Hűséggel, szeretettel, buzgón és odaadóan...

2025. augusztus 24-én, Makrancon az idei Szent István-napi búcsú a falu szülöttje, főtisztelendő Dr. Szalay László, nagyidai plébános vezetésével történt, akivel együtt misézett Gábor Bertalan, pápai káplán, szepsi esperes-plébános.

Az áldott elődök – 118 évvel ezelőtt, az 1907-ben felszentelt templomukat - az ősi templom örököseként - Szent István Király tiszteletére emelték. Új oltárát, amelyben fokozatosan nyertek elhelyezést az első szent magyar család: Szent István Király, Boldog Gizella és Szent Imre ereklyéi - 18 éve, 2007. április 21-én konszekrálta az akkori főpásztor, Mons. Alojz Tkáč, kassai érsek, akinek Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek 2006. március 20-án Bodollón ajándékozta a Szent István Király ereklyét.

Az első ereklyés körmenetet - 13 éve - 2012. augusztus 20-án tartották, szintén a falu szülöttje, főtisztelendő Dr. Szalay László, nagyidai plébános atya vezetésével, aki a körmenet kezdetén megáldotta a templom új toronyóráit is. A második körmenetet, 2013. augusztus 20-án, a falu egy másik pap-szülöttje, főtisztelendő Gajdo József atya, az akkori jánoki plébános vezette. A harmadik körmenet után 2014. augusztus 20-án, főtisztelendő Bartal Károly Tamás, jászóvári apát által került megáldásra a Fénykereszt, ezzel is jelezve, hogy az itteniek bízva bíznak a kereszt-áldozat végső győzelmében. Hittel vallják, hogy az irgalom, a megbocsátás és a szeretet előbb – utóbb mindenkit meggyőz az élet értelméről és értékéről. A negyedik körmenetet 2015. augusztus 20-án tartották, amikor is felszentelésre került a templom külső falán elhelyezett - Az első szent magyar család domborműve. Az ötödik körmenetet 2016. augusztus 20-án tartották azzal a különös felismeréssel, hogy a hord-állvány központi részét képező Szent Jobb - szimbólum nagyvalószínűség szerint a hajdani kassai országzászló felső része volt. A hatodik körmenetet 2017. augusztus 20-án főtisztelendő Bartko Elek, az akkor jubiláló somodi plébános, címzetes esperes vezette. 2018. augusztus 20-án, a hetedik körmenetet az ugyancsak jubiláló, jászóvári emeritus apát, Bartal Károly Tamás, gyémántmisés atya tartotta. 2019. augusztus 20-án, a nyolcadik körmenetet a helyi esperes-plébános vezette, pappá szentelése 45. évfordulója emlékére. 2020. augusztus 23-án, az egyházközségnek becses vendége volt Excellenciás Habsburg György főherceg, nagykövet és fia, Károly – Konstantin, akik a templom főoltárába - ahol őrzik az első szent magyar család ereklyéit – unoka és dédunokaként, ünnepélyesen elhelyezték az utolsó apostoli király, Boldog IV. Károly, osztrák császár ereklyéjét is. 2021. augusztus 22-én, a búcsúi szentmise végén, tehát a kilencedik körmenetben, immár egy négyes ereklyét – Szent István, Boldog Gizella, Szent Imre és Boldog IV. Károly ereklyéit - helyezték az ősi, Szent Jobb jelképre, amelynek eredeti helye nagyvalószínűség szerint – Kassa volt. Fényképpel bizonyítható, hogy Kassán a Szent Mihály kápolna közelségében állt egykor az országzászló, annak rúdja tetején volt az itt látható Szent Jobb - szimbólum. A II. világháború háború után az emlékművet eltávolították. A szimbólum titokban Makrancra került. Véletlenül találtak rá 2001. június 24-én, egy nyári-konyha padlásán, a kémény mögé rejtve.

Miután a szimbólumot a Béres-testvérek restaurálták és ereklyehordozóvá alakították, azóta az egyháztanács tagjai veszik azt a vállukra, hogy felsorakozva az áldott elődök ereklyéi mögé, lélekben nyomukba szegődjenek, jelezve: életútjukat ők is úgy akarják járni, hogy tiszták, hősök és szentek legyenek. Ezzel is kifejezve készségüket, hogy a múlt örökségéhez hűen akarnak ragaszkodni, hiszen „az atyák azért atyák, hogy fiaikat gyámolítsák, a fiak pedig azért fiak, hogy szüleiknek szót fogadjanak” - olvasható az Intelmek 8. pontjában, illetve megélve Illyés Gyula, írónk immár szállóigévé vált mondását: A fa a szél kihívásaira, gyökereivel válaszol.

A hagyományokhoz híven szentmise után az idén is ereklyés körmenet volt a Csángó üdvözlégy-et énekelve a helyi Cserépszín éneklőcsoport vezetésével. Ünnepség az Újkenyér megáldásával és ünnepi áldással zárult. A szentmise végén Dr. Szalay Gábor, polgármester mondott köszönetet: az Cserépszín és a Golgotha ifjúsági éneklőcsoportnak, az önkormányzati és az egyházközségi képviselőtestület tagjainak az aktív és készséges együttműködésért. Ismételten kifejezte reményét: senki nem bánta meg, hogy az idén is a becses időt velük, náluk és köztük töltötte. Arra is kérte a megjelenteket, hogy vigyenek haza magunkkal egy-egy megáldott zsemlét. Otthon törjék meg és fogyasszák el szeretteikkel. A megáldott kenyér legyen jele és eszköze az összetartozásnak és a megmaradásnak azon helyen, ahová Isten születni engedte őket. Vigyék el szívükben a 708 éves első írásos /1317/ említésű Makranc jó hírét. Mondják el, hogy az országhatár közelében van egy falu:

• ahol sok-sok nehézség és akadály ellenére élnek még emberek, akik bátran állnak őrt a strázsán,
• van egy hely - a templom – ahol lelki erőt kapnak,
• van egy jel - a kereszt - aminek fényében életértéket lehet élni,
• van egy négyes ereklye – amelyből reményt lehet meríteni az értékek mentéséhez és továbbadásához,
• és van egy fa, amelyet Ferenc pápa csíksomlyói látogatása emlékére ültettek a nyeregből hozott földbe keverve.

Az egybegyűltek tisztelettel és szeretettel köszöntötték a jubiláns lelkipásztort, főtisztelendő Dr. Szalay László nagyidai plébánost, aki az idén ünnepli pappá szentelése 40. évfordulóját. Ezúton is köszönjük neki, hogy ismét hazalátogatott, oda, abba a templomba, ahol 40 évvel ezelőtt bemutatta az első szentmiséjét. Köszönjük hűséges, szorgalmas, kitartó papi szolgálatát, a különös kocsis-lovas lelkipásztorkodását. Köszönjük JUDr. Szalay Gábor polgármester úr párját ritkító közéleti és társadalmi szolgálatát népünk körében. Köszönjük egyházközségünk oszlopos tagjának, Lisovszki Gézának az ötletes és áldozatos evangelizációt a fiatalok között.

Mindhárman a köszönet, a hála és a megbecsülés jeleként, a Rosa Mystica vándormadonna emlékképét kapták. Köztudott, hogy a Szűzanya, aki először 1947 tavaszán jelent meg a Brescia - környéki Montichiari kisváros kórháza egyik szobájában Pierina Gilli 36 éves ápolónőnek, három szót mondott: ima, bűnbánat, engesztelés. Később azt is kérte, hogy minden hónap 13. napja legyen az ima és az engesztelés napja. És magunkhoz véve az Oltáriszentséget, október 13. legyen az engesztelő szentáldozás világnapja.

Amikor 2002. október 13-án Bodollón - a kérésről mit sem tudva, spontán módon megtartottuk az első Fatimai engesztelő imatalálkozónkat - még csak nem is sejtettük, hogy egy különös kérésnek teszünk eleget. Idővel azonban látva-látjuk, hogy Isten a görbe vonalakkal is egyenesen ír.

Ezért, az ismert tények kapcsán, tisztelettel és szeretettel kértünk mindenkit, folytassuk közös imánkat, tartsunk rendszeresen őszinte bűnbánatot, további életünk legyen a kölcsönös kiengesztelődés és a megbocsátás jele és példaadó iránymutatója. Az emlékkép pedig - a Szűzanya ígérete alapján sejtesse meg, hogy ahová elviszik az ő vándorszobrát és képét - Isten különös kegyelme folytán, Ő is jelen van.

A templomi ünnepséget közös agapé követett a helyi kultúrház nagytermében, ahol a kitüntetetteket ismételt nagy örömmel köszöntötték a meghívottak, kérve számukra az Úr Jézus áldását, a Szűzanya oltalmát, védőszentjeik esedezését, hogy sajátos munkájukat a jövőben is mindenki hűséggel, szeretettel, buzgón és odaadóan végezze.