Ismét együtt...

2023. november 13-án, immár 252. alkalommal gyűlt össze ismét lelki találkozóra az engesztelni vágyók egy maroknyi serege a bodollói Sarlós-Boldogasszony filiális templomba. Hála Istennek többen voltunk, mint a közelmúltban, de a korona-vírusjárvány negatív hatása sajnos, még mindig érezhető, ám bizakodunk, hogy fokozatosan egyre bátrabbak és kitartóbbak leszünk.

 Ma népünk összes szentjére és boldogjára is emlékeztünk. Ma van a magyar mindenszentek ünnepe. Eredetileg november 6-án volt az egyházmegyék ereklyéinek emléknapja, megemlékezve azokról a szentekről, akiknek az ereklyéit az egyes templomokban tisztelték. A mai napon tehát nemcsak rájuk emlékeztünk, hanem mindazokra is, akiknek nincs külön ünnepük, de itt éltek a Kárpát-medencében, akár a honfoglalás előtt, vagy utána. Névtelen szentek ők, egyháziak és világiak, férfiak és nők, akik hősies fokon gyakorolták a keresztény erényeket. Vannak köztük olyanok is, akiket a népi kegyelet és az emberemlékezetet meghaladó kultusza övez, de köztük vannak a hétköznapok ismeretlen hősei és szentjei is, a mindennapok vértanúi és Istenbe temetkezett misztikusai. Mivel népeink köréből sarjadtak, ezért Isten színe előtt különösen is számíthatunk testvéri segítségükre. Megkülönböztetett említésre méltóak többek között a radi minorita vértanúk, név szerint Iglódi István, minorita novícius, aki hitvaló vértanúként halt meg 1639. november 6-án a kisgéresi erdőben.

 Lelki találkozónkra - szentjeinkre emlékezve - ismét elhoztuk a makranci templom féltve őrzött kincseit: az első szent magyar család ereklyéit - Szent István király, Boldog Gizella és Szent Imre ereklyéit, kiegészítve Boldog IV. Károly ereklyéjével. Figyelmezetésül és bátorításul Szent II. János Pál pápa 2000-ben, a Nagy Jubileum évében a Szent Péter Bazilikában, az ott egybegyűlt zarándokoknak mondott szavait: Ne felejtsétek, történelmetek egy szent királlyal, sőt egy szent családdal kezdődik!

 A minap főtisztelendő Bereczki Miklós, tiszteletbeli apát, sárospataki plébános, diakónusa és az Erzsébet nővérek kíséretében Sárospatakról, Árpád-házi Szent Erzsébet szülőhelyéről, a szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyház Iskolaközpont kápolnájában szentmisét mutatott be, ahová elhozta a sárospataki plébániatemplom szintén féltve őrzött kincsét, nemzetünk egyik legismertebb szentjének koponyacsont-ereklyéjét, hogy szellemi, lelki jelenléte emlékeztesse a jelenlevőket a jótékonyság, a tettrekészség, a sorsközösség vállalás nagyszerűségére. A nővérek megígérték, hogy a közeljövőben az iskolának hasonló relikviát ajándékoznak, ami a kápolnában felállítandó harangláb központi részében nyer majd állandó elhelyezést.

 Amint az közismert a Szentírásból, Jákob fia József, akit testvérei irigységből adtak el Egyiptomba, de miután csodálatos módon megmenekítette népét és rokonságát az éhhaláltól, halála előtt meghagyta testvéreinek: „ha én meghalok, és Isten meglátogat benneteket és visszavezet titeket ebből az országból arra a földre, amelyet Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak esküvel megígért… vigyétek el csontjaimat magatokkal!” (vö. Kiv 13,19-24).

 Életutunkon, itt a Kárpát-medencében, szentjeink és boldogjaink életvitelében jó visszaemlékezni Isten csodálatos tetteire népünk körében. Áldott csontdarabjaik emlékeztessenek bennünket keresztény gyökereinkre és azokra a kegyelmi adományokra, amelyekkel Isten elhalmozta népünket, hogy a megannyi viszontagság, külső és belső ellenségeskedés ellenére – hála Istennek, megmaradtunk, itt vagyunk és készek vagyunk megvalósítani a Gondviselés további tervét velünk és általunk.

 Ma volt édesanyanyelvünk napja is. Imádkoztunk, hogy kincsünket, ősi örökségünket az evangélium tanításának fényében és hitében megőrizzük és azt gyermekeinknek és unokáinknak kamatoztatva továbbadjuk.

 Egy alkalommal külföldieket kérdeztek meg, hogy szerintük melyik szavunk a legszebb magyar szó. A válasz, a legszebb magyar szó - a cipőfűző. Megkérdezték a közismert nyelvészt is, Grétsy László tanárt, hogy szerinte melyik a legkedvesebb magyar szó? Ő, ezt válaszolta: hogy melyik a legkevesebb magyar szó, arra nem tudok válaszolni, mert az annyira a pillanatnyi lelkiállapotomtól függ, ezért jólélekkel nem is vállalnám közzétételét, de szívesen megmondom, hogy melyik a legszebb tíz magyar szó! Íme: béke, boldogság, csalogány, édesanya, gyermek, hópehely, pillangó, szerelem, szivárvány, varázslat – sorolta a nyelvészszakember, aki listája kialakításakor az egyes szavak jelentés és hangzásbeli szempontjait vette figyelembe.

 Az elmondottak tudatában, mit kívánhatnánk? Maradjunk továbbra is felelősségteljesen egyek! Lelki, szellemi, kulturális és anyagi értékeink megosztásában legyünk nagylelkűek. Legyen mindnyájunk számára zsinórmérték: Isten, egyház, haza, család, nemzet, anyanyelv, kultúra – mindez az evangélium tanításának a fényében. Jöjjünk ide máskor is, s ha személyesen nem is tudunk, legalább virtuálisan. Imádkozzunk, könyörögjünk, hogy összetett és olykor nagyon bonyolult világunkban felismerve az idők jeleit, ragaszkodva gyökereinkhez, merjünk továbbra is a lehető legjobbat cselekedni. Adja Isten, hogy életünk egy-egy kisarkított helyzetében, ránk is vonatkozzon az ősi mondás: lehet, hogy már más nyelven tanulsz, és más nyelven írsz, de magyarul álmodsz és magyarul sírsz.

 Ma volt a szegénység elleni küzdelem 7. világnapja is. Ferenc pápa szavait idézve eszünkbe juthat, hogy a szegénységben létezik egy paradoxon - ellentmondás, amit nem könnyű elfogadni, mert szembemegy az emberi logikával, amikor azt állítja, hogy: Van egy olyan szegénység, ami gazdaggá tesz. Szent Pál apostol Jézus Krisztus „kegyelmére” hivatkozva meg akarja erősíteni azt, amit az Úr maga hirdetett, nevezetesen, hogy az igazi gazdagság nem abban áll, hogy „kincseket halmozunk fel a földön, amiket a moly meg rág, és a rozsda megemészt (Mt 6, 19). Az igazi gazdagság a kölcsönös szeretetben van, amely arra késztet bennünket, hogy hordozva egymás terheit, senki ne maradjon köztünk elhagyottan kizárva.

 Az elmúlt években a megélt gyengeség és az emberi korlátok tapasztalata, napjainkban pedig a globális következményekkel járó háborúk tragédiája figyelmeztet mindnyájunkat: nem azért vagyunk a világon, hogy túléljük napainkat, hanem azért, hogy mindenki méltó és boldog életet élhessen. Az Úr Jézus evangéliumi üzenete feltárja nekünk, hogy van olyan szegénység, amely megaláz és megöl, de van egy másik szegénység is, s ez az Úr Jézus szegénysége. Isten - Fiában, Jézus Krisztusban ezt az utat választotta és követte. Szegénnyé tette önmagát értünk, buzdítva és bátorítva mindnyájunkat arra, hogy a mi életünk is megvilágosodik, átalakul, és olyan értékre tesz szert, amelyet a világ nem ismer, ezért önmagától nem is tudja adni, de ha az Urat követjük, életünk értelmes és értékes lesz Isten és ember előtt egy örökkévalóságon át.

 Sajnos, a koronavírus-járvány következtében még mindig nem láthattuk a megannyi sok járművet a határ mindkét oldaláról – mint korábban. De köszönjük, hogy a bátrabbak már visszaindultak. Köszönjük azt is, hogy többekkel legalább lélekben, az éter hullámhosszán vagyunk együtt. Szükségünk van erre a kölcsönös megerősítésre, mert lám, a mi időnk sem könnyű. A mi nemzedékünk sem kivétel. A sorozatos megpróbáltatásokból nekünk is ki kell venni a részünket. Adja Isten, hogy a napjaink ránk eső próbatétel-mozzanata minket se keserítsen el. Áldott elődeink életpéldája bátorítson bennünket is észrevenni az idők jeleit, a különböző helytállásban megcselekedve és nem feledve közismert mottónkat: Múltunk a reményünk – Krisztus a jövőnk!

 Tisztelettel közöljük, hogy a legközelebbi találkozónk december 13-án, szerdán lesz, félöt órai kezdettel, amikor esperesi körzetünk papjai szolgálatában lehetőségünk lesz elvégezni karácsonyi bűnbánatunkat.