Minkét templom harangjainak...

Gábor Bertalan | 2024. június 2.
Minkét templom harangjainak...

2024. június 2-án a történelmi egyházak hívei és lelkipásztorai is bekapcsolódtak a Nemzeti Összetartozás Napjának méltó megünneplésébe. Dobos Zoltán üdvözlő köszöntője után, a történelmi egyházak lelkipásztorai hívták elmélkedésre az egybegyűlteket, majd Orosz Örs, a Magyar Szövetség alelnöke, felvidéki jogvédő aktivista mondott ünnepi beszédet, hangsúlyosan kiemelve a hétvégi választás fontosságát.

Nagytiszteletű Molnár Árpád, a helyi református gyülekezet lelkésze a Jelenések könyvéből (Jel 2,25) idézett: De amitek van, ahhoz ragaszkodjatok….

Gábor Bertalan, esperes - plébános a következőképpen szólt a megjelentekhez: Az életfája köré gyülekezés nemes példaadás a nemzeti összetartozásra: képesnek lenni a legnagyobb áldozathozatalra - az életünket adni népünkért. Tudni, hogy egy olyan néphez tartozunk, amelynek történelmében sokan védték azt a megannyi veszélytől. Tudni, hogy hálával tartozunk Istennek az anyaföldért, ahol fölnevelődtünk, és ahol gyermekeink jövőjét is tervezzük.

Ám, fontos, hogy ne csak emlékezzünk, hanem őseink példája nyomán legyünk készek áldozatot is hozni, kiállni népünkért és hitünkért egy olyan Európában, ahol nem könnyű a nemzeti érdekeket és a keresztény hitet képviselni. Ezért is jó, ha eszünkbe idézzük:

Egy alkalommal Jézus így buzdította hallgatóit /Máté 11,28-30./:

28Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok – én megkönnyítlek titeket. 29Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s megtaláljátok lelketek nyugalmát. 30Az én igám édes, és az én terhem könnyű.”

A kérdés nem az, hogy ki és mikor mehet Jézushoz? A Megváltó mindig vár, mindig kész arra, hogy közel lépjen Hozzánk. A valódi kérdés az, hogy mi mikor vagyunk készek az Úr Jézushoz menni?

Mikor? Akkor, amikor elfáradtunk, amikor elfogynak ötleteink, amikor eljutunk oda, hogy a helyzetet, amiben vagyunk, a saját eszköztárunkból már nem tudjuk megoldani, akkor van a legalkalmasabb ideje annak, hogy odamenjünk az Úr Jézushoz. A távolság csak egyetlen imádságnyi.

Imádkozzunk, hogy felismerjük az idők kihívásait: a nehézség eleve nem akadálya a jövő építésének, sőt, alkalmat ad arra, hogy gyengeségünkben mutatkozzon meg Isten ereje.

 

  1. Urunk - tisztítsd meg lelkünket a felesleges félelemtől!
  2. Urunk - szent kereszted legyen az egész világ számára a béke és a szeretet záloga!
  3. Urunk - szent keresztedből áldás és kegyelem áradjon közösségeink mindennapi életére!
  4. Urunk - áldd meg mindazokat, akik e megszentelt hely létrehozásáért áldozatot hoztak!
  5. Urunk - áldd meg mindazokat, akik e megszentelt helyen imádkoznak!
  6. Urunk - e megszentelt helyen légy a benned bízók vigasza és reménysége!

Kéréseinket azzal az imával zártuk, amelyre  az Úr Jézus parancsára, édesanyánk tanított minket imádkozni: Miatyánk…

 Mindenható Istenünk! Ősszüleink elvesztették kegyelmed ajándékát, amikor szent tervedre nemet mondtak. Az édenkert fája, a romlás fája lett számukra és utódaiknak. De Te megkönyörültél rajtuk és ivadékaikon, amikor kijelölted a kereszt fáját, hogy rajta szent Fiad kínhalált szenvedve visszaszerezze nékünk az örök életet. Köszönetet mondunk kegyes jóságodért. Add kegyelmedet, hogy ajándékodat soha el ne tékozoljuk és így a szent Fiad érdemei által örök életet, jövőt és üdvösséget nyerjünk Őáltala a Szentlélekben, aki veled él és uralkodik mindörökkön örökké.

Ámen.

 Az ünneplők között megjelentek a társadalmi és a közélet, valamint az iskolák és a intézmények előjárói is. Az ünnepség a nemzeti imádság közös éneklésével és a mindkét templom harangjainak megható zúgásával zárult.