Megsejteni és megvalósítani Isten tervét...

2023. szeptember 16-án, Kassán a Páduai Szent Antal szemináriumi templomban hálaadó szentmise volt a Szociális Testvérek Társasága alapítása centenáriuma kapcsán. A kassai születésű Slachta Margit (1884. szeptember 18. – Buffalo, New York, 1974. január 6.), 1923. május 12-én alapította a közösséget.

A hálaadó szentmise bemutatásának a helye bizonyára nem véletlen. Mint középiskolás, majd kassai káplán emlékszem, hogy ez a templom volt az egyik olyan hely, ahol annak idején a szociális testvérek és szimpatizánsai az illegalitásban, titokban találkoztak a szentmisén, szinte feltűnésmentesen. A ház, ahol a szétoszlatás után a testvérek civilközösségben éltek szintén a templom közelében volt található. Sőt, a templomban még volt szerencsém olvasni azt a rézemléktáblát is, amely arról tudósított, hogy naponta azon a helyen imádkozott a Nagyságos Fejedelem, II. Rákóczi Ferenc.

A társaság megalapításának 100. évfordulója emlékére a városban néhánynapos emlékprogram volt. A hálaadó szentmisén a templom megtelt hazai és határon túli testvérekkel és a velük együtt ünneplő hívekkel. A szentmise főcelebránsa Mons. Bernard Bober, kassai érsek-metropolita volt, akivel együtt misézett számos hazai és külföldi pap. Szentmisét megtisztelte becses jelenlétével Mons. Nicola Girasoli apostoli nuncius, aki pápai emlékáldást és emlékérmet adott át a jubiláló Társaságnak.

A Szociális Testvérek Társasága az alapítás után fokozatosan elterjedt Szlovákiában, Romániában, az USA-ban, Mexikóban, Puerto Ricóban, Kubában, Tajvanon és a Fülöp-szigeteken is. Célja az emberi méltóság, különösen a nők és a családok támogatása a katolikus társadalmi tanítás szellemében, az Egyház és a világi társadalom javára való munkálkodás, segítve ezzel az evangéliumi értékek hatékony megélését. Napjainkban világszerte 250 tagja van. A templom szentélyében Slachta Margit és Boldog Salkaházi Sára vértanú testvér képe volt látható, virágokkal feldíszítve; ereklyéje is ki volt helyezve a szembemiséző oltár elé.

Hálával a szívünkben voltunk együtt a szentmisén. Hálát adtunk Boldog Salkaházi Sára testvérért és a Szociális Testvérek Társasága elmúlt száz évéért, azért a nagy kegyelmi ajándékért, amelyet Isten ezen a közösségen és tagjain keresztül adott az Egyháznak és a társadalmunknak Kassán, Magyarországon és a világ számos más helyén.

A hálaadás nem nosztalgiázás, de visszatekintős öröm és megerősödés a sajátos identitástudatban. Bátorságot ad, hogy előrenézzünk a jövőbe és tevékenyen folytassuk mindazt, amit áldott elődeink az elmúlt száz évben tettek.

A Szentíráson keresztül Isten mindig élő igéjével szól hozzánk és tanít bennünket. Akár élünk, akár halunk, mindig az Úré vagyunk. S ha az Övéi, akkor egymásé is. Krisztus egyháza nem pusztán egy valamikor leírt könyvből – mintegy kottából – újból és újból ugyanazt valósítja meg. A jézusi közösség élő valóság. A Szentlélek minden időben mindent eszünkbe juttat, amit az Úr Jézus mondott, és segít mindig a saját helyzetünkben aktualizálni az evangéliumot. Hányszor kell megbocsátani – talán hétszer?

Az Egyház ma is így él és működik. Élő közösség vagyunk. A mai változó világ körülöttünk sok olyan kérdést vet fel, amire nem biztos, hogy az evangéliumban egy az egyben találunk választ, de a lelkületében, iránymutatásában igen. Ezért van szükségünk Péter apostol utódjára, a Szentatyára és olyan személyekre, akik eligazítanak ezekben a kérdésekben.

Adja Isten, hogy áldott elődeink példájára mi is helyes irányban meg tudjunk nyugodni, mint ahogyan a Társaság első nemzedéke is megnyugodott annak felismerésben, hogy Isten minden keresztény közösségtől a lényeg felismerését és tovább adását várja el. Ma sem könnyű meglátni, mi az, ami a lényeghez tartozik, ami nélkül nem vagyunk azok, akik; és mi a járulékos forma, körülmény, amelyet elengedhetünk, mint ahogy az Egyház is elengedett egykor az Ószövetségből.

A Szociális Testvérek Társasága létezésével és történetével, tagjai szolgálatával, tetteivel mutatja, hogy Isten ma is itt van közöttünk, tevékenyen kész formálni a benne hívő egyének és közösségek révén és általuk a világ és benne minden társadalom életét.

Ki tagadná? Istennek ma is szüksége van olyan lánglelkű munkatársakra, mint Slachta Margit, és Salkaházi Sára voltak. Olyan testvérekre, akik az Istennek ezt a lángoló vágyát magukévá teszik, és arra ráhangolódva elszántsággal, kreativitással keresik a módját, hogy az adott történelmi körülmény között mit tudnak tenni az evangéliumi értékrendért abban a közegben, amely ugyan más elvek, ideológiák mentén szerveződik, sőt, gyakran ellenséges és ellentétes a jézusi tanítással és hittel szemben, de a kerek jubileum sejteteti, mi a mulandó és mi a maradandó. Az a tény is, hogy a közösség létezik, sőt Magyarország egyik legnagyobb Istennek szentelt női közössége, mutatja, hogy ez az élet termékeny.

Hála Istennek, hogy a közösség megalakulásakor Slachta Margit mellett voltak testvérek, akik szerették volna megőrizni a missziótársulat belső lényegét, karizmáját. Akárhogy változott is a világ, akármilyen nehézségek voltak, a közösség tudott alkalmazkodni, de nem úgy, hogy feladta volna önmagát. Isten különleges oltalma segítette, hogy átélje a több évtizedes üldöztetést, az állami jogrendszer szerinti nem legális létet. Kassai iparista diákként, később káplánként láttam mindezt, amiért most évek múltán még inkább hálás vagyok. Hálám és csodálatom jele az is, hogy amikor azon töprengtem, hogy induló egyházi iskolánknak kit válasszunk égi pártfogóul és példaképül, mintegy búvópatakként, Boldog Salkaházi Sára testvér jutott az eszembe.

Ferenc pápa a Szent István-bazilikában többek között ezt is mondta: „Nektek sziklaszilárd hitetek van”. Tanúsítom, hogy a kisebbségi létben, a peremeken a hitnek ez a szilárdsága segített és segíti át a közösséget a legnehezebb időkben.

Adja Isten, hogy a sziklaszilárd hit örökségét továbbra is ápoljuk, pátyolgassuk önmagunkban is egymásban, vigyük és adjuk tovább a következő nemzedékekre. Akármilyenek is körülöttünk a körülmények, ha bízunk a Szentlélek Úristen vezetésében, mindig meg fogjuk kapni a válaszokat és iránymutatásokat, amikor szükségünk lesz rá. Hagyatkozzunk a Szentlélekre, mint egy vak ember a segítőjére. A Szentlélek vezet, amikor szükséges, segít, meg fogja mutatni, merre menjünk, mikor álljunk meg, mikor haladjunk.

Az Istennel való élet értékét, hogy mennyire felelünk meg a hivatásunknak, soha nem lehet lemérni földi eszközeinkkel, számokkal, eredményességgel, kézzelfogható gyümölcsökkel. Vetni kell a magot – Isten tudja, hogy mikor hoz gyümölcsöt. Nem a mi dolgunk, hogy ezeket a mélységében átlássuk. Az elődök öröksége az is, hogy bíztak olyan időkben, amikor földi látásmód szerint nem igen volt sok remény arra, hogy a körülmények megváltoznak és kedvezőbbek lesznek. Mégis eljött ez az idő.

Az Úr Jézus nem véletlenül mondja mindenkori követőinek: „Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben.” Az Isten belső szeretetközösségébe hív meg minket, amelyben megmaradunk, ha megtartjuk a parancsait. A világban a szabályok állandóan változnak, nincsenek biztos pontok, a természet rendjéből adódó szabályok is megváltozni látszanak. Az evangélium, Jézus parancsa nem tud változni, mert tiszta, örök, tökéletes igazság. Ha ezt komolyan vesszük, és megtartjuk a parancsokat, akkor maradunk meg a szeretetében, és ennek lesz gyümölcse.

Ferenc pápa tanítása is hirdeti: az evangélium szerinti élet, a belső öröm ajándékát hozza el számunkra. Ez nem jelenti azt, hogy nincsen kihívás, nehézség vagy kereszt. Amikor az ember minden küzdelem ellenére beleütközik a belső korlátaiba, akkor is tudja a lelke mélyén, hogy az Isten útján van, és azon szeretne járni minden gyarlóságával együtt. Nem tudunk minden kérdésre választ adni, ez nem is a mi dolgunk. Isten gondoskodik. A mi dolgunk, hogy a saját helyünkön tegyük egyre mélyebbé az evangélium értékeit.

Ezt tette Sára testvér is, amikor tudatosan felvállalta a keresztet, mivel erre érzett hivatást, felvállalta az áldozatot, és amikor eljött az ideje, odaadta az életét. Önként lett vértanú. Sára testvér áldozata nem csak a testvérek életére volt hatással. Bizonyára az sem véletlen, hogy 2006. szeptember 17-én, éppen a boldoggá avatása napján lepleződött le az egész ország életét mérgező rendszerszintű hazugság, kapott léket az újkori szabadelvűség.

Mindezek fényében csak kérni és kívánni lehet: segítsen bennünket – határon innen és határon túl a Szentlélek, hogy mi is megsejtsük Isten tervét és egész életünket fel tudjuk tenni arra a hivatásra, amit Istentől kaptunk és azt meg is tudjuk valósítani.