Köszönet és hála mindazoknak, akik közreműködtek...

2026. február 18-án egyházközségünk hívő népe is csatlakozott a nagyböjti szentidő ünnepélyes megkezdéséhez. Hamvazószerda a nagyböjti szentidő kezdete. Az Egyház Hamvazószerdán, amint azt a neve is sejteti - szentmisében, vagy igeliturgia keretében az előző évben megáldott olajfa- vagy barkaágak elégetéséből nyert hamuval - jelöli meg a hívek homlokát.

Délelőtt a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont óvodásai, iskolásai, tantestülete és alkalmazottai is részt vettek a bűnbánati liturgián, ami harangzúgás közepette, ünnepélyes bevonulással vette kezdetét. A napi könyörgés után elhangzottak a szentírási szakaszok, amit homília követett, majd a hamu megáldása és a hamvazás következett. Az óvodások elmélkedésre egy pár gallyat kaptak. Felületesen szemlélve élettelenek, száraznak tűnnek. Feladatként a tantermekben vízbe téve, a nagyböjt folyamán végig kísérhetik kizöldülősüket és virágba borulásukat. Ilyen az Istenben, és az Istennel élt emberi élet is, ha az ima, a böjt, a jótékonykodás és a szentségek hatékony vétele által Benne élünk és vagyunk. Ezt a gondolatmenetet már az alsós és a felsős tagozatos diákok érthetőbben ízlelgették. A szertartás a hívek könyörgésével és a szentáldozással folytatódott, majd a Záró könyörgéssel és az ünnepi áldással ért véget.

Az intézet református felekezetű diákjai és pedagógusai református istentiszteleten vettek részt.

Koraeste magyar, majd szlovák nyelvű szentmise volt. Ezen a napon a liturgia egy ősi formulában mutatja be a nagyböjt lelki jelentését. „Ember, emlékezzél, porból voltál, porrá leszel.” „Tartsatok bűnbánatot és higgyetek az evangéliumban.” (Mk 1,15). Ezeket a szavakat ismétli a pap a hamvazkodás pillanatában. Ezzel valamiképpen visszatérünk az emberi történelem kezdetéhez, amikor a bűnbeesés után az Úr így szólt Ádámhoz: „Arcod verítékével eszed kenyeredet, amíg vissza nem térsz a földbe, amiből lettél. Mert por vagy és a porba térsz vissza.” (Ter 3,19). A hamvazkodás alatt a templomban a Vox columbellae énekkar énekelt.

Isten szava itt esendőségünkre utal, sőt a halálra, amely az emberi gyöngeség végső formája. Napjaink kulturális környezetében, amely annyiféle módon megpróbálja feledtetni a valóságot és a halál emberi mivoltát, a nagyböjti liturgia egyfelől emlékeztet a halál igaziságára, de másfelől bölcsességre int, és arra ösztönöz, hogy fogadjuk el azt a váratlan újdonságot, amellyel a keresztény hit megvilágítja a halál reménytelenségét.

A hamu, amit ma is a kezünkbe vettünk, és amivel megjelöltettünk, eszünkbe juttatta a semmit. A mulandóságot. Ember, emlékezzél, porból lettél és porrá leszel, amit elfúj a szél, vagy magába zár a föld.

A nagyböjti szentidő, a szent 40 nap gondolkodni hív, elmélkedni, látni és láttatni valóságot. Mi a valóság? Az ember csak egy marék hamu lenne?

Nem! A Teremtő Isten az embert saját képére és hasonlatosságára teremtette. Öröknek. Ez vigasz, de feladat is. Szép életet kell élnünk a mindennapokban, ami az örökkévalóságban lesz teljessé. Addig – ember, küzd és bízva bízzál.  A bizalom forrása és helye – az imádság. A küzdés tere a mindennapok kihívásai. Mindkettő önuralmat igényel.

Érdemes? Igen, hiszen ott, ahol az ember jót tesz – azonnal jobb lesz a világ. Ott, ahol rosszat teszünk, általunk rosszul, rondul, durvul a világ. 

A szertartásban azért is imádkoztunk közösen, hogy Isten segítségével a következő szent időben helyesen és jól éljünk, tanuljunk, szeressünk és viselkedjünk, hogy a nagyböjt ideje elősegítse egyéni és közösségi életünk lelki, szellemi és testi fejlődését.

Ezt segíti elő az iskola folyosóján kialakított liturgikus tér, ahol az óraközi szünetekben Szent József és a cseperedő Kisjézus szobra közelében lehetőség kínáltatik Isten szava magánolvasására, hogy mivel a Biblia az Úr népének a könyve, Isten igéje egyesítse gyermekeit és tegye egyetlen néppé őket. A Biblia ugyanis nem történeti könyvek gyűjteménye, nem is időrendi események leirata, hanem teljes egészében az ember átfogó üdvösségére irányuló kinyilatkoztatás, ami az ember részéről válaszra válasz. Kölcsönös dialógust, párbeszédet igényel. Az üdvösség céljának elérése érdekében a Szentlélek alakítja át az emberi szót - Isten szavává.

Jó tudni, hogy a Szentlélek szerepe nélkül az ember könnyen átcsúszik fundamentalista magyarázatokba, amitől mindenkinek bölcsen távol kell maradnia, ahogyan arra Pál apostol is emlékeztet: „A betű öl, de a Lélek az, aki éltet” (2Kor 3,6). A Szentírást az Egyházzal és az Egyházban, és ugyanazzal a lelkülettel kell értelmezni, mint ahogyan azt megírták. Jézus Krisztussal, akiben a kinyilatkoztatás beteljesedett, és aki a Szentlélek által folytatja tevékenységét, továbbra is sugalmaz az Egyháznak a Szentírás tanításában: az Egyházzal, az Egyházban, az Egyházért.

Örülünk, hogy együtt kezdtük el a nagyböjti szentidő ünneplését, a 40 napos zarándokutunkat, amely elvezet minket az Úr Húsvétjának öröméhez. Zarándokutunknak ezen a szakaszán sem vagyunk egyedül. Az Egyház a kezdetektől fogva velünk tart és támogat bennünket Isten Szavával, és az Úr szentségeivel. Isten Szava magában foglalja lelki életünk programját és bűnbánatra hívó elkötelezettségünket. A szentségek vétele pedig megerősít, bátorít és segít minket tökéletesebben járni életünk útját.

Adja Isten, hogy a nagyböjti szentidőben buzgóbban imádkozzunk és odaadóbban gyakoroljuk az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit. Nagyböjti zarándokúton kísérjen bennünket az Úr segítsége és a mindig az Istenre figyelő és Benne élő Szűzanya példája és oltalma. Köszönet és hála mindazoknak, akik közreműködtek a liturgia méltóságteljes ünneplésében.