Meggyúlt a 3. gyertya…
Advent 3. vasárnapján templomainkban, másnap hétfőn az egyházi iskolaközpont alsó tagozatos osztályaiban is meggyúlt a 3. gyertyaláng, hogy emlékeztessen az isteni örökbefogadás örömére.
Az örökbefogadás társadalmilag jogi aktus. Az örökbefogadott új családnevet, állampolgárságot, lakcímet kap. Teológiailag az örökbefogadás azonban nem pusztán névadás, hanem lényegváltozás. Isten, amikor örökbe fogad bennünket, legbensőbb életének a részesévé tesz. Ennek jele, hogy nekünk adja a Szentlelkét. Szent János evangélista, a szeretett tanítvány, szent Pálnál is merészebben fogalmaz, nem örökbefogadásról szól, hanem igazi és valóságos születésről, amint azt evangéliuma Prológusában olvassuk: „Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek. Azoknak, akik hisznek nevében, akik nem a vérnek vagy a testnek a vágyából s nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.” (Jn 1,12-13). Vagy, ahogyan az Úr Jézus Nikodémust tanítja: „Ami a testből születik, az test, ami a Lélekből születik, az lélek.” (Jn 3,6).
A jelenlevő kicsinyek és nagyok az eucharisztikus Krisztus szent jelenlétében így ízlelgették a közelgő ünnepek lelki táplálékának ízeit és szemlélték a megtestesülés titkát: „Isten elküldött Fiát”. Ma sem elvontan és nem is csak úgy általában, hanem az „idők teljességében”. A „most”- ban. Az idén ugyan nem a templomban, nem is közvetlen az ünnepek előtt, amint azt megszokták, de az iskolai tanteremben. Ott, ahol tanulnak, küzdenek, veszekszenek, harcolnak, megbocsátanak és bocsánatot kérnek.
A vírusjárvány most is különös ajándékként szolgált, főleg a budapesti elsőáldozóknak, akik a Hősök terén megtapasztalhatták: ahol néhány nappal azelőtt még autók parkoltak, ott az Eucharisztiában az Isten volt jelent: vándorként, megváltó társ és barátként. Ez lehetőség most az osztálytanteremben ismétlődött meg...