Légy a mi menedékünk és szószólónk...

2025. október 13-án a lelki találkozók 23. évfordulóján ismét nagy tisztelettel és szeretettel köszöntöttünk mindenkit a bodollói Sarlós-Boldogasszony filiális templomban, ahol immár 275. alkalommal tartottunk engesztelő imatalálkozót. A szentmise főcelebránsa és ünnepi szónoka, Excellenciás Kiss Endre András, a jászóvári premontrei rend apátja volt, akit 2025. szeptember 13-án benedikált és iktatott be hivatalába Excellenciás Dr. Stanislav Stolárik, rozsnyói megyéspüspök.

Nagy öröm volt számunkra az is, hogy két év után ismét köszönthettük templomunkban a Sajópálfalai híveket, akik autóbusszal érkeztek, hogy az ima, a szentségek méltó vétele és szent jelenlétük által erősítsük egymásban az összetartozás szálait a hitben, a reményben és a kölcsönös szeretetben – határon innen és határon túl.

Jelenlétünk úgy a templomban, mint otthon a készülékeknél a honlapunkon és a Mária Rádió, élő közvetítésének köszönhetően ismételt nemes jele és jelzése volt lelki, szellemi, kulturális, valamint történelmi összetartozásunknak a szűkebb pátriában.

Az excellenciás apát úrral ma együtt misézett: Gábor Bertalan, szepsi esperes-plébános, Fábry Péter, perényi plébános, esperes-helyettes, Szalay László nagyidai, Szabó József csécsi, Pásztor Lorenzo, kassai karitász lelkész, Makovics István beosztott jánoki lelkipásztor, Rastislav Gönci szepsi és Peter Nemec meczenzéfi káplán.

A liturgián orgonált és énekeket vezetette – Bányász Emőke, okleveles kántorasszony. Technikai munkatársak – Kuzma Norbert és Király Antal, okleveles mérnökök, valamint Cehelnik István, Simko Imre és Melega Mária a Mária Rádió önkéntesei voltak.

A szentmise az imát kérők szándékára volt bemutatva. A zarándokok ismét számos kérést fogalmaztak meg, amelyek megvalósítását és megvalósulását a rózsafüzér világosság titkainak közös imádsága által szerettünk volna jobban megérteni. A szentmise végén Szentségimádás volt: engesztelés a bűnökért, amelyekkel Isten, egymás és önmagunk ellen vétettünk.

A szentmise méltóságteljes bemutatására és az azon való gyümölcsöző részvételre a közismert csíksomlyói ének éneklésével készültünk. Az „Óh, én édes jó Istenem” kezdetű ének - bodollói változatát énekeltük.

A szentmise kezdetén Király Antal, templomatya, okleveles mérnök üdvözölte és köszöntötte az egybegyűlteket. Nagy örömmel állok itt és köszönöm kedves mindnyájukat – mondta. Örülünk és köszönjük az Úrnak, hogy - a 23 évvel ezelőtt, 2002. október 13-án egyházközségünk hívei a Fatimai zarándoklatukból hozott Mária-szobor elhelyezésével - havonta ima és engesztelő találkozót tarthatunk.

 A 23 esztendő alatt, sok minden történt. Ha visszaemlékezünk, tizenkilenc évvel ezelőtt - 2006. március 20-án - Erdő Péter bíboros úr először azért látogatta meg templomunkat, hogy együtt imádkozzon velünk népünk lelki megújulásáért és elhozza a 100 éves Makranci templom részére a nagy ajándékot – patrónusa, Szent István Király ereklyéjét, ami azóta fokozatosan kiegészült a feleség, Boldog Gizella és gyermekük, Szent Imre ereklyéjével, sőt Boldog IV. Károly, az utolsó osztrák császár és magyar apostoli király ereklyéjével is.

 A Bíboros atyával másodízben, látogatása 10. évfordulóján – 2016. május 13-án találkoztunk, amikor ünnepélyesen megáldotta a látogatása jubileumára készült szárnyas-oltárt, Király Tamás és Kiss Virág Glória alkotását. A szentmise végén került sor a Budapest XVIII. kerület egyházi iskoláinak és a szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont testvériskolai egyezményének aláírására is, valamint a Szepsiben épülő egyházi iskolaközpont alapkövének a megáldására. Hála Istennek, a magyar kormánynak és sok-sok jóakaratú ember összefogásának, ma örömmel jelenthetjük, hogy az egyházi iskola felépült és 2023. május 16-án a Bíboros úr, Érsekfőpásztorunk jelenlétében és kérésre meg is áldotta. A jelen iskolaévben már 287 növendék okításával és nevelésével folyik ott a tanítás – óvodai, alapiskolai és gimnáziumi szinten. Ma a rózsafüzér 5. titkát a szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont két növendéke – Lisovszki Áron és testvére Viola - imádkozták a makranci Golgotha ifjúsági csoport néhány tagja kíséretében.

 A Bíboros úr történelmi látogatását a Petőfi-év bicentenáriuma kapcsán az egyházi iskola udvarán egy fiatal tölgyfa és egy Petőfi - körtefa elültetéssel tettük emlékezetessé. Elsősorban azért, mivel tudván tudjuk, hogy a fa a szél kihívásaira gyökereivel válaszol.

 Igen, amit teszünk, igyekszünk mindent tudatosan tenni, mert szilárd meggyőződésünk, hogy előbb-utóbb mindnyájunk életében eljön egy pillanat, amikor rájövünk: kell, hogy legyen egy hely, egy nyelv, egy otthon, ahol az ember az övéi között, szeretetben, biztonságban élheti életét, ahová visszatérhetünk, ahol az élet nem hullik a semmibe.

 Vagyis ismételten tisztelettel kértünk mindenkit a templomban és otthon a készülékeknél, imádkozzunk és engeszteljünk továbbra is, hogy amikor majd - a ma még kételkedők, rádöbbenek az evangéliumi értékrend fontosságára és szükségességére - az itt élő hívek, tanulók és tanítók, nevelendők és nevelők példás és az evangéliumi értékekhez való tudatosan ragaszkodó élete gyümölcseként - legyen még haza, egyház és nemzet.

 Vannak dolgok, amelyeket emberek építenek és vannak dolgok, amelyek Isten kegyelméből növekszenek. Egyre nyilvánvalóbb, hogy ez a 2002. október 13-a óta itt összegyűlő lelki közösség is, Isten kegyelmének a műve.

 Lelki találkozóinkkal is azt szeretnénk bizonyítani és elérni, hogy a jövőben is legyünk egyek a hitben, a reményben, az örömben és a szeretetben. Keresni és választ találni arra, hogy Kelet-Európa és benne a Kárpát-medence népeinek közösen elszenvedett különféle sérelmei, megaláztatásai, a rágalmak, a hamis vádak és a szándékos féligazságok terjesztésének és a gyanúsítgatásoknak a leleplezése miként tágíthatja az Egyház belső és külső életterét – határon innen és határon túl.

 Szerény meggyőződésünk, hogy szentjeink, vértanúink és hitvallóink közös szenvedése a legmeggyőzőbb összetartozás. Az együtt szenvedők közössége (communio in compassione) ugyanis erősebb hangon beszél minden megosztó tényezőnél, minden leírt vagy kimondott szónál. Minden igehirdetésnél. Az együttszenvedés – compassion - több mint a közös nyelv, a dal és a dallam, a szokás, vagy a sajátos kultúra megélése.

 Most, amikor 23 év távlatából visszatekintünk, elmondhatjuk: nem sok idő, de nem is kevés. Hála Istennek van mire emlékezni, van miért hálát adni, de van miért engesztelni és bocsánatot is kérni. Hálát adtunk a megmaradásért és bocsánatot kértünk a kishitűségért, a könnyelműségért, a nemtörődömségért, hogy elfelejtettük – egymásra bízattunk. Sőt, érték bízatott ránk, hitben, kultúrában, erkölcsben és magatartásban.

 Köszönet és hála, hogy az értékőrzés átadásának és továbbadásának a kötelességét – nemzedékről, nemzedékre – itt, ezen a szent helyen is tudatosítjuk, erőt és bátorítást kérhetünk és kaphatunk a hogyanok felismeréséhez és megvalósításához.

 Ez a tény azonban felelősségtudatra is sarkall minket, mert ahogyan minden magatehetetlen, ajándékként érkező gyermek a megajándékozott együttérzése nélkül elpusztulna, úgy - bármennyire is furcsának tűnik - de az értünk emberré lett Isten is, nélkülünk nem valósíthatná meg terveit. Igenünkre vár. Beleegyezésünkre. Nem akarja, hogy elpusztuljunk.

 Ma is ezt bizonyította Excellenciás Kiss Endre András, jászóvári premontrei apát úr becses jelenléte közöttünk. Az idősebbek még emlékeznek arra, hogy az ötvenes években miként likvidálták a szerzetesrendeket, szüntették meg az egyházi iskolákat, zártak be templomokat, papokat, szerzeteseket, aktív, hívő Krisztus-követőket.

 Ma, amikor 23 év távlatából visszatekintünk, elmondhatjuk: ez ugyan nem sok idő, de nem is kevés. Hála Istennek van mire emlékezni, van miért hálát adni, de van miért engesztelni és bocsánatot is kérni.

 Hálát adtunk a megmaradásért és bocsánatot kértünk a kishitűségért, a könnyelműségért, a nemtörődömségért, hogy elfelejtettük – egymásra bízattunk. Sőt, érték bízatott ránk a hitben, a kultúrában, az erkölcsös magatartásban.

 Köszönet és hála, hogy az értékőrzés átadásának és továbbadásának a kötelességét – nemzedékről, nemzedékre – itt, ezen a szent helyen is tudatosítjuk, erőt és bátorítást kérhetünk és kaphatunk a hogyanok felismeréséhez és megvalósításához.

 Ez a tény azonban még nagyobb felelősségtudatra is sarkall minket, mert ahogyan minden magatehetetlen, ajándékként érkező gyermek a megajándékozott együttérzése nélkül elpusztulna, úgy - bármennyire is furcsának tűnik - de az értünk emberré lett Isten is, nélkülünk nem valósíthatná meg terveit. Igenünkre vár. Beleegyezésünkre. Nem akarja, hogy elpusztuljunk.

 Hála Istennek – sem a tatár, sem a török nem örök. Köszönet és hála, hogy a megmaradás érdekében mindig akadtak bátrak és elkötelezettek, akik keresték és kutatták és megértették az idők jeleit.

 Intézményeink léte, élni akarásunk jele. Kellő garancia arra, hogy a kapott és öröklött lelki, szellemi és kulturális adományok számunkra sem voltak hiábavalóak. Köszönjünk az együttgondolás nemes gesztusát!

 Köszönjük az Apát úrnak, hogy elfogadta meghívásunkat és az elsők lehettünk azok között, akiket megválasztása és beiktatása után volt szíves meglátogatni. Köszönjük útmutatását, papi és szerzetesi hivatását. Köszönjük, hogy elfogadta Isten tervét rólunk a szűkebb pátriában. A tisztelet, a megbecsülés jeleként átadásra kerültek a szeretet virágszálai és elhangzott az egyházi iskola igazgatóságának, tantestületének és diákjainak énekes jókívánsága.

 Balta Rita, diák szó szerint ezt mondta: „Excellenciás Apát úr! Mi, a legkisebbek és a legfiatalabbak is örömmel csatlakozunk a felnőttek kéréshez. Életvitelünkkel és magatartásunkkal készek vagyunk befogadni, őrizni és tovább adni áldott elődeink örökségét. Mi is kérjük imáit és útmutatásait, hogy mindnyájunk keresztény magatartása a Fészekben ezután is a legjobb tudásunk és lelkiismeretünk szerint formálódjon: Isten, család, haza, nemzet értékrendben, amelyet egyházi iskolánk mottója így fejez ki: Cum Deo, pro Patria et Invicem – Az Istennel, a hazáért és egymásért. Dicsértessék a Jézus Krisztus. Áldás - békesség. Dicsőség Jézus Krisztusnak.”

Életünket, magatartásunkat, vágyunkat és álmunkat visszhangozta a közösen elmondott felajánló ima is:

Boldogasszony Anyánk – régi nagy Patrónánk,

Te, aki tündöklően tiszta és egészen tiszteletreméltó vagy:

a legszebb Ajándék,

akit az emberiség az Istentől valaha is kapott!

Szűzanyánk, örökké szűzanya,

légy anyai közbenjárónk Fiadnál,

a mi Urunknál, Jézus Krisztusnál!

Vigyázz reánk és a szűkebb pátria minden gyermekére!

Vigasztald azokat, akik ide zarándokolnak!

Terjeszd ki anyai oltalmadat mindnyájunkra:

határon innen és határon túl!

Hittel valljuk Istenanyaságod!

Mind nagyobb szeretettel tisztelünk,

reménnyel kérlelünk és boldognak mondunk:

Boldogasszony, Anyánk, régi nagy Patrónánk,

Istentől küldött vigaszunk!

Erőnk a gyengeségben!

Fogadd el felajánló imánkat!

Mindnyájunk örömének tiszta forrása,

segíts, hogy mi is méltók legyünk,

Veled együtt örvendezni!

Ó, Üdvözítőnk édesanyja!

Segíts gyümölcsözően megélni a szerencsétlenséget és a szenvedést!

Segíts kiszabadulni a Sátán, a bűn és a gonoszság fogságából!

Födj be minket anyai palástoddal,

hogy az Írás Szavában, a szentségekben és embertársainkban

felismerjük Fiad hozzánk érkezését.

Édesanyai közbenjárásoddal segíts leküzdeni emberi gyengeségeinket.

Gyengéd kezeiddel kísérj bennünket,

az örökélet zarándokait, a lét teljességének útján járni.

Te, aki erős vagy, mert édesanyja vagy

Fiadnak, a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak,

és Benne, mindazoknak, akik őszinte szívvel szeretnek téged

és ragaszkodnak hozzád,

légy a mi menedékünk és szószólónk,

most és halálunk óráján. Ámen.