Hogy kibírjuk a világ összegyűjtött kínját...

Május első vasárnapja Anyák napja. Magyarországon első alkalommal 1925-ben a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt tartotta. 1928-ban miniszteri rendelet alapján a hivatalos iskolai ünnepélyek közé tették az Anyák napját. Mozgó ünnepünk, amikor az édesanyákat köszöntve az anyaságról és az anyaságra emlékezünk. Ezen a napon gyerekek és felnőttek virágcsokorral ajándékozzák meg az anyukákat, ezzel is kifejezve azt a tengernyi jóságot, önzetlen szeretetet, türelmes gondoskodást, amit szavakkal alig lehet kifejezni. Ebből az alkalomból a bölcsődékben, az óvodákban és az iskolákban kedves kis műsorral köszöntik a gyerekek az édesanyákat, illetve a nagymamákat.

Mi is ezt tettük, délután a Fészekben, a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpontban, délelőtt a templomban, ahol köszöntöttük még névnapjuk kapcsán a Gizellákat és az oltárszolgálat egyik oszlopos tagját, Kuzma Ádám ministránst, 19. születésnapja alakalmából.

Az anyák megünneplésének története az ókori Görögországba nyúlik vissza, amelyet minden országban más és más napon ünnepelnek. Angliában, az 1600-as években a Húsvétot követő negyedik vasárnapon tartották az édesanyák ünnepét. Az Egyesült Államokban először 1872-ben ünnepelték meg Bostonban, majd Anna Marie Jarvis volt az, aki 1914-re elérte, hogy nemzeti ünneppé nyilvánítsák, és hogy az ünnepet május második vasárnapján tartsák, elhunyt édesanyja emlékére.

A legtöbb országban tavasszal és májusban ünneplik, többnyire a hónap második vasárnapján. Akadnak viszont olyan országok, ahol az év vége felé tartják, mint például Argentínában, ahol október harmadik vasárnapján, Oroszországban november utolsó vasárnapján, Panamában pedig december 8-án.

Mi sajátos hagyományunkhoz ragaszkodva, május első vasárnapján, csemetéink kultúrműsorával és Ratkó József (1936-1989) Zsoltár c. versével köszöntöttük, köszöntjük áldott gyökereinket. Köszönjük, hogy hidak lettek számunkra.