Halandóból halhatatlan...

2022. november 13-án, immár 240. alkalommal tartottak Bodollón Fatimai engesztelő imatalálkozót, amelynek főcelebránsa Gábor Bertalan, szepsi esperes-plébános volt, akivel együtt misézett Zsóka János tornai káplán atya.

 A kántori szolgálatot és az énekeket Bányász Emőke, okleveles kántor vezette. Felolvasott Simko Imre és Király Antal, okleveles mérnök. A közvetítést a komáromi stúdióban Bertha Péter, a templomban önkénteseink: Melega Mária, Cehelnik István és Simko Imre vezették. A képi közvetítést Kuzma Norbert, okleveles mérnök és fia, Kuzma Ádám, a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont diákja biztosította.

 Hála Istennek ugyan egyre többen voltunk, mint az utóbbi hónapokban, de a korona-vírusjárvány negatív hatása sajnos, még mindig érezhető, ám bizakodunk, hogy fokozatosan bátrabbak és kitartóbbak leszünk. 

 Ma népünk összes szentjére és boldogjára is emlékeztünk. Ma van a magyar mindenszentek ünnepe. Eredetileg november 6-án volt az egyházmegyék ereklyéinek emléknapja, megemlékezve azokról a szentekről, akiknek az ereklyéit az egyes templomokban tisztelték.

 A mai napon azonban nemcsak rájuk emlékeztünk, hanem mindazokra is, akiknek nincs külön ünnepük, de itt éltek a Kárpát-medencében, akár a honfoglalás előtt, vagy utána. Névtelen szentek ők, egyháziak és világiak, férfiak és nők, akik hősies fokon gyakorolták a keresztény erényeket. Vannak köztük olyanok is, akiket a népi kegyelet és az emberemlékezetet meghaladó kultusza övez, de köztük vannak a hétköznapok ismeretlen hősei és szentjei is, a mindennapok vértanúi és Istenbe temetkezett misztikusai. Mivel népeink köréből sarjadtak ki, ezért Isten színe előtt különösen is számítunk testvéri segítségükre. Megkülönböztetett említésre méltóak többek között a radi minorita vértanúk, név szerint Iglódi István, minorita novícius, aki 1639. november 6-án hitvaló vértanúként halt meg a kisgéresi erdőben.

 Ma – szentjeinkre emlékezve - imatalálkozónkra ismét elhoztuk a makranci templom féltve őrzött kincseit: az első szent magyar család ereklyéit - Szent István király, Boldog Gizella és Szent Imre ereklyéit, kiegészítve Boldog IV. Károly ereklyéjével. Figyelmezetésül és bátorításul idézve Szent II. János Pál pápa 2000-ben, a Nagy Jubileum évében a Szent Péter Bazilikában, az ott egybegyűlt zarándokoknak mondott szavait: Ne felejtsétek, történelmetek egy szent királlyal, sőt egy szent családdal kezdődik!

 Ma van édesanyanyelvünk napja is. Imádkoztunk, hogy kincsünket, ősi örökségünket az evangélium tanításának fényében és hitében továbbra is hűségesen megőrizzük és azt gyermekeinknek és unokáinknak kamatoztatva továbbadjuk.

 Ma van a szegénység elleni küzdelem 6. világnapja is. Eszünkbe idézve Ferenc pápa szavait, hogy a szegénységben létezik egy paradoxon - ellentmondás, amit nem könnyű elfogadnunk, mert ez szembemegy az emberi logikával, amikor azt mondjuk: van egy olyan szegénység, ami gazdaggá tesz. Szent Pál apostol Jézus Krisztus „kegyelmére” hivatkozva megerősíti azt, amit az Úr maga hirdetett, nevezetesen, hogy az igazi gazdagság nem abban áll, hogy „kincseket halmozunk fel a földön, amiket a moly meg rág, és a rozsda megemészt (Mt 6, 19). Az igazi gazdagság a kölcsönös szeretetben van, amely arra késztet bennünket, hogy egymás terheit hordozva, senki ne maradjon köztünk elhagyottan kizárva.

 Az elmúlt években megélt gyengeség és az emberi korlátok tapasztalata, napjainkban pedig a globális következményekkel járó háború tragédiája figyelmeztet mindnyájunkat: nem azért vagyunk a világon, hogy túléljük azt, hanem azért, hogy mindenki méltó és boldog életet élhessen. Az Úr Jézus evangéliumi üzenete feltárja nekünk, hogy van olyan szegénység, amely valóban megaláz és megöl, de van egy másik szegénység is, s ez Jézus szegénysége. Isten - Fiában, Jézus Krisztusban ezt az utat választotta és követte. Szegénnyé tette önmagát értünk, buzdítva és bátorítva mindnyájunkat arra, hogy a mi életünk is megvilágosodik, átalakul, és olyan értékre tesz szert, amelyet a világ ugyan nem ismer, ezért önmagától nem is tudja adni, de ha az Úr Jézust követjük, életünk értelmes és értékes lesz Isten és ember előtt egy örökkévalóságon át.

 A mai találkozónkon is az ünnepélyes bevonulás után kinyitottuk a szárnyas-oltárt és a magasból aláereszkedett az ősi templomból megmaradt feszületet, miközben az 1938-as és 2021-es eucharisztikus kongresszus himnuszát énekeltük: Győzelemről énekeljen napkelet és napnyugat. Ezt követően elimádkoztuk a rózsafüzért.

 Ma az első tizedet a bodollói, a második tizedet a szepsi, a harmadik tizedet az edelényi, a negyedik tizedet a perkupai, az ötödik tizedet a makranci hívek képviseletében imádkoztuk. A szentmise méltóságteljes bemutatására és az azon való gyümölcsöző részvételre a közismert „Óh, én édes jó Istenem” kezdetű csíksomlyói ének bodollói változatát énekeltük.

 A szentmisében és a Szentségimádásban különös hálát adtunk Szent Ágoston szavait ismételve: Ó, Szépség, ó, örökké új és régi, milyen későn kezdtelek szeretni! Te belül voltál, és én kint kerestelek. Te velem voltál, s én nem voltam Veled. Olyan dolgok fogsága tartott távolodban, amik hiányodban nem is létezhetnének. De a Te hívásod és kiáltásod, süketségemet feltörte, rám özönlő fénysugarad vakságomat megszüntette. Illatod rabul ejtett, ezért most Feléd futok. Ízedre éhezem, Rád szomjazom. E vágytól égve, kegyelmeddel megérintve, ismét egyedül csak a Te békédet óhajtom.

 Megköszöntük a kinyilatkoztatást, hogy az ember - férfinak és nőnek teremtődött és gondjára bízatott az egész világ. Napjainkban, amikor annyian kétségbe vonják és megkérdőjelezik ezt az isteni bölcsességet és alapjaiban támadják és tagadják a család értékét, alázattal térdeltünk az eucharisztikus Krisztus elé, hogy engeszteljünk, bocsánatot kérjük és állhatatosságért könyörögjünk. A múlt évezred hajnalán ugyanis ékes példát kaptunk, amikor Szent István királyban és hitvesében, Boldog Gizellában és gyermekükben Szent Imre hercegben, megmutatta nekünk a reményteli jövőbe vezető utat. Boldog IV. Károlyban példát adott nekünk az ország, a nép, a társadalmi élet evangéliumi értékrendje szerinti felelős vezetésére.

 Áldott elődeink életpéldáján felbuzdulva, a Boldogasszony Szeplőtelen Szíve által erősítést kértünk napjaink édesapáinak és édesanyáinak felelősségteljes hivatásuk gyakorlásában. Könyörögtünk, hogy adja meg nekik az Úr a kölcsönös hűség állhatatosságát, a megbocsátás készségét, a gyermekvállalás és nevelés bátorságát, s naponta tudatosítani, kérni és igényelni a Szentlélek erejét, hogy megújult erővel, a közös imádság, a szentségek együttes vételével, a tanítóhivatal útmutatásai szerint fogadják, neveljék, iskoláztassák és bocsássák szárnyaikra gyermekeiket. Ösztönözze őket védeni, őrizni, gazdagítani és továbbadni a hit, az erkölcs és az anyanyelv ősi értékeit.

 Kértük, hogy áldja meg családjainkat és hívjon meg sokakat a házasság szentségére. Családjaink legyenek a papi, a szerzetesi és a szülői hivatás bölcsői. Segítse mindnyájunkat élethivatásunkból és életállapotunkból eredően, elkötelezett keresztényként, minden tőlünk telhetőt megtenni azért, hogy népünk, országunk és nemzedékünk dicsőségét szolgálja, a földi haza felvirágoztatását és testünk, lelkünk üdvösségét.

A szentmise Szentségimádással, szentségi áldással és köszönetnyilvánítással zárult. A szentmise záró áldása után Király Antal, templomatya mondott köszönetet az ismételt lelkes, fizikális és virtuális együttlétért. Technikusaink jelzése szerint a „YouTube” csatornán 130-an követték liturgiánkat, a rádióhullámhosszán bizonyára még többen. Köszönet és hála mindazoknak, akik a templomban és stúdióban teljesítettek nélkülözhetetlen szolgálatot. Köszönjük azok visszajelzését is, akik jelezték, hogy csatlakoznak a csatornánk élőadásainak követésére. Hála Istennek, már több mint 1240 követőnk van, ezért a médiaközpont tökéletesebb vételi lehetőséget tudott biztosítani számunkra. 

 Köszönjük lelki atyáink áldott szolgálatát is. Köszönjük, hogy ma is megtörték számunkra Isten Szavát és az Élet Kenyerét. Köszönjük, hogy papi életük – a megtöretés és az odaszentelődés révén - életajándékozás.  

 Sajnos, a koronavírus-járvány következtében még mindig nem láthatjuk a megannyi sok járművet a határ mindkét oldaláról – mint korábban. De köszönjük, hogy sokakkal legalább lélekben, az éter hullámhosszán együtt vagyunk. Szükségünk van erre a kölcsönös megerősítésre, mert a mi időnk sem könnyű. A mi nemzedékünk sem kivétel. A sorozatos megpróbáltatásból nekünk is ki kell venni a részünket.

 Adja Isten, hogy a sorozat ránk eső mozzanata minket se keserítsen el. Áldott elődeink életpéldája bátorítson bennünket is a különböző helytállásban, nem feledve mottónkat: Múltunk a reményünk – Krisztus a jövőnk!

 Tisztelettel közöljük kedves mindnyájukkal, hogy a legközelebbi találkozónk december 13-án, kedden lesz, félöt órai kezdettel. Remélhetőleg már még jobb lehetőségek közepette. Egy hónap múlva a szentmise végén ünnepélyesen átadjuk majd a 15 millió búzaszemgyűjtés akció lisztadományát esperesi körzetünk kedvezményezettjeinek. Amint tudjuk a Magyar Nemzeti Agrárkamara esperesi körzetünknek az idén 2500.- kg lisztet ajándékozott, amit ezúton is tisztelettel megköszönünk.

 A lelki találkozó margójára ismét elmondható, jó volt az Isten szépségével való találkozás, ami elsősorban nem a mi keresésünk és sóvárgásunk eredménye, hiszen Isten az, aki maga töri fel érzékelésünk képtelenségeit, szünteti meg süketségünket, vakságunkat és ő tesz bennünket alkalmassá arra, hogy rá vágyakozhassunk.

 Pilinszky János ezt az Átváltozás című versében fejezi ki nagyon megkapóan. A költő itt nem arról beszél, hogy Isten képessé tesz bennünket az ő szépségének észrevételére és az utána való vágyakozásra. Többről, arról, hogy van Valaki jóvá, széppé és halhatatlanná képes és kész szeretni bennünket.

Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.

Csúf, de te gyönyörűnek találtál.

Végig hallgattad mindig, amit mondtam.

Halandóból így lettem halhatatlan.