámasztva őt a halálból.

 Ezt a Lelket a keresztség, a bérmálás, a bűnbánat és az Eucharisztia vételében mindnyájunk szívébe kiárasztotta, s megkezdte és folyamatosan végzi bennünk a feltámasztás művét azzal, hogy személyünk középpontját olyan életszintre emelte, ahol a halál egy pillanatig sem uralkodhat rajta.

 Adja Isten, hogy ez a reménység, amelyet boldogan vallunk Urunk Jézus tanítása kapcsán, aki azért küldetett, hogy senkit el ne veszítsen azok közül, akik hozzá csatlakoztak, hanem feltámassza őket az utolsó napon, látszódjon is ez mindennapjainkon, teendőink végzésén és a nehézségek, a megpróbáltatások idején tanúsított viselkedésünkön. 

 Az emlékbe kapott mogyoró, Isten igéje és szentségei legyenek továbbra is segítségünkre örömeink, bánataink és kételyeink evangéliumi értékelésében…