Menjetek...

Gábor Bertalan | 2022. július 7.
Menjetek...

2022. július 7-én az elmúlt iskolaév lezárásaként közös ebéden vettek részt a szepsi Boldog Salkaházi Egyházi Iskolaközpont pedagógusai, nevelői és alkalmazottjai.

Jó volt ismét együtt látni a nemzet napszámosait úgy is, mint az Úr Jézus munkatársait, akik arra kaptak és fogadtak el meghívást, hogy munkálkodjanak az evangéliumi jó hír terjesztésében, életükkel tegyenek tanúságot a szeretetről. Különleges közösségben, másokkal együttműködve végezzék evangelizáló tevékenységüket, tudatosan kerülve a versengés, és a feltűnni vágyás világi szemléletét.

Az elhangzott evangéliumi szakaszban az olvasható, hogy „az Úr kijelölt másik hetvenkét tanítványt, és elküldte őket maga előtt kettesével minden városba és helységbe, ahova menni szándékozott.” (Lk 10,1). Az Úr Jézus tanítványait nem egyenként, hanem kettesével küldte el. Kettesével menni misszióba gyakorlati szempontból látszólag több hátránnyal, mint előnnyel jár. Fennáll annak a veszélye, hogy a két személy nem jön jól ki egymással, hogy különbözik lépteik tempója, hogy egyikük elfárad, vagy megbetegszik útközben, megállásra kényszerítve a másikat is. Amikor viszont egyedül vagyunk, úgy tűnik, hogy utunk gördülékenyebbé, akadályoktól mentessé válik.

Az Úr Jézus azonban nem így gondolta: nem magányos embereket küldött el maga előtt, hanem tanítványokat, akik kettesével mentek.  Vajon mi lehet az oka az Úr e választásának?

Az evangéliumi szakasz elbeszélése szerint a tanítványok feladata, hogy előre menjenek a falvakba és előkészítsék az embereket az Ő fogadására. Az utasítások, amelyeket Jézus ad, nem annyira arra vonatkoznak, hogy miket kell mondaniuk, hanem inkább arra, hogy milyennek kell lenniük. Vagyis nem egy „forgatókönyvet” adott kezükbe arról, hogy miket mondjanak, hanem arról, hogy hogyan tegyenek tanúságot életükkel.

Az Úr Jézus munkásoknak nevezi tanítványait. Arra kaptak ugyanis meghívást, hogy munkálkodjanak, vagyis magatartásuk révén evangelizáljanak. Az első konkrét cselekedet, amellyel a tanítványok küldetésüket végzik, az éppen az, hogy kettesével mennek. A tanítványok nem „szabadúszók”, nem prédikátorok, akik nem hagynak szóhoz jutni másokat. Mindenekelőtt életükkel hirdetik az evangéliumot: azzal, hogy tudnak együtt lenni, hogy tudják egymást kölcsönösen tisztelni, hogy nem akarnak a másiknál tehetségesebbnek mutatkozni, így életük egybehangzó utalás az egyetlen Mesterre.

Ki lehet dolgozni tökéletes lelkipásztori terveket, meg lehet valósítani jól sikerült projekteket, mindent meg lehet szervezni a legapróbb részletekig; összehívhatunk tömegeket és rendelkezhetünk számos eszközzel, azonban, ha nincs készség a testvériségre, az evangéliumi küldetés nem halad előre. Az evangelizáló küldetés ugyanis nem személyes aktivizmuson, vagyis cselekvésen alapul, hanem a testvéri szeretet tanúságtételén, a nehézségeken keresztül is, amelyekkel az együttélés jár.

Az elmondottak kapcsán érdemes feltenni a kérdést: mi, hogyan visszük el másoknak az evangéliumi jó hírt? Testvéri lelkülettel és stílusban, vagy a világ módja szerint, főszereplőként, versengéssel és hatékonysággal? Képesek vagyunk-e együttműködni, tudunk-e közös döntéseket hozni, őszintén tiszteletben tartva a körülöttünk lévőket és figyelembe véve szempontjukat, hogy közösségben, nem pedig egyedül evangelizálunk? Voltaképpen mindenekelőtt így tárja fel a tanítvány élete a Mesterét, valójában hirdetve őt másoknak.

 

Az Úr Jézus azt is kérte tanítványaitól, hogy úgy menjenek a világba, „mint bárányok a farkasok közé” (Lk 10,3). Ez ellentétes a világ szemléletével, amely az erősebb győzelmét hirdeti. Krisztus azonban azt akarja, hogy bárányok legyünk, ne pedig farkasok. Ne legyünk naivak, de kerüljük a felsőbbrendűség és az elnyomás, a kapzsiság és a birtoklás minden ösztönét. Aki bárányként él, az nem támad, nem rombol: a nyájban marad, a többiekkel együtt, és Pásztorában talál biztonságot, nem az erőszakban vagy a gőgben, nem a pénz és a vagyon iránti mohóságban, ami annyi kárt okoz szerte a nagyvilágban.

Az Úr Jézus tanítványa elutasítja az erőszakot, nem bánt senkit – béketeremtő – mindenkit szeret! És ha úgy látja, ez vesztes stratégia, akkor Pásztorára, Jézusra, Isten Bárányára tekint, aki így győzte le a világot, a kereszten. Persze ehhez idő kell, meg szív-szem, de aki kitart és kész a szívévével nézni, meglátja a győzelmet.

A világnak kicsiben és nagyban békére van szüksége, de nem olyan békére, amely a hadi felszerelések egyensúlyára, az azonos haszonszerzés lehetőségére, vagy a kölcsönös félelemre épül. Az ukrajnai válság – de minden más válság – kihívás a vezetők számára, hogy a kölcsönös párbeszéd útján az új nemzedék számára készek és képesek legyenek egy jobb világot építeni. Ha akarjuk, minden válság új kihívássá válik… Isten segítségével ez mindig lehetséges!

Ehhez azonban megtérésre van szükségünk: a politikai, a gazdasági és a katonai hatalom stratégiái helyett a globális béke projektjére, nemet mondva az egymással konfliktusban lévők hatalmi megosztottságára; és igent mondva egy egymást tiszteletben tartók kulturális, hitbeli civilizációk egységében élők világára.

Minden béke az emberrel kezdődik. Veled és velem. Mindnyájunkkal. Mindannyiunk szívével! Ha az Úr Jézus békéjét éljük, Ő eljön hozzánk, Benne, Általa és Vele megváltozik a családunk, a társadalmunk, a közegünk, amelyben élünk, mozgunk és vagyunk. A béke azzal kezdődik, hogy megengedjük Jézusnak, hogy békét és rendet teremtve a szívünkben, kikapcsolja kapzsiságot, kioltsa a gyűlöletet és a haragot, elkerüljük a korrupciót, nemet mondjunk a csalásra és a ravaszkodásra.

Ki ne szeretne ilyen közeget? Ki ne akarna ilyen szelíd, jó és békés emberekkel találkozni, élni és dolgozni, kezdve rokonainkkal és szomszédjainkkal? Ezért mondja és küldi az Úr Jézus övéit: elsőként te vidd a békét otthonodba, te kezd tisztelni a feleségedet és szívből szeretni őt, megbecsülni, gondoskodni gyermekeidről, munkatársaidról, szomszédjaidról, az idősebbekről…

A jelenlevők a hallottak, a látottak és a megtapasztaltak emlékére egy könyvjelzőt kaptak:

Menjetek! Úgy küldelek benneteket, mint bárányokat a farkasok közé.” (Lk 10,3)

Szepsi - 2022.7.7.