Mindszenty - Életkapuk
A Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpontban 2022. november 26-án, az intézmény igazgatósága a szülői szövetséggel karöltve Családi napot rendezett, ami köszöntővel és elmélkedéssel vette kezdetét, amit játék és sport rendezvények, ádventi koszorúk, csuhébaba, mézeskalács, kolbásztöltés, sütés és kóstolás követett.
12:30-órai kezdettel Szaknyéri Tünde, a zalaegerszegi Mindszentyneum főmunkatársa kísértetében, előadást tartott Kovács Gergely okleveles posztulátor, a Mindszenty Alapítvány képviselője, aki mindenekelőtt Isten szolgája Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek, Magyarország utolsó hercegprímása életét, életművét, egyházához és a népéhez fűződő hűségét, áldozatvállalásait, valamint a boldoggá avatási perének jelenlegi állását ismertette.
Megindító, érdekfeszítő, megdöbbentő és egyben humoros előadása, Mindszenty József bíboros rádiószózatának hangját idézve Szepsiben is emlékezetessé tette. Előadását a legújabb tudományos kutatásokra építve számos Mindszentyvel kapcsolatos érdekes történettel tarkította, ami Szepsiben is nagy sikert aratott a részt vevők körében. Elmondhatjuk, hogy sok olyan új adattal, ismerettel gazdagodtunk, amely még közelebb hozta hozzánk a fehérvértanú Mindszenty bíboros személyét.
A boldoggá avatási eljárás elindítását a Mindszenty Alapítvány kezdeményezte 1986-ban Bécsben. Két évvel később, 1988-ban, nevezték ki az eljárás posztulátorát, P. Szőke János szalézi szerzetespap személyében. Sajnos az eljárás érdemben évekig nem kezdődött el, annak ellenére, hogy az osztrák fővárosban sok dokumentum és imameghallgatás gyűlt össze.
Miután Kelet-Közép-Európában – így Magyarországon is – megtörtént a rendszerváltás, joggal lehetett remélni, hogy Mindszenty József boldoggá és szentté avatási eljárása már Magyarországon folytatódhat. Ez meg is történt, 1993. február 23-án a Bécsi Érsekség átadta illetékességét az Esztergomi Főegyházmegyének, amit 1993. április 16-án a Szentszék is jóvá hagyott és 1993. június 15-én nyilatkozatban rögzítette a szentté avatási eljárás lehetőségét. A Magyar Katolikus Püspöki Kar 1993. december 16-án támogatásáról biztosította a szentté avatási eljárást, aminek kezdeményezője (actor) a Mindszenty Alapítvány volt. 2005 decemberében az ügy előmozdítása és meggyorsítása érdekében a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) úgynevezett pertársaságra lépett a Mindszenty Alapítvánnyal, így az MKPK társkezdeményezője (coactor) lett az eljárásnak.
1994-ben alakult meg a szentté avatási bíróság, amelyben a bírói tisztséget Paskai László bíboros, esztergomi érsek töltötte be, a bíróság ügyésze Erdő Péter volt, aki 2002-től esztergom-budapesti érsek, majd 2003-tól bíboros. Három egyháztörténész – Mészáros István, Szántó Konrád és Török József –, illetve további hét történeti, jogi, diplomáciai és levéltári szakértő segítette a szentté avatási bíróság munkáját, különös tekintettel Mindszenty József életútjának vizsgálatára. Az egyházmegyei eljárás iratanyagát hetvenkét tanúvallomás teszi hitelesebbé, mivel az eljárás sikeres befejezéséhez nagyon fontosak a dokumentumjellegű bizonyítékok léte.
Paskai László bíboros 1996. július 31-én zárta le az egyházmegyei eljárás vizsgálati szakaszát. A teljes iratanyagot Habsburg-Lotharingiai Mihály, a Mindszenty Alapítvány elnöke és P. Szőke János atya, posztulátor vitte el Rómába. A Szentté Avatási Kongregáció 1999-ben ismerte el az egyházmegyei vizsgálat szabályszerű lebonyolítását, illetve az iratanyag formai szempontok szerinti teljességét, ez a dokumentum az úgynevezett „Decretum validitatis”. Az egyházmegyei és a római vizsgálatok tartalmi összesítését, a „Positio”-t és annak kinyomtatását 2007-ben kezdték el és 2016-ban fejezték be.
2019. február végén Ferenc pápa engedélyezte a Kongregációnak, hogy dekrétumban tegye közzé Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek, Magyarország egykori prímásának „az erények hősies fokon való gyakorlását”.
Szepsiben az okleveles posztulátor érdekfeszítő előadása után, ünnepélyesen megnyitotta az iskolaközpont első emeletén található képkiállítást, ami 4 részben mutatja be, hogy a bíboros a vállalás hűségével és a hűség vállalásával miként tette emlékezetessé és követendő példaként a főpapi szolgálat lelkiségét, híres mondásának ma is időszerűségében: „Állok Istenért, Egyházért, Hazáért.”
A nap folyamán látottak és hallottak alapján úgy tűnik, hogy nekünk, kései utódoknak és őszinte tisztelőinek – itt és most – az új kihívások, új pergőtüzében kell megpróbálnunk továbbvinni Isten szolgája életművét. Az iskola aulájának belső homlokfalára nem véletlenül került a bíboros közismert mondása: ,,Mostoha időkben leszegényedhetik egy nép; de az anyagiak visszatérhetnek, ha ifjúságunk testben, lélekben ép marad”.
Az életkapuk: a családi nap, a közös játék, az ajándékkészítés, az étkezés, az együttlét, a különféle találkozások és beszélgetések sorozata most is bizonyítja, hogy ha a hitvalló főpap magatartását, életeszményét és hitét követjük és minden körülmény közepette továbbra is hűségesen ragaszkodunk az evangélium hirdette igazsághoz, a szülőföldhöz, népünkhöz és nemzetünkhöz, legyőzetve is győzünk – Devictus vincit!
