Köszönjük kedves mosolyát, hűségét és áldozatos szolgálatát...

Február 2-án, Urunk bemutatásának az ünnepén, templomainkban mi is arra emlékeztünk, hogy Szűz Mária és Szent József, negyven nappal az Úr Jézus születése után, bemutatták gyermeküket a jeruzsálemi templomban. A szokásnak megfelelően a szülők, Mária és József áldozatként két gerlicét vagy galambfiókát ajánlottak fel, és az Úrnak szentelték az elsőszülött Fiút. A mózesi törvény szerint előírt áldozat fölajánlásakor jelen volt Anna és Simeon is, aki a nemzeteket megvilágosító világosságnak nevezte az Úr Jézust. 

A világ világosságával való találkozás szimbólumaként alakult ki a gyertyaszentelés szokása. A gyertya, mint Jézus Krisztus jelképe az egyik a legrégebbi szentelmény. Már az ókeresztény korban Krisztus jelképévé vált: a gyertya önmagát fölemészti, hogy másoknak szolgálhasson.

Az Úr Jézus bemutatását (praesentatio Domini) Jeruzsálemben már a 4. században megünnepelték, ekkor még február 14-én, mivel karácsonyt január 6-án ülték. Attól kezdve, hogy az Úr Jézus születésének ünnepnapja december 25-ére került, az Úr Jézus bemutatását február 2-án kezdték ünnepelni.

A szentmise záró áldása előtt örömmel, tisztelettel és hálával köszöntöttük születése 15. évfordulóján az oltárszolgák egyik oszlopos tagját, Rudy Dávidot, akinek ezúton is szívből gratulálunk, köszönjük kedves mosolyát, hűségét és áldozatos szolgálatát.

Szent Balázs püspök hétfői ünnepe kapcsán a megjelentek és mindazok, akik a világhálón (352-ten) követték a liturgiát: Balázs-áldásban részesültek.

Róma a 7. században fogadta el e liturgikus napot, a Simeon és a Kisded Jézus találkozására utaló hypapante (találkozás) néven – ekkor találkozott először az Úr Jézus az emberiséggel, az emberekkel, akikért megtestesült. Az agg Simeon Felé fordulva, nagy örömmel ismerte fel Benne az üdvösség hozóját: karjába vette a gyermeket, és áldotta Istent, hogy megérhette ezt a boldog napot. 

Simeon hálaéneke, a Nunc dimittis (Lk 2,29–32) a papi zsolozsma állandó része, a kompletórium kantikuma.

„Bocsásd el most, Uram, szolgádat, 
szavaid szerint békességben,
hiszen már meglátták szemeim,
akit küldtél, az Üdvözítőt.
Őt adtad számunkra 
csodájára minden népnek,
hogy fényeskedjék az egész világnak,
mint választott néped dicsősége.”

A 10. századtól a nyugati egyház liturgikus könyvei egyre inkább Mária tisztulását emelték ki, és erről nevezték el az ünnepet: purificatio-nak. Majd a keleti egyház hagyományával teljes összhangban 1960 óta ismét az Úr ünnepeként, Urunk bemutatásaként tartjuk számon.

Az 1092-es szabolcsi zsinat a kötelező ünnepek közé sorolta. A 20. század elejétől tanácsolt ünnep, amikor is Egyházunk így imádkozik: Mindenható, örök Isten, egyszülött Fiadat ma emberi testünk valóságában mutatták be templomodban. Tisztítsd meg szívünket, hogy méltók legyünk egykor mi is megjelenni előtted. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.