Megkezdődtek a Szepsi Csombor Márton Napok

Gábor Bertalan | 2022. május 1.
Megkezdődtek a Szepsi Csombor Márton Napok

Megkezdődtek a Szepsi Csombor Márton napok

Az idei Szepsi Csombor Márton napok 2022.5.1-jén délután a városi emlékműnél kezdődtek. A történelmi egyházak részéről elsőként Molnár Árpád a szepsi református gyülekezet lelkipásztora Szent Pál apostolnak a rómaiakhoz írt levele egyik verséről elmélkedett: „Tagjaitokat ne állítsátok a gonoszság fegyvereiként a bűn szolgálatába, hanem álljatok Isten szolgálatába, mint akik a halálból életre keltetek, és tagjaitok az igazság fegyvereiként szolgáljanak Istennek,” (Róm 6,13).

 Római katolikus részről Bányász Péter, a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont öregdiákja Reményik Sándor – Eredj, ha tudsz című versének szavalatával kezdődött.

Eredj, ha tudsz… Eredj, ha gondolod,
hogy valahol, bárhol a nagy világon
könnyebb lesz majd a sorsot hordanod,
eredj…

Szállj mint a fecske, délnek,
vagy északnak, mint a viharmadár,
magasából a mérhetetlen égnek
kémleld a pontot,
hol fészekrakó vágyaid kibontod.
Eredj, ha tudsz.

Eredj, ha hittelen
hiszed: a hontalanság odakünn
nem keserűbb, mint idebenn.
Eredj, ha azt hiszed,
hogy odakünn a világban nem ácsol
a lelkedből, ez érző, élő fából
az emlékezés új kereszteket.

A lelked csillapuló viharának
észrevétlen ezer új hangja támad,
süvít, sikolt,
s az emlékezés keresztfáira
téged feszít a honvágy és a bánat.
Eredj, ha nem hiszed.

Hajdanában Mikes se hitte ezt,
ki rab hazában élni nem tudott,
de vállán égett az örök kereszt
s egy csillag Zágon felé mutatott.
Ha esténként a csillagok
fürödni a Márvány-tengerbe jártak,
meglátogatták az itthoni árnyak,
szelíd emlékek: eszeveszett hordák,
a szívét kitépték.
S hegyeken, tengereken túlra hordták…
Eredj, ha tudsz.

Ha majd úgy látod, minden elveszett:
inkább, semmint hordani itt a jármot,
szórd a szelekbe minden régi álmod;
ha úgy látod, hogy minden elveszett,
menj őserdőkön, tengereken túlra
ajánlani fel két munkáskezed.
Menj hát, ha teheted.

Itthon maradok én!
Károgva és sötéten,
mint téli varjú száraz jegenyén.

Még nem tudom:
jut-e nekem egy nyugalmas sarok,
de itthon maradok.

Leszek őrlő szú az idegen fában,
leszek az alj a felhajtott kupában,
az idegen vérben leszek a méreg,
miazma, láz, lappangó rút féreg,
de itthon maradok!

Akarok lenni a halálharang,
mely temet bár: halló fülekbe eseng
és lázít: visszavenni a mienk!
Akarok lenni a gyújtózsinór,
a kanóc része, lángra lobbant vér,
mely titkon kúszik tíz-száz évekig
hamuban, éjben,
míg a keservek lőporához ér.
És akkor…!!

Még nem tudom:
jut-e nekem egy nyugalmas sarok,
de addig, varjú a száraz jegenyén:
én itthon maradok.

   Gábor Bertalan, esperesplébános a Prédikátor könyvében olvasható (Préd 3,1-9) verssorok alapján elmélkedett. Felette érdekes a nem várt kérdésfeltevés: Mi haszna van a munkálkodónak abból, hogy fáradozik?  Annál is inkább izgalmasabb, mivel szent Máté evangéliumában a kérdés tovább fokozódik: „Mi haszna van az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de lelke kárát vallja? Mit is adhatna az ember cserébe a lelkéért?” (Mt 16, 26)

            Szepsi Csombor Márton bejárta a fél világot. Figyelemre méltó, hogy - kortársaival ellentétben – kevéssé volt felekezetileg elfogult. Életét és művének egészét a felelősségtudat, a hazaszeretet, a népéhez való hűség jellemezte. Soha nem felejtette el pl. részletesen megírni, hogy hol és mikor találkozott valamelyik külföldre szakadt honfitársával. Minden mondatán érződik úgy a megismerés iránti vágy, mint a világ sokféleségének csodálata. Persze mindezt a Szentírás tanításának fényében látta és láttatta. Példáján felbuzdulva, Reményik Sándor sorait önmagunkra is vonatkoztathatnánk:

Akarjunk lenni déli harangszó,

mely győzelmet sejtet: s halló fülekbe eseng

és biztat: megtartani, ami a miénk!

 Megtartani a hitet, a keresztény értékrendben.

Megőrizve továbbadni az anyanyelvet, és a kultúrát.

S nem hagyni a templomot, a templomot és az iskolát.

 Akarjunk fókuszlámpa lenni,

az üveg egy kicsi része,

mely lángra lobbant hűséget, ragaszkodást s égi bért,

mely éveken át megmaradt,

s csendben konokúlt: hamuban, éjben,

a lángot tovább adni …

 

Akarjuk? Akarod?

 Nem számít: jut-e nekem, neked, nekünk itt egy nyugalmas sarok!

Nyugodni máshol fogunk.

Itt és most, más a tét: varjú a száraz jegenyén

 

Én, itthon maradok.

 

Mert mindnyájunk életében eljön a pillanat,

amikor rájövünk:

kell egy hely, egy nyelv, egy otthon,

ahol az ember az övéi között, szeretetben, biztonságban élheti életét,

ahová visszatérhetünk,

ahol az élet nem hullik a semmibe.

 Adja Isten, hogy nemzedékünk is beismerje, itt és most mi következünk: népünknek, hazánknak, egyházunknak most itt van ránk szüksége. Sőt, adja Isten, hogy amikor majd gyermekeink, unokáink és dédunokáink is rádöbbenek a haza, az egyház, a nemzet szükségességére - példás életünk gyümölcseként legyen még haza, egyház és nemzet.

 E készség megerősítésére kérte a Mindenható áldását – határon innen és határon túl.