Legyen minden 13. továbbra is ünnep...

2024. július 13-án, immár 260. alkalommal ünnepeltük Bodollón a Sarlós-Boldogasszony tiszteletére épült filiális templomban a Fatimai engesztelő imatalálkozók liturgiáját. Arra emlékeztünk, hogy a Szűzanya a Gábor angyallal való találkozása és igenjének kimondása után felismerte, hogy meg kell látogatnia idős rokonát, Erzsébetet, aki rászorult az ő segítségére. Mária elindult hozzá, vállalva a nehéz és kockázatos utat. A két asszony, Isten leányai, megnyílva Isten akaratának, boldogan találkoztak egymással.

Az engesztelő imatalálkozón záróakkordjaként Dr. Vitéz Czapáry-Martincsevics András, nemzetőr altábornagy és vitéz Bogdán László, nemzetőr dandártábornok, katekéta lelki-pásztor munkatárs jóvoltából megérkezett a templomba a Szent  Korona hiteles mása, találkozva a Makrancról elhozott az első szent magyar család ereklyéivel.

Mostanában gyakran halljuk a szinódus fogalmat, ami a görög szün-hodosz szóból származik, magyarul összejövetelt, közös úton levést, együtt járást jelent. A szinódus alkalmat kínál meghallgatni és összegezni a világ különféle tájain élő hívők tapasztalatait, javaslatait, örömeit és gondjait, „hogy megértve az idők jeleit, jobban együttműködjünk Isten történelemben végzett munkájával.

Ezen az úton nyilvánvalóan nem járhatunk az Úr Jézus nélkül, aki önmagát nevezi útnak: „Én vagyok az út, az igazság és az élet” (Jn 14,6), ezért különös öröm volt számunkra, hogy ismét együtt voltunk Bodollón, ahol lélekben szemlélhettük, hogy a Boldogságos Szent Szűz, miként van jelen az üdvtörténetben? Az ikonográfia gyakran úgy ábrázolja őt, mint a fiát karjaiban tartó, fiára mutató anyát – ezek az úgynevezett hodigitria, vagyis az „útmutató” ikonok.

Az Istenszülő az üdvösséghez vezető utat a legegyszerűbb mozdulattal Fiában mutatja meg. A Szűzanya ugyanis a kezdetektől fogva önmagában gyakorolja és mutatja ezt a szerepet.  Ezért Isten népe valahányszor utat keres, utat választ, vagy iránymutatást igényel, biztosan számíthat Szűz Mária szelíd, csendes, de határozott útmutatására. (...)

Ez tény látható képileg ábrázolva szárnyas-oltárunkon is, amikor látva látjuk, hogy a Szűzanya jól megélt zarándokútja milyen belső megújulást eredményezett Erzsébetben és gyermekében Keresztelő Szent Jánosban. A Szentlélek nemcsak Szűz Máriát tette élete első pillanatától fogva új teremtménnyé, de mindenkit, aki kész a belső megújulás útjára lépni, és így szolgálni az újjáteremtés művét, amely Krisztus Urunk által a Szentlélekben már megindult, és amelyben Isten ránk is számít.

Oltárképünkön az is jól látható, hogy a két édesanya miként örül egymásnak, mivel megérezték szívük alatt gyermekeiket. Ezért örülnénk, ha templomunk és imádságos találkozásaink a születendő gyermekek, a különböző elkötelezett hivatások, a jövőt formáló és ápoló készségek imahelye is lenne, hogy népünk körében egyre több édesanya adjon életet, születessen elegendő papi és szerzetesi hivatás, legyen sok állhatatos és keresztény kultúránkért tevékenykedő munkatárs.

A kinyilatkoztatásból tudjuk, hogy Szűz Máriát az Úr hallatlanul nagy feladatra hívta: Istenszülővé lenni. Ahhoz, hogy ez életében megvalósuljon, a Szentléleknek, a „Magasságbeli Erejének” (Lk 1,35) kellett őt betöltenie. Ám a Szentlélek úgymond nemcsak „működésbe hozott” valamit, és aztán elhallgatott, de „rajta is marad” (vö. Jn 1,32). Szűz Máriát továbbra is folyamatosan kísérte és formálta a Szentlélek tüze, egészen a mennybe való hazaérkezéséig.

 Jó ezt nekünk is tudatosítani, hogy az Úr Jézus alapította és a Szentlélek kenete által létrehozott és átitatott Egyház útját a Szentlélek tovább kíséri az idők végéig. Sőt, a szinodalitás lelkületével útra kelve, ebben is útitársunk lesz Szűz Mária, az Egyház Anyja, aki példát ad és bátorít a Szentlélek sugallatait követő, önmagunkat Istennek átadó életre és az ugyanazon isteni Lélek világosságában hozott döntések fontosságára. Mária maga is Pneumatoforos, azaz Lélek-hordozó, aki ezzel arra tanít minket, hogy ha befogadjuk és hordozzuk önmagunkban a Szentlelket, az isteni Lélek bennünket is hordozni és vezetni fog.

 A szentmise végén Király Antal, okleveles mérnök mondott köszönetet, hogy ismét együtt imádkoztunk, elmélkedtünk és engeszteltünk. Ahhoz ugyanis, hogy igazán közösséget alkothassunk Istennel, egymással és önmagunkkal szükség van a csendre, a csendességre, az elcsendesedésre, mert így könnyebben halljuk meg, hogy mit üzen nekünk és rajtunk keresztül a Szentlélek napjaink világának.

 Amint azt az oltárképünk is sejteti: a názáreti Szent Szűz, a Boldogságos Szűz Mária, különleges küldetést kapott: az istenanyaság páratlan kegyelmét.  De Mária továbbra is ember maradt, ami küldetésének határait is kirajzolta: nem lett ugyan apostollá, de maga is apostolkodni hivatott. Részt kapott és vállalt a misszióból, az evangéliumi értékrend hirdetésében, továbbadásában, megélésében. Szűz Mária hivatását elfogadva megengedte, hogy a Szentlélek erre alkalmassá formálja és vezesse. Saját szándékait, terveit és álmait együttműködő készséggel alávetette Isten akaratának. Az örök Igének méhében való megfoganása után útra kel, hogy küldetését már így is teljesítse, és Krisztust közvetítse a világnak. Ez fakasztotta nemcsak Erzsébetet és az ő méhében Keresztelő Jánost, hanem később is az egész Egyházat is igazi örömre, hitvallásra és istendicséretre (vö. Lk 1,39–45).

 Idén júliusban 28-án, immár negyedik alkalommal tartjuk meg a nagyszülők és idősek világnapját, amelynek a mottója: „Ne hagyj el öregkoromban” (vö. Zsolt 71,9). Azáltal, hogy évről évre sor kerül a nagyszülők és idősek ünnepére, a világnap közösségeink életének fontos programjaként megerősödik, és új jelentésekkel gazdagodik.

 A Szentatya arra hív bennünket, hogy a negyedik világnapon fejezzük ki gyengéd szeretetünket a nagyszülők és az idősek iránt családjainkban, látogassuk meg a csüggedőket, akik már nem reménykednek abban, hogy lehetséges másfajta jövő. A leselejtezéshez és magányhoz vezető önző magatartással állítsuk szembe annak az embernek a nyitott szívét és örömteli arcát, akinek van bátorsága kimondani: „Nem hagylak el!”.

 Reményeink szerint a világnaphoz kapcsolódóan minden egyházi közösség megszervez majd egy „magány nélküli napot”: meglátogatják az időseket, meghallgatják történetüket és hívő tanúságtételüket. Bízunk benne, hogy a világnap hozzájárul a fiatalok és idősek közötti gyümölcsöző párbeszédhez is!

 József Attila írta egyik versében - Jó volna jegyet szerezni és elutazni önmagunkhoz… Igen, a nyári szabadságok idején sokan utaznak ki lovon, ki autón, ki repülőgépen kisebb-nagyobb távolságokra. Világot látni, emberekkel találkozni. Nincs ebben semmi kivetni való… Sőt, így van ez rendjén. De van-e kedvünk, bátorságunk elindulni, eljutni igazi énünkhöz, önmagunkhoz? 

 Örömmel közöljük, hogy remélhetőleg október 13-ra, találkozásaink 22. és főegyházmegyénk alapításának a 220. évfordulója emlékére elkészül a Kottás-harangszó ima  és énekeskönyvünk legújabb kiadása és az „Ecce homo – Íme, az ember” műalkotás. Ezúton is szívből köszönünk minden ezzel kapcsolatos szellemi, lelki és anyagi támogatást.

 Amint azt a mai nap eseményei is bizonyítják, hála Istennek, itt Bodollón mindig történik valami különös dolog. Ma, abban a megtisztelő örömben és kitüntetésben részesülhettünk, hogy engesztelő imatalálkozónk záróakkordjaként Dr. Vitéz Czapáry-Martincsevics András, nemzetőr altábornagy és vitéz Bogdán László, nemzetőr dandártábornok, katekéta, lelki-pásztor munkatárs jóvoltából megérkezhetett közénk a Szent Korona hiteles mása. Nagy köszönet és hála, hogy templomunkban, becses vendégeink jóvoltából megcsodálhattuk áldott nemzeti örökségünket. Mindazok, akik tiszteletüket kívánták tenni az ereklye előtt és emlékfotót is akartak erről készíteni, megtehették a szentmise után.

 Hála Istennek, mi itt Bodollón, az engesztelések esti énekében már nem egyszer túljutottunk nem egy szakadékon. Megtaláltuk igazi lelkünket, lelkületünket, akárcsak az ünneplő ruhánkat. Segítsen mindnyájunknak a Gondviselés továbbra is gondosan őrizni lelkünket és lelkületünket, hogy tiszta legyen és maradjon minden ünnepre. Ha esetleg bepiszkolnánk, lerongyolnánk, jöjjünk vissza újracserélni, kitisztítani. Legyen minden 13. továbbra is ünnep a szűkebb pátriában.