Magány nélküli nap...
A napokban Ferenc pápa ösztönzésére ismét a nagyszülők és az idősek kerültek érdeklődésünk középpontjába. Szent Annára és Szent Joakimra, Urunk Jézus Krisztus nagyszüleire emlékeztünk. Valószínűleg nem is sejtették, hogy ők az Istenszülő szülei, mégis igaznak, vagyis szentnek nevezi őket az Írás. Miért? Mert látni kívánták a Messiást.
Igaz, ők még nem azok közé tartoztak, akikről később az Úr Jézus ezt mondta: „Boldogok, akik nem látnak, és mégis hisznek”, mert ők Krisztus megdicsőülése előtt éltek, a várakozás sötétjében és csendjében, amelyet azonban betöltött az Istenre figyelés és az ő akaratának keresése. Kívánták látni a Messiást, vagyis reménységben éltek.
Jó ezt nekünk is, későbbi utódoknak tudatosítani: mennyire nem mindegy az, hogy van-e reményünk! És mekkora a felelősségünk, hogy ezt a reményt, az igazság utáni mélységes vágyakozást, az Istenre szomjazást átadjuk-e gyermekeinknek és unokáinknak! Amint a nagy művészekről, a történelem nagy alakjairól ki lehet mutatni, hogy zsenivé válásuk nem minden előzmény nélkül való volt, hanem többnyire az őseiktől örökölt tehetség koncentrálódott bennük, úgy a szentek sem – még a Szűzanya sem – közvetlen isteni beavatkozás folytán váltak szentté, hanem a széles körben sugárzó életszentségek névtelen szentjei sokaságának imáiból és könnyeiből sarjadt ki (Barsi Balázs).
Ezért nagyszülőként nem lenne szabad csupán azzal megelégednünk, hogy családunkban kiharcoljuk unokáink megkereszteltetését, esetleg eljussanak az elsőáldozásig, bérmálkozásig, hanem mindenekfelett tudatosan igyekeznünk, törekednünk kell átadni nekik az Isten utáni vágyakozást.
Hogyan? Gyakran, csendben szemlélni a Szent Családot, ahol Urunk Jézus is nevelkedett, amelyet Isten imádása és a jelenlétében való élés tartott össze. Itt kapjuk meg a szükséges kegyelmeket, hogy az isteni miliőben élve hitelesen tudjuk felmutatni gyermekeinknek és unokáinknak a legnagyobb emberi értéket, amely az embert egyáltalán emberré teszi: hogy nem éri be a láthatóval, a kézzelfoghatóval, hanem a végtelen jóra, szépre és igazra törekszik.
Szent Joakim és Szent Anna közbenjárása segítse mindnyájunkat, hogy ne csüggedjünk el akkor sem, ha esetleg azonnal nem látjuk keresztény nevelésünk eredményét, hanem az imádságban állhatatosan kitartva bízzuk abban, hogy az általunk elvetett mag kikél, szárba szökken és a maga idejében termést hoz.
Urunk, hűséges Istenünk!
Te saját képmásodra teremtettél bennünket.
Te sohasem hagysz minket magunkra.
Elkísérsz minket életünk minden szakaszában.
Ne hagyj hát el bennünket, viseld a gondunkat!
Add újra felismernünk, hogy gyermekeid vagyunk!
Újítsd meg szívünket szent igéddel!
Ne engedd, hogy bárkit is elutasítsunk!
Szereteted - Lelke alakítson bennünket gyengédségedhez!
Tanítson meg minket is kimondani,
azoknak, akikkel életutunkon találkozunk:
„Nem hagylak el!”
Szeretett Fiad segítsen bennünket is,
hogy el ne veszítsük a testvériség ízét,
és kikerüljük a magányba való szomorú beletörődést!
Segíts, hogy megújult reménnyel tekintsünk a jövőbe!
Add, hogy aktív közreműködésünkkel,
a nagyszülők és az idősek világnapja,
békéd első gyümölcseként:
magány nélküli nap legyen szeretetteink számára.
A helyi rózsafüzér-társulat tagjai ösztönzésére és anyagi támogatásával megkezdődött a Szűzanya Lourdes-i szobrának restaurálása. Köszönet és hála, hogy megértve az idők jeleit fontosnak tartjuk a kinyilatkoztatás képekben történő ábrázolását, szemlélését és szemléltetését. Köszönjük, hogy tudván tudjuk: mutasd meg a képeket, amit szemlélsz és dúdold el a legkedvesebb éneked dallamát és megmondom, hogy ki vagy.
