Hogy ne a primitív legyen...

Tisztelendő Sára nővér kezdeményezésére, Nagy István iskolaigazgató örömteli jóváhagyásával advent 2. hetének keddjén roráté szentmise volt a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont kápolnájában a hívek, a pedagógusok, az alkalmazottak és a növendékek önkéntes részvételével.  

A szentmise az iskolaharang megkondításával kezdődött. Szűz Máriáról szólt, Szűz Máriának, Szűz Máriával. Isten ugyanis úgy akarta, hogy Fia, Jézus Krisztus, anyától szülessék, mert a teljes értékű élet az anyától indul el. Isten egészen közel akart kerülni az emberekhez, ezért Fiának is anyát választott. Mária a biztosíték arra, hogy Jézus Krisztus valóban ember.

Ám ahhoz, hogy Szűz Mária anyja lehessen az Úr Jézusnak, ahhoz nemcsak alkalmasnak kellett lennie, hanem méltónak is. Az alkalmassággal többnyire nincs gond, hiszen a teremtettségnél fogva a lányok anyává válhatnak, ám hogy erre méltó is legyen valaki, az külön feladat. A Szűzanya a szeplőtelen fogantatása által vált méltóvá arra, hogy Isten anyjává legyen. Ajándékként elfogadta önmagát, másokért.

Érdemes ezen elgondolkodni. Nem az a kérdés csupán, hogy alkalmasak vagyunk-e valamire, hanem az is, hogy méltók-e?

Ki tagadná? Néhány év alatt teljesen megváltozott az élet, valami egészen elképesztő, amit ma tapasztalunk. A sikerért nem fölfelé, hanem lefelé törekszik a többség. Mindig jellemző volt a fölfelé mutató mozgásirány. Az, hogy az ember több legyen: gyarapodjék, felülmúlja a tegnapi önmagát és a környezetét. Meghaladja a lehetőségeit a sportban, a munkában, a szórakozásában és szórakoztatásban. Így születtek a nagy teljesítmények, így vált az ember példaképpé, sztárrá, mások számára követendő és csodálandó ideállá.

Ma ez a trend mintha megfordult volna: minél közönségesebb valaki, annál ideálisabb. Korunkban elképesztő folyamat zajlik ezen a téren is. Az egyre közönségesebb, a mindent alulmúló lealacsonyodás a példa. Az, amikor valaki nem fölfelé, hanem lefelé tűnik ki a többiek közül.

A szentmise után a gimnazisták a kilencedikesekkel a zeneteremben kakaó mellett beszélgettek a jövőjükről, az iskolaválasztásról, a helyes értékrendről, napjaink gerjesztett üzenetéről: a szabadság téveszméje, hogy az olcsó, az igénytelen, az erkölcsöt lejárató, a primitív legyen a felkapott, a kitüntetett.