Legyen hathatós közbenjárónk a szentek egész kara...

Hála Istennek, 2024. szeptember 13-án a Mária Rádió élőadásában ismét engesztelő imatalálkozót tarthattunk Bodollón a Sarlós-Boldogasszony filiális templomban, ahol a szentmise főcelebránsa, főtisztelendő Fedorka Zsolt csécsi plébános atya volt, akivel együtt misézett főtisztelendő Pásztor Lorenzo atya, karitász lelkész, a lelki találkozónk ünnepi szónoka, valamint főtisztelendő Lucsko Márton, jánoki plébános atya, főtisztelendő Pankulics Patrik, görög katolikus parókus atya és Gábor Bertalan esperes-plébános.

Orgonált és énekeket Bányász Emőke, okleveles kántor vezette. A technikai munkatársak – Kuzma Norbert, okleveles mérnök, valamint Cehelnik István, Simko Imre és Melega Mária önkéntesek voltak.

A szentmise, mint mindig, most is az imát kérők szándékára lett bemutatva. A zarándokok ismét számos kérést fogalmaztak meg. Mivel felolvasásuk több időt vesz igénybe, ezért azok a rádióközvetítés előtt hangzottak el. A szentmisének végtelen értéke van, így annak hatékonysága felől senkinek se legyen kétsége. Mindenki annyi kegyelmet nyer és kap, amennyire készségessé teszi önmagát a kegyelem befogadására.

Ezt segítette elő a közös rózsafüzér-imádság, az önmagunk felajánlása és az engesztelés a bűnökért, amelyeket Isten szeretete, embertársaink és önmagunk ellen elkövettünk. Kértük a kedves híveket, hogy a már régebben kiosztott emlékképekről imádkozva csatlakozzanak majd a közös imádságba. A szentmise méltóságteljes bemutatására és az azon való gyümölcsöző részvételre a közismert „Óh, én édes jó Istenem…” kezdetű csíksomlyói ének bodollói változatával készültünk.

Templomunk felszentelési titulusára emlékezve ismét tudatosítottuk, hogy a Szűzanya a Gábor angyallal való találkozása és igenjének kimondása után felismerte, hogy meg kell látogatnia idős rokonát, Erzsébetet, aki rászorult az ő segítségére. Szűz Mária elindult hozzá, vállalva a nehéz és kockázatos utat. A két asszony, Isten leányai, megnyílva Isten akaratának, boldogan találkoztak egymással.

Mi is örültünk annak, hogy együtt lehettünk! Köszönet és hála, hogy legyőzve félelmünket ismét vállaltuk az utazás fáradalmait – határon innen és határon túlról. Lélekben köszöntöttük Bartal Károly Tamás, jászóvári emeritus apát urat is, aki napokban töltötte be 91. életévét. Engedtük, hogy ismét megérintse mindnyájunkat a két édesanya találkozása és megértsük: az ember szíve és lelke akkor van a helyén, ha kész megnyílni Isten üzenetére. Imádkoztunk Európa népeinek lelki megújulásáért is, hogy hitvalló, az Egyház tanításáról tanúságtevő, Isten országának hűséges keresztény építői legyünk. Imádkoztunk az új iskolaévet kezdő fiatalokért, a pedagógusokért és a nevelőkért is, valamint a gyermekekre váró és vágyó családokért. Támogattuk azok kérését, akik ma is azért zarándokoltak el templomunkba, hogy kiesdjék egy-egy újszülött világra jöttét.

Az akolitusunk örömmel közölte azt is, hogy lelki találkozók egy hónap múlva, október 13-án, vasárnap félötkor kezdődik, amikor is megünnepeljük főegyházmegyénk alapításának 220., a bodollói találkozások 22. évfordulóját. A jeles évfordulókra való tekintettel a szentmisében megáldásra kerül Király Tamás, szobrász-restaurátor „Vir Dolorum – A fájdalmak férfija - Jézusszobra” és Szvorák Katalin, Kossuth és Liszt Ferenc díjas népdalénekes előadóművész becses jelenlétében, valamint anyagi és erkölcsi támogatásával a Kottás Harangszó 3. kiadása.

 Ha visszaemlékezünk, 3 éve, Ferenc pápa Budapesten a déli Úrangyala imádságot megelőzően, többek között következőket mondta: Kedves Testvérek! Az Eucharisztia jelentése: „hálaadás”. Ennek a szentmisének a végén, amely most bezárja a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust és a budapesti látogatásomat, én is szeretnék hálát adni és szívből jövő köszönetet mondani. Köszönöm a nagy magyar keresztény családnak - amelyet most szeretnék magamhoz ölelni - a különböző rítusaival, történelmével, a katolikus és más felekezethez tartozó testvérekkel együtt, akikkel a teljes egység irányába haladunk, hogy - ma itt együtt lehettünk. Az eucharisztikus himnusz 4. versszaka, amely végigkísérte ezt a kongresszust is, így hangzik: „A kereszt volt ezer éven reménységed oszlopa, most is Krisztus jele légyen jobb jövődnek záloga”. Kívánom nektek, hogy: a Kereszt legyen számotokra továbbra is a híd a múlt és a jövő között. Ragaszkodjatok továbbra is gyökereitekhez, amelynek éltető nedve a vallásos érzés. De, el ne felejtsétek, a földbe szúrt Kereszt nemcsak arra indít bennünket, hogy jól meggyökerezzünk, de arra is, hogy a magasba nyúlva, kitárjuk karjainkat mindenki felé. Arra hív, hogy ne elégedjünk meg csupán gyökereinkhez ragaszkodni, de merítsünk a forrásból és adjunk inni mindazoknak, akik korunkban szomjaznak. Azt kívánom nektek, hogy legyetek: megalapozottak és nyitottak, mélyen gyökerezők és másokat tisztelők. Isten éltessen benneteket!

Régen ti, magyarok, tiszteletből, Máriát úgy szólítottátok meg, mint Királynőt – Pátrónát! Nos, a „Boldogasszony, a ti régi nagy Pátrónátok” kísérjen és áldjon meg benneteket!

 Ezúton is köszönjük a becses együttlétet! Köszönjük a szép éneklést és énekvezetést.  Köszönjük papjaink áldott jelenlétét, Lorenzo atya magvas tanítását. Életutunkon kísérjen továbbra is az Anyaszentegyház áldása. Az Úr Jézus különös kegyelme vezessen bennünket továbbra is. Oltalmazza mindnyájunkat a Boldogasszony. Legyen hathatós közjárónk a szentek egész kara.