Hűséges Krisztus-követők...

Bodollón 2025. május 13-án, a Fatimai jelenések 108. évfordulóján az ünnepi szentmise főcelebránsa Excellenciás Majnek Antal, emeritus munkácsi megyéspüspök atya volt, akivel együtt misézett Ing. Mgr. Fábry Péter, perényi plébános, esperes-helyettes, Dr. Szalay László, nagyidai, Mgr. Susko Mihály buzita, Dr. Száraz János István somodi plébános, Mgr. Makovics István jánoki kihelyezett lelkész, Mons. Gábor Bertalan, esperes-plébános. Orgonált, és az énekeket Bányász Emőke, okleveles kántor vezette.

 Köztudott, hogy az első világháború szörnyű vérzivatart zúdított az egész világra, sok-sok könnyet, gyászt, fájdalmat és ínséget okozva. 1917. május 13-án a portugáliai Fatimában a Szent Szűz megjelent három pásztorgyereknek: Lucia Santosnak, valamint Francesco (Ferenc) és Jacinta (Jácinta) Martónak, és engesztelésre, imádságra és bűnbánatra szólította őket. A jelenések a következő hónapokban a 13. napon megismétlődtek. Az utolsó jelenéskor, október 13-án történt a „napcsoda”, amelyet előre jelzett a Szűzanya.

Urunk, Jézus Krisztus a kereszten Szent Anyjára bízta az egész emberiséget, és a Szent Szűz valóban hathatós közbenjáró volt a történelem folyamán. Gondoskodó, féltő anyai szeretetének megnyilatkozása a fatimai jelenéssorozat is. II. János Pál 2000. május 13-án Fatimában boldoggá avatta Ferencet († 1919. április 14.) és Jácintát († 1920. február 20.). Ünnepük: február 20. Lucia 2005. február 25-én költözött az örökkévalóságba.

 44 éve, hogy 1981. május 13-án - amikor szent II. János–Pál pápa Rómában a Szent Péter téren a gépkocsijával áthaladt a lelkes hívek között - Ali Ağca egy félautomata pisztollyal négyszer rálőtt. Egy golyó a gyomrát, egy - 1 milliméterrel a hasi ütőér mellett - egy a jobb mutatóujját és egy pedig a jobb karját találta el. A pápát azonnal kórházba szállították. A hatóságok bizonyítékokat keresve, átfésülték a helyszínt. A merénylő bűntársa, Çelik pánikba esett és elmenekült, anélkül, hogy tüzet nyitott volna, vagy felrobbantotta volna az elkészített bombáját.

1982. május 13-án - 44 éve – szent II. János-Pál pápa Fatimában hálát adott megmeneküléséért és megismételte a Sancta Magore bazilikában, az 1981. június 7.-re, a konstantinápolyi zsinat 1600. és az efezusi zsinat 1550. évfordulójára tervezett, de az ellene elkövetett merénylet miatt, csak hangfelvételről elhangzott imáját. A merénylet május 13-án, 17 óra 17 perckor történt. A 44. évfordulón, a nyári időszámítás következtében: 18 óra 17 perckor volt. Lelki találkozónkon – itt Bodollón - ebben az időben Szentségimádás volt, amikor a kihelyezett Oltáriszentség előtt emlékeztünk erre a tragikus, de végül is győzelemmel végződő eseményre, mert a merénylő ugyan pontosan célzott, de Szent II. János-Pál szavai szerint: "mivel a golyó pályáját egy anyai kéz vezette, ezért a haldokló pápa megállt a halál küszöbén."

Május hónap minden napján az ősegyház mintájára a hívek Szűz Mária különös közbenjárását kérik, és együtt emelik fel könyörgő szavukat Istenhez, napjainkban mindenekelőtt az ukrajnai háborús konfliktus békés rendezéséért, de minden más feszültség megoldásáért is, hogy a békétlenségek térségében újrainduljon a társadalmi és a gazdasági élet.

 A szentmise Bodollón is, mint mindig, most is a jelenlevőkért, az adakozókért, valamint a kért szándékokra volt bemutatva, megkülönbözetett hangsúllyal a fiatalokért. Tettre kész technikusaink áldott közreműködésével a Mária Rádió és az internet segítségével hallhatóak, plébániánk honlapja, „jutub” adásában láthatóak voltunk, sőt visszanézhetőek. Köszönjük a nagyszerű lehetőséget.

 Ma is megkülönböztetett szeretettel köszöntöttük a határ másik oldaláról érkezett zarándokokat, mindenek előtt főtisztelendő Majnek Antal emeritus munkácsi megyéspüspök urat, aki elfogadva érsekfőpásztorunk, Bernard Bober meghívását, ünnepélyesen felszentelte a bodollói templom újabb ékességét: Király Tamás szobrászművész – „A fájdalmak férfija” című alkotását. A szobor emberközeli elhelyezése szándékos volt. Szeretnénk, ha minél közelebbinek tudnánk magunkhoz az értünk emberré lett Istent, hogy közelsége bátorításul szolgálhasson az idők jeleinek jobb felismerésére.

 Örültünk, hogy úgy, mint egykor az Ősegyház tagjai az első Pünkösdkor Jeruzsálemben, most mi is együtt imádkozhattunk egy hiteles apostolutód vezetésével, hogy legyen továbbra is bátorságunk – Istenbe és egymásba kapaszkodni, az Egyházzal, az Egyházban, az Egyházért. Reméljük, hogy imádságos jelenlétünk továbbra is kézzelfogható bizonyítéka annak, hogy a munkácsi, a kassai és az egri főegyházmegye határ menti csücskeiben is élnek olyan hívek és lelkipásztorok, akik az Úr intésére mindig készek a mélyre evezni.

 A szobor ünnepélyes felszentelése után a jelenlevők elimádkozták a rózsafüzért, amit szentmise, majd engesztelő és könyörögő Szentségimádás követett: a családok, az egyházak és a népek felajánlása a Szűz Mária Szeplőtelen Szíve oltalmába. Nevezetesen e tájon élő magyarok és nem magyarok: szlovákok, csehek, németek, lengyelek, ruténok, romák, hívők és kevésbé hívők felajánlása, Mária gyermekeiként, hiszen Ő Anyja Fia minden testvérének.

 Az ukrajnai háborús konfliktus mielőbbi békés rendezése reményében Szűz Mária Szeplőtelen Szívébe helyeztük önmagunkat. Oltalmát kértünk azzal a tudattal, hogy nem elég csak Mária tiszta, megsebzett arcára tekinteni, de tekintetéből ki kell olvasnunk mindazt, ami népeink lelkiismereti megújulásához szükséges. Ezért könyörögtünk védőszentjeink, valamint lélekben a szűkebb pátria püspökeivel és papjaival együtt, hogy Szűz Mária járjon közben értünk: Isten fordítsa javunkra megpróbáltatásainkat. Ezzel az imánkkal fejeztük ki sorsközösség vállalásunkat egyházmegyéink főpásztoraival, akik a világban, az egyházban és hazánkban ezen a napon, május 13-án népeink, nemzeteink és önmagunk érdekében tettek. A Boldogasszonyra bízva egész életünket, minden örömünket, bánatunkat és szenvedésünket, mindazt, amik vagyunk, és amink van, egész múltunkat, jelenünket és jövőnket.

A szentmise végén Király Antal, okleveles mérnök, templomatya mondott köszönetet az összetartozás bizonyítékáért. Megköszönte, hogy értjük az idők jeleit, virtuális és valós jelenlétünkkel és áldozatunkkal tanújelét adtuk az összetartozás, a sorsközösség vállalás és a felelősségtudat fontosságának. Továbbá, hogy technikusaink nagyszerű közreműködésével a világhálón sokan követhették imádságunkat. Köszönetet mondott azért is, hogy ismét elindult az autóbuszok és a gépkocsik sokasága a határ mindkét oldaláról.

Valóban, köszönet és hála, hogy a különböző akadályok láttán és tapasztalatán igyekszünk minden tőlünk telhetőt megtenni, úgy, mint áldott elődeink annyiszor a történelem során. Rásejtve, amit ők is sejtettek: sok mindent kellene még tennünk, de csak azt tehetjük, amit lehet, s ahogyan lehet, de ezt nem kívülről, és nem is másoknak kell megítélni. Az ítélet az Istené. Ő fogja igazolni, vagy cáfolni: nem tettünk lehetetlent… de amit lehetett, azt igyekeztünk becsülettel megtenni… Bizalommal megígértük: itt Bodollón – továbbra is nagy buzgalommal igyekszünk folytatni közös imánkat, hogy felismerve az idők jeleit valóban megtegyünk mindent, amit a gondviselés elvár tőlünk. A ráhagyatkozás egyik jelét szemlélte meg a főcelebráns püspök, amikor az ünnepség után meglátogatta és megcsodálta az egyházi iskolaközpont épületkomplexumát – a sokat emlegetett: Fészket. Adja Isten, hogy továbbra is ne csak a szánkkal, de mindenekelőtt a tetteinkkel legyünk hűséges Krisztus-követők, helyes Mária tisztelők és igaz honfitársak.