Jó lenne...

Advent II. vasárnapján templomaink adventi koszorúin mi is meggyújtottuk a második gyertyát, annak jeléül, hogy nagylelkűséggel várjuk Krisztus Urunk érkezését. Krisztus itt élt közöttünk. Egyéni és közösségi életutunk végén újra eljön - ítélni élőket és holtakat. Ám, addig sem hagy bennünket magunkra. Itt hagyta nekünk önmagát, Testét és Vérét, hogy amíg második eljövetelét várjuk, rejtetten mindig köztünk lehessen. Szól hozzánk a Szentírás szavában, hogy útbaigazítson minket. Erősít bennünket szentségeiben. Vizsgáztat mások szükségleteiben. Értékeljük lehetőségeit? Súlyos kérdések!

 Boldogok, akiket készen talál, amikor megérkezik – szavában, szentségeiben és embertársainkban! Ne legyünk ábrándozók, vágyálomkergetők. Életünkben jelen van a jó és a rossz egyaránt. Az Úr Jézus példája szerint mindnyájunknak meg kell küzdeni a kísértésekkel, a hamis dolgokkal, hogy hűségeseknek és a nagylelkűeknek bizonyuljunk.

 Ennek jele volt többek között a mikulási szerény adományozás is. Nagy köszönet és hála érte.

 A gyertyák szaporodó és növekvő fénye, továbbra is jutassa eszünkbe: az élet örök búcsúzás, jó lenne távozáskor fényt hagyni, mint a Messiás.