Megkésett, de nem elkésett köszöntő

Gábor Bertalan | 2022. április 20.
Megkésett, de nem elkésett köszöntő

A szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont tantestülete 2022. április 20-án délután a pedagógusnap kapcsán először találkozott ünnepi köszöntőre a közelmúltban átadott iskolában. Sajnos, a koronavírus akadályai eddig ennek is gátat szabtak.

 Nagy István igazgató köszöntője után Gábor Bertalan, iskolalelkész is köszönetet mondott a nemzet napszámosainak, ünnepélyesen átadva a húsvéti vigílián külön az iskolakápolna részére megáldott húsvéti gyertyát, amelyet a szenteléskor Balta Rita, az intézmény növendéke vitt és tartott az ünnepi menetben.

 A liturgikus szertartás a plébániatemplom mellékoltáránál kezdődött, ezzel is jelezve, hogy Urunk, Jézus Krisztus megváltó áldozata és dicsőséges feltámadása nem szakrális térben történt, hanem a periférián, amely azonban éppen őmiatta vált szentté. A tűz megáldása után a liturgikus menet az új tűzről meggyújtott gyertyák fényével haladt végig a sötét templomhajón a főoltárig.

 Az ünnepi liturgia a maga nemében egy titokzatos emmauszi út volt, ahol az éjszakában nem egyetlen szentírási szöveg ragyogott fel lámpásként, hanem egyszerre borult fénybe az egész ószövetségi Szentírás a feltámadt Krisztus jelenléte miatt, aki Mózesen kezdve valamennyi prófétánál megmagyarázta, ami az Írásokban őróla szólt. Igen, mert csak a Krisztusba vetett hit fényénél és a kenyértörés eucharisztikus valóságában érthető meg s válik nyilvánvalóvá a jézusi tanítás: „Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?”

 Voltaképp ez a megvilágosítás és lángra lobbantás vonul végig az Egyház és benne népünk egész történelmén, valahányszor a Szentlélek fényénél értelmezzük a sugalmazott Írásokat. Ezt jelképezi az a tűz is, amely a szertartás kezdetén került megáldásra, hogy erről gyújtsuk meg a húsvéti gyertyát, a Feltámadott jelenlétének látható jelét, valamint a hívek saját gyertyáikat is, hiszen bennünk is él és világít az Úr Jézust feltámasztó Lélek. A keresztkút megáldásakor az égő húsvéti gyertya beleereszkedett a vízbe, jelezve, hogy mindnyájunknak, akik újjászülettünk vízből és Szentlélekből különös küldetésünk van.

 A munkaértekezleti találkozó egyszerre volt kollegiális, baráti, szellemi és lelki: hálaadás az ünnepért, a szent éjszakáért, a fészekért, a kiböjtölt hét esztendőért, amelynek kapcsán az emmauszi tanítványok boldog és megrendítő felismerésével ülhettünk a közösségi asztalhoz. Oda, ahol Isten kegyelméből egymást erősítve visszasiethetünk Jeruzsálemünkbe, saját keresztünkre: családjaink, iskolánk, népünk, kultúránk, anyanyelvünk keresztjére, abba az apostoli közösségbe, ahol pedagógusként, a Húsvét és a feltámadás hiteles tanúiként a mindenkori Péter vezetésével az evangélium tanításának fényében akarunk nevelni és nevelődni, élni és éltetni, értéket őrizni és továbbadni, amiért ezúton is - kicsit megkésve, de annál nagyobb szeretettel - hála és köszönet. 

 A délután folyamán is jó volt látni és megtapasztalni a kölcsönös érdeklődést, igényt és készséget az evangéliumi értékek hatékony őrzése, ápolása és továbbadása terén. Minden jelenlevő ajándékba egy-egy gyertyát kapott, amelyet mindenki a nagyszombaton megáldott gyertyáról gyújtott meg jelként és feladatként önmagának és környezetének.