Húsvéthétfő

A Bodrogközben, Vékén, Bacskában, Kisgéresben, Radban, de más településeken is többek között a nagyobb fiúgyermekek így verselnek, mielőtt meglocsolnák a lányokat és az asszonyokat.

 Megrendült a világ és elsötétedett,
midőn Krisztus Urunk a keresztfán szenvedett.
Sírtak a tanítványok, zokogva siratták,
mint szerető gyermek a jó édesanyját.

De harmadnap múlva megnyílt a sír szája,
kilépett belőle az egek Királya.
Ezzel mutatta meg Krisztus, hogy lesz feltámadás.
Feltámadt Krisztus húsvét ünnepére,
dicső koronája fénylett a fejébe.

Eljöttem e háznak megtisztelésére,
s ha a házigazdának nem esne terhére,
váltsa meg a lányát, kérem szeretettel,
hadd öntsem meg fejét egy kis rózsavízzel!
Viruljon orcája minden nap szépséggel,
áldja meg az Isten friss jó egészséggel!

Nesze hát rózsavíz, gyöngyöm, gyöngyvirágom,

hol a tojás, piros tojás, a zsebembe várom!

Templomainkban a szentmise kezdetén vizet szenteltünk: Mindenható Urunk, Istenünk! Hallgasd meg kegyesen néped könyörgését, hogy amikor megemlékezünk csodálatos teremtő és még csodálatosabb megváltó művedről, jóságod tegye áldottá † ezt a vizet számunkra! Mert arra teremtetted, hogy termékenységet adjon földünknek, felüdítse testünket és tisztára mossa. De irgalmas szereteted szolgálatára is vizet rendeltél, mert víz által oldottad meg a Vörös-tengernél néped rabságának bilincsét, és szomját is vízzel oltottad a pusztában. A próféták azt az újszövetséget hirdették, amelyet az emberekkel víz által kötni akartál. És megromlott emberi természetünket végül is újjá alkottad az újjászületés fürdőjében a Jordán vize által, amelyet Krisztus keresztsége megszentelt. E víz legyen keresztségünk felvételének emléke, hogy együtt örvendjünk testvéreinkkel, akik húsvét ünnepén részesültek benne. Krisztus, a mi Urunk által. - Ámen.

A pap meghintette önmagát, a segédkezőket, majd az egész népet, ezzel is megtisztelve leányainkat és asszonyainkat, megköszönve nekik mindazt, amit családjainkért, közösségeinkért végeznek. 

A pap visszatérve az oltárhoz folytatta a szentmisét, mint máskor.

A húsvét előtti utolsó tanácsülés témája Jézus pere volt, s alighogy véget ért az ünnep, ismét csak Jézus miatt kénytelen összegyűlni a főtanács. Az a tanácskozás Jézus elítélésével ért véget, ezúttal pedig feltámadásának hírét akarják elfojtani. Mindkét akció mögött a Mammon képét öltő, gyilkos sátán áll: Jézus kézre kerítéséért Júdásnak fizettek, most a katonákat vesztegetik meg. Minden ott folytatódik, ahol Nagypénteken abbamaradt? Látszólag semmi sem változott: körös-körül az alvó város szellemi-lelki közönye terpeszkedik, a történelem vakon és céltalanul megy tovább a maga útján, hogy maga alá temessen mindent és mindenkit, aki gőgösen azt képzeli, meg tudja változtatni a világ sorsát.

De vajon valóban ez a helyzet? Nézzük csak a sírtól sietve távozó asszonyokat, akiket a Feltámadott a tanítványokhoz küld, azzal az üzenettel, hogy menjenek Galileába. Figyeljük meg Pétert, amint a tizenegy kíséretében, lélekkel és erővel eltelve, hangos szóval tanúskodik Jézus feltámadásáról. Valami mégis megváltozott: gyökeres fordulatot vett a tanítványok élete, akik álmaik csúfos kudarca után megszégyenülve kullogtak haza. Jézus ismét összehívja őket, és küldetést bíz rájuk, mely az egész világhoz szól. A történelem mégsem vak és céltalan többé – Jézus adott neki új irányt és célt, a Feltámadott. És összefoghatnak a gonoszság erői, hogy mindezt megpróbálják elleplezni, bagatellizálni, hitelteleníteni – erőfeszítéseik sorra kudarcot vallanak.

Megdicsőült Urunk Jézus, add kegyelmedet, hogy a Veled való húsvéti találkozás új irányt, célt, lendületet adjon életünknek. Segíts kilépnünk az álmos közömbösségből, az alacsony érdekek megvesztegethető kiszolgálóinak sorából, és tedd készségessé szívünket, hogy az élet jó hírét, a feltámadás örömét és békéjét továbbadjuk mindazoknak, akikhez küldesz bennünket.