Hála az életért

Ferenc pápa még ez év február 15-én, közzé tette a Nagyszülők és Idősek II. Világnapjának témáját: „Még öregkorukban is gyümölcsöt teremnek.” (Zsolt 92,15), azzal a céllal, hogy ezzel is elősegítse a nemzedékek közötti párbeszédet, különösen a nagyszülők és az unokák között, megkönnyítve ezzel a nagyszülők és az idősek átértékelését és megbecsülését, akiket nem ritkán a családok, de a civil és az egyházi közösségek peremére szorítanak.

A téma tehát felhívás, mivel az idősek élet- és hitbeli tapasztalatai sokban hozzájárulhatnak egy olyan társadalom építéséhez, amely hatékonyabban van tisztában gyökereivel és így hathatósabban képes álmodtatni a nagyobb szolidaritásra épülő jövőt.

Egyházközségünk ennek a felhívásnak igyekezett eleget tenni akkor, amikor - egyeztetve a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont vezetőségével – 2022. július 24-én, vasárnap délután közös ünneplésre és köszöntésre invitálta közösségeink nagyszüleit és időseit, akik a nap emlékére emlékképet is kaptak.

Ferenc pápa ezzel az ünnepléssel arra is ösztönöz, hogy tudatosítsuk az idősek jelentőségét az egyes országok és közösségek életében, de ezt ne epizódszerűen, hanem strukturálisan tegyük. Ez azt jelenti, hogy az idősekkel kapcsolatban nem valamiféle vészhelyzetet kell megoldani, hanem hosszú távú lelkipásztori munka alapjait kell lerakni. Közösségeinkben szemléletváltásra van szükség, félre kell tenni azokat az okfejtéseket, amelyek az időseket távoli és idegen személyekként kezelik, akikről gondoskodni kell. Olyan pasztorális gondoskodást kell kialakítani, amelyet a rendszeresség és a hosszú távú tervezés jellemez.

Az Apostoli Penitenciária - a bűnbánattartás és a teljes kiengesztelődés lehetőségeinek feltételeiről rendelkező hivatal - az idén is teljes búcsút engedélyezett azon időseknek, akik részt vesznek a világnap alkalmából tartott szertartásokon, de azoknak is, akik a világnapot közvetlenül megelőző, vagy az azt követő napokban meglátogatnak egy egyedül élő idős embert.

Az iskolai ünnepség kezdetén a szülői szövetség részéről Dobos Zoltán köszöntötte az egybegyűlteket, majd Nagy István a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont igazgatója ismertette kivonatosan Ferenc pápa ez idei levelét. 

A 92. zsoltár 15. verse – „öregségükben is gyümölcsöt teremnek” – jó hír, igazi „evangélium”. Ez szembemegy azzal, amit a világ az öregkorról gondol, amikor az idősödő ember már szinte semmit sem vár a jövőtől.

Az öregség sok embert megrémít. Egyfajta betegségnek tartják, amellyel jobb elkerülni mindenféle érintkezést: az idősek gondja-baja ne érintsen bennünket – gondolják – jobb, ha az idősek minél távolabb vannak tőlünk, vagy esetleg legyenek együtt, de olyan helyen, ahol gondoskodnak róluk, és amelyek megóvnak minket attól, hogy törődnünk kellene gondjaikkal, bajaikkal. Ez az un. sokat emlegetett „leselejtezés kultúrája”: az a mentalitás, amely azt érezteti velünk, hogy mi különbözünk a leggyengébbektől, semmi közünk törékenységükhöz, sőt, feljogosít minket arra azt képzelni, hogy külön utakon járunk „mi” és külön „ők”.

Valójában azonban a hosszú élet – ahogyan a Szentírás tanítja – áldás. Az idősek nem számkivetettek, akiktől el kell távolodni. Nem! Az idősek Isten bőséges életadó jóságának eleven jelei. Ezért mondjuk - áldott az az otthon, amelyben az időssel törődnek! Áldott az a család, amely megbecsüli a nagyszülőket!

Az öregkor nem haszontalan idő, amikor félre kell állnunk és be kell húznunk az evezőket a csónakba, hanem olyan időszak, amikor még gyümölcsöt teremhetünk: új küldetés vár ránk, amely arra hív, hogy a jövőbe tekintsünk. Az öregkor, mivel az öregek különlegesen érzékenyek az emberivé tevő figyelmességekre, gondolatokra és szeretet-kifejezésre, ezért ennek az érzékenységnek újra sokak hivatásává kellene válnia. Az öregek ilyen irányú döntése tehát nem más, mint újbóli döntés az új generációk iránti szeretet mellett. Ez nem más, mint nagyszerű csatlakozás a gyengédség forradalmához, ahhoz a lelki és fegyvertelen forradalomhoz, amelynek legfőbb szereplői a nagyszülők és az idősek.

Az elsődleges gyümölcs, amelyet az időseknek hozniuk kell: a világ őrzése, hiszen „mindnyájan nagyszüleink térdéről indultunk, akik ölükben tartottak bennünket;” Ám, most itt az ideje annak, hogy most ők tartsák térdükön – konkrét segítséggel, vagy akár csak imával – sajátjaikkal együtt azt a sok rettegő unokát, akiket ugyan nem ismerünk, de akik talán a háború elől menekülnek, vagy a háború miatt szenvednek. Őrizzük őket szívünkben: az ukrajnai, az afganisztáni, a dél-szudáni… gyermekeket - úgy, ahogyan azt Szent József is tette gyengéd és gondoskodó atyaként.

A nagymamák és a nagypapák arra kaptak meghívást, hogy a gyengédség forradalmának megvalósítói legyenek! Tegyék ezt úgy, hogy megtanulják, egyre többször és egyre jobban használni a legértékesebb eszközt, amellyel rendelkeznek, és amely a legmegfelelőbb életkoruk számára: az imát. Kicsit váljanak az imádság költőivé: próbáljanak élvezettel rátalálni saját szavaikra, magukévá téve mindazt a szót, amelyet Isten hozzájuk intézett igéjében találtak!

A nagyszülők és idősek világnapja tehát jó alkalom ismét örömmel elmondani, hogy az Egyház együtt akar ünnepelni azokkal, akiket az Úr – ahogyan a Szentírás mondja – „napokkal lakatott jól”. Mivel egymásra bízott bennünket a Gondviselés, ezért adjunk hálát egymásért, imádkozzunk, elmélkedjünk, gondolkodjunk közösen, hogy a ránk bízott feladatokat felismerjük és azokat egymás és Isten segítségével meg is tudjuk valósítani: Cum Deo, pro Patria, et Invicem – Istennel, a hazáért és egymásért.

Ezúton is köszönjük, hogy együtt ünnepeltünk! Köszönjük, hogy iskolaközpontunk - a fészkünk – helyet adott a Ferenc pápa ajánlotta és rendelte ünnepségnek, amellyel térségünkben és a szűkebb pátriában hagyományt teremthetünk a Nagyszülők és Idősek Világnapja méltó megünneplésének. Köszönjük a Nová Mária és Nagy Éva tanárnők vezette diákok – Balta Rita, Viszlay Eszter, Drága Wanda és Drága Dorina – színvonalas kultúrműsorát, valamint a szíves megvendégelést.

Szünidő van. Gyermekink, unokáink megérdemelt pihenésüket töltik, ezért értelemszerűen kevesebben voltunk. Ám, mivel az idősödő ember már ritkábban megy távolra, ezért szívesebben van, marad a fészekben: őrizni a tüzet, a lángot, a lelkületet. Köszönjük az Egyház nevében a hűséges értékőrzést, a befogadást, az ápolást és a felelősségteljes továbbadást.

Ha tehetjük, imádkozzuk el Ferenc pápa a nagyszülők és idősek világnapjára írt fohászát:

Hálát adok neked, Uram,

a hosszú élet áldásáért,

mert azoknak, akik hozzád menekülnek,

megadod, hogy gyümölcsöt teremjenek!

Bocsásd meg, Uram,

csüggedtségemet és kiábrándultságomat,

és kérlek, ne hagyj el engem,

amikor az erőm csökken!

Taníts meg reménykedve nézni

a jövőre, amelyet nekem adsz,

a küldetésre, amelyet rám bízol,

hogy vég nélkül énekelhessem dicséretedet!

Tégy engem a gyengédség forradalmának

lelkes művészévé,

hogy szeretettel őrizzem unokáimat

és minden gyermeket, aki nálad keres menedéket.

Védd meg, Uram, Ferenc pápát,

és add meg Egyházadnak,

hogy megszabadítsuk a világot a magánytól,

és vezéreld lépteinket a béke útjára!

Ámen.