Mindörökkön örökké...
Május első vasárnapján, népünk kultúrkörében az Anyák napját ünnepeljük. Ezt tettük az idén is: délelőtt a templomokban, délután a városi kultúraközpontban, ahol a Szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont növendékei színvonalas kultúrműsorral kedveskedtek áldott elődeiknek.
Előtte ünnepi megemlékezés volt a Szepsi Csombor Márton Napok keretében a város szülöttje emlékművénél, ahol immár 46 éve emlékezünk közös múltunk egyik gyökerére. A Vox Columbellae vegyes-kar közreműködésével, Gergely Papp Adrienn debrődi polgármesterasszony, megyei képviselő ünnepi beszéde után emlékkoszorúzás volt a társadalmi, a közélet, a kultúra és a történelmi egyházak vezetői révén azon a helyen, ahol korábban az Országzászló állt. Rúdjának pántja, az emlékmű hátoldalán, még ma is látható. Az emlékhely úgy maradt meg, hogy egykor rátették a Vörös Csillagot, ezért senki, nem mert hozzányúlni.
Az értékmentés sohasem egyszerű. Néha könnyebb, néha nehezebb. Napjaink nem kis kihívása, hogy egy olyan Európát kell tovább építenünk, amelynek középpontjában nem a gazdasági élet, a siker, a haszon, de a személy, az emberi méltóság áll, az elidegeníthetetlen értékek szakralitása. Olyan Európát, amelyik bátrabban és határozottabban vállalja fel keresztény múltját.
Áldott elődeink magasztos tapasztalata: ahhoz, hogy nagyobb bizalommal tekinthessünk a jövőbe és maradéktalanul, reménnyel élhessük meg a jelent, élő értékbe kell kapaszkodnunk, Aki nem más, mint az Isten: Aki Igéjében, Jézus Krisztusban, kimondta és megmutatta nekünk önmagát, Aki szentségeiben, Lelkében, Lelkével és Lelke által szüntelenül élteti a Benne hívőket.
Joel próféta könyvének 3. fejezetében olvasható:
1„Kiárasztom Lelkemet
minden testre.
Fiaitok és leányaitok jövendölni fognak,
véneitek álmokat álmodnak,
ifjaitok meg látomásokat látnak.
2Sőt, még a szolgákra és a szolgálókra is
kiárasztom Lelkemet
azokban a napokban.
Újból meg kell tanulnunk imádkozni és cselekedni azért, hogy – itt és most – olyan Európát valósítsunk meg, ami az eget szemléli, de közben eszményképeket követ. Olyan Európát, amelyik megvédi az embert, hogy biztos és szilárd talajon haladjon, értékes vonatkozási pontot jelentve az egész emberiségnek. Ez misszió a javából. Misszió és nem agresszió. Szelíd magatartás, ami sohasem lehet harcos, mert akkor nem lenne evangéliumi.
Földrészünk népeinek újból fel kell fedezniük Európa igazi nagyságát: a tudományok, a művészetek, a zene, az emberi értékek harmóniáját – ami az evangéliumi hit gyümölcse, mert nincs jövő az idősek és a fiatalok találkozása nélkül. Nincs növekedés gyökerek nélkül, nincs virágzás új hajtások nélkül, de nincs gyümölcs sem, vagyis jövő - mindezek nélkül.
Köszönet és hála, hogy a helyünkön vagyunk és maradunk, mert prófécia sincs emlékezés nélkül, ezért kell gyakran találkoznunk. Annál is inkább, mivel furcsa világot élünk, amikor nemcsak a régi, jól bevált valódi európai értékeket: a családot, a nemzetet, a kultúrát, a munkát – akarják lecserélni valami másra, hanem a kontinensünk népességét is. A tét tehát nem kicsi. A harc a közeljövőben még inkább éleződni fog.
Ezért – itt és most – az emlékezetes helyen, ahol egykor az Országzászló állt, tudatosan kértük, az igazság Napját, Urunkat, Jézus Krisztust, hogy igazságának fényével világosítsa meg gondolatainkat, hogy a hitben és az igazi keresztény életérték-rendben megerősödve, áldott elődeink tanításával és életpéldájával az idén is megerősítve, életünk minden pillanata tanúságtevő hitvallás legyen Őáltala, Aki él és éltet az Atyával és a Szentlélekkel egységben, mindörökkön örökké. Ámen.
